Hétfőn végül elkezdődött a tanítás. Seungmin kissé nehezen, de megszokta az egyetem nagyságát.
A két idősebb próbált neki mindenben segíteni. Bár Changbin nem igazán tartott vele, legalábbis Seungmin így látta.
Azonban ez nem így volt. Bin igazából szívesen töltött vele időt, ám ezt megpróbálta nem kimutatni. Mintha egy láthatatlan kötél húzta volna a fiatalabbhoz.
Délután a kávézóban megismerkedett néhány fiúval akik ott dolgoznak. A legjobban viszont Hyunjin-nal jött ki. Kedves volt vele, mindenben segített neki, közben pedig sokat beszélgettek. Munka után pedig el is kísérte a kollégiumhoz.
Mivel a délután további részében nem dolgozott volt ideje felmenni a tetőre és ott tanulni. Páran ültek csak fent, de egy fiú szorosan a korlát mellett álldogált. Eleinte nem szentelt neki sok figyelmet, de mikor odapillantott észrevette, hogy sír.
Óvatosan mellé lépett, mégis hallhatóan, hogy ne ijedjen meg a másik.
-Szia!-mondta kissé suttogva. A fiú meglepődve fordult felé.
-Szia!-válaszolt végül.
-Minden rendben?
-Persze, kutya bajom!-törölte meg az arcát.
-Tudom, hogy nem ismerjük egymást, de nekem elmondhatod mi bánt!
Néhány percig csendben álltak egymás mellett.
-Lehetséges az, hogy egyszerre két emberbe legyek szerelmes?
Most Seungmin-nen volt a sor, hogy meglepődjön. A mellette álló azonban félreértette a reakcióját.
-Sajnálom, most biztos undorító torszülöttnek gondolsz!-hajtotta le a fejét.
-Mi? Dehogy is, nem mondtam ilyet! Nem vagy undorító, csak meglepődtem, mert...azt hiszem velem is ez a helyzet...-gondolkozott el.
-Komolyan?
-Igen. Szerelmes vagyok két emberbe, de...az egyikük nagyon visszautasító velem. Azt hiszem gyűlöl, pedig nem tettem ellene semmit!
-Sajnálom!
-Én is! Egyébként, Seungmin vagyok!-mutatkozott be.
-Én pedig Felix!
-Örülök a találkozásnak! Remélem nem arra készültél amire gondolok!-nézett le.
-Nem, dehogyis! Csak nem akartam, hogy észre vegyék, hogy sírok!-nevetett fel a szemét törölgetve.
-Biztosan?-nézett rá Seungmin.
-Persze, nem akarok meghalni!-lépett hátrébb a korláttól.
-Akkor jó!
Csendben álltak még egymás mellett, majd ismét megszólalt Minnie.
-Ha úgy érzed, beszéld meg velük! Nem tudom kikről van szó, de remélem nem lesz gond köztetek!
-Köszönöm!-mosolygott rá.-Biztos nem ismered őket. Az egyikőjük Hwang Hyunjin, a másik pedig Yang Jeongin.
-Várj! Hyunjin nem egy kávézóban dolgozik?
-De.-lepődött meg.-Csak nem ismered?
-Ugyanott dolgozom ahol ő. Szóval igen, ismerem!
-Nahát, milyen kicsi a világ!-nevetett.
-Ha szeretnéd segítek neked.
-Nem kell, köszönöm! Azt hiszem magam is megoldom!-gondolkozott.
-Ahogy szeretnéd. Egyébként pedig egész jól választottál. Nagyon kedves Hyunjin, szóval drukkolok! A másik fiút viszont tényleg nem ismerem!
-Nagyon aranyos srác, ha lesz időd szívesen bemutatom neked!
-Rendben.
-Azt hiszem visszamegyek a szobámba tanulni! Viszlát Seungmin!-ment az ajtó felé.
-Viszlát Felix!-intett neki, majd visszaült az asztala mellé. Tanulni azonban nem tudott, hisz annyira kavarogtak a gondolatai.
Chan és Changbin időközben végzett a munkában és ők is visszatértek a szobájukba. Csodálkozva vették észre, hogy nincs ott a fiatalabb.
-Végeznie kellett már, igaz?-nézett Changbin felé Chris.
-Igen. Lehet elment a boltba, vagy nem tudom.-találgatott.
-Remélem nem esett semmi baja!-ült a gépe elé.
Bin megállt egy pillanatra. Chan aggódik Seungmin miatt? Ez csak szimpla aggódás vajon, vagy több is van a háttérben?
Leült ő is tanulni, de ez nem tartott sokáig. Inkább Chan vállára dőlve nézte ahogy tanul.
-Szeretlek hyung!-jelentette ki hirtelen. Chris mosolyogva ölelte át a derekát, és egy apró puszit adott a szájára.
-Én is szeretlek! Örülök, hogy megváltoztál, de annak mégjobban örülnék, ha nem bántanád Minnie-t!
-Próbálom, hyung! De azt hiszem kell még egy kis idő, hogy hozzászokjak!-bújt hozzá közelebb.
Ez viszont nem teljesen így volt. Bin megijedt az érzéseitől, és attól a ténytől, hogy Seungmin-ba is szerelmes. Egyszerre két emberbe?
"Talán ha elnyomom az érzéseim, úgy jobb lesz!"-gondolta.
Hirtelen felkapta a fejét, mikor Minnie lépett be a szobába.
-Merre voltál?-állt mellé aggódva Chan.
-Ne haragudjatok, hogy nem szóltam! A tetőn voltam tanulni!-mosolygott.
-Ennyire tetszik a hely?
-Igen. Azt hiszem minden nap ott fogok tanulni amíg jó idő nem lesz! Szóval ha nem vagyok itt, akkor a tetőn keressetek!-ült le az ágyára.
ESTÁS LEYENDO
Roommates ❁chanminbin❁✔️
Fanfic"-Szeretünk Minnie! Chan is és én is!-sírta, miközben Seungmin vállába fúrta a fejét. -Ezt csak azért mondod, hogy ne haljak meg!-szipogta. -Nem, tényleg szeretlek téged! Sajnálom, és szeretném jóvátenni, amit elrontottam! Kérlek! Adj még egy utolsó...
