Roommates ❁chanminbin❁✔️

❁15❁

Este felé értek Sydney-be. Kissé remegett Min lába, amikor leszálltak a gépről.

-Nyugi, leszálltunk, látod?-fogta meg a kezét Bin.

Chan közben a nyakát nyújtogatva kereste a szüleit.

-Már itt kéne lenniük, nem?-bizonygatta magának.

Nagy sokára megpillantotta az ismerős arcokat és boldogan szaladt feléjük. 

-Úgy hiányoztatok!-ölelte meg őket szorosan.

-Te is nekünk! 

-Jónapot!-hajolt meg illedelmesen Bin és Seungmin.

-Örülök, hogy ismét eljöttél Changbin! Látom bővült egy új taggal a családunk!-nézett a nő kedvesen Min-re, aki szégyenlősen ácsorgott előttük.

-Anya, ő itt Seungmin!-ölelte át a derekát.-Minnie, ők a családom!-mutatott végig rajtuk.

-Köszönöm, hogy én is eljöhettem!-hajolt meg kissé félénken. Chan és Changbin biztatóan megsimogatták a derekát.

-Ez csak természetes! Alig vártuk, hogy Chan végre bemutasson téged! Nagyon sok jót hallottunk rólad! Gyertek, biztos nagyon fáradtak lehettek már!-terelte őket a kijárat felé.

Mire hazaértek már teljesen besötétedett. Egy rövid vacsora után pedig rögtön aludni készülődtek.

Chan szobájában aludtak, az ágyán kényelmesen elfértek hárman is.

Seungmin nyüszítve bújt az ágyba, kimerült volt a hosszú út miatt. A gépen még nem is tudott rendesen aludni, túlságosan kényelmetlen volt számára az ülve alvás.

-Aranyosan nézel ki, mikor álmos vagy!-simogatta meg a fejét Changbin.

A másik oldalára fordulva kezdett nyöszörögni.

-Aludjunk már!-nyújtózkodott.

-Aludhatsz addig, amíg mi pakolunk!

-De én az akarom, hogy mellettem legyetek!-duzzogta.

-Légy türelmes hercegnő, nemsoká mi is befekszünk melléd, jó?-puszilta meg Chan.

-Jó!-húzta fel az orrát, majd elfordulva tőlük feküdt tovább tetetett sértődöttséggel. A két idősebb fél óra alatt kipakolta a bőröndjüket és végre ők is bebújtak a puha ágyba.

-Látod Min, itt vagyunk!-simította meg az oldalát Bin.

Seungmin még mindig megjátszva a sértődöttségét húzódott el tőle.

-Ugyan baba, nem is volt ez olyan sok idő! Kibírtad, nem?

-Csak szerettem volna, ha ölelgetnétek és puszilgatnátok!-vallotta be piros arccal.

-Kívánságod teljesítve!-ölelte át Chan, majd Changbin-nel együtt egy csomó puszival lepték el Minnie-t, aki nem győzött pironkodni a sok kedves tettől. A hasában ezernyi pillangó kezdett repkedni, a torkában pedig hatalmas gombóc nőtt.

-Hogy érzed magad?-könyökölt fel Chris.

-Azt hiszem jobban. Néha még szomorú vagyok, de próbálkozom!-sóhajtotta szomorúan. A kezét kezdte nézni, mintha az annyira érdekes lenne, de Bin megfogta azokat.

-Szeretünk!-puszilta meg a nyakát.-Most viszont aludjunk! Hosszú nap lesz a holnapi!-ölelte át hátulról. Chan is csatlakozott az ölelésbe és szorosan hozzájuk bújt. Seungmin-en áthajolva csókolta meg előbb Changbin-t, majd a kisebb szájára is nyomott egy hosszú csókot.

-Szép álmokat szépségeim!-helyezkedett kényelembe és lehunyta a szemeit. Elölről Chan, hátulról Changbin ölelte megához szorosan. A két idősebb egymás kezét fogva ölelték közre a fiatalabbat, aki örömében majdnem elsírta magát.

Másnap reggeli után a partra mentek sétálni.

-Mit szólnátok, ha délután kijönnénk fürdeni? Nagyon jó idő lesz délután is!-fogta meg Bin kezét.

-Nekem jó!-mosolygott rá a fekete hajú.

-Hát, nem is tudom...-piszkálta a kezeit Min. Kissé tartott attól, ami később történni fog.

-Légysziiii!-nézett rá hatalmas szemekkel a két idősebb lebiggyesztett szájjal.

-Jó, menjünk!-sóhajtott mosolyogva. Belül viszont rettegett az ötlet említésétől is.

-Kösziii!-puszilta meg Bin az arcát.