Roommates ❁chanminbin❁✔️

❁Epilógus❁

-Min!-lépett be Chan és Changbin hozzá.

Seungmin válasz helyett mégjobban magára húzta a takarót.

Befeküdtek mellé, percekkel később pedig megadóan hozzájuk bújt.

-Sajnálom! Annyit drámázok, pedig hálásnak kéne lennem!-fúrta Chan mellkasába a fejét.

-Megértjük Min! Pihenjünk inkább most egy kicsit, este pedig kibontod az ajándékokat, rendben?

-Többet is kapok?-nézett rá értetlenül.

-Igen, mindketten készültünk valamivel.

-Mondtam, hogy nem szeretnék semmit! Nem vettem nektek épp ezért ajándékot, mert így beszéltük meg!-nézett rájuk haragosan.

-Mi akkor is adunk neked!-puszilta meg Changbin.

-Gonoszak vagytok!-morogta.

Este felé sétálni mentek a közeli parkba. Megbeszélték, hogy itt adják oda egymásnak az ajándékokat.

-Még mindig azt mondom, hogy nem kérek, de mindegy!-sóhajtott a kisebb.

-Ugyan, tetszeni fog! Legalábbis remélem!-simogatta a derekát Bin.

Időközben egy kis tóhoz értek, ami mellett egy kültéri étterem volt. Minden asztal meg volt terítve, de senki nem ült mellettük.

Min előbb azt hitte, hogy valaki más kibérelte az egészet, de mikor felé kezdték terelni rögtön megértette kik is voltak.

-Hyungok, ez most komoly?-nézett rájuk hihetetlenül.

-Igen. Vacsora egy nyugodt helyen, a tóparton!-mosolygott rá szélesen Chan.

-Elképesztőek vagytok!-ingatta a fejét, majd mindkettejük arcára adott egy-egy puszit.

Egy pincér máris kihozta nekik az előre kért ételeket, ők pedig neki is láttak ezeket elfogyasztani.

Csak beszélgettek és ettek, egészen addig, amíg el nem fogyott minden a tányérjukról.

-Isteni volt!-törölte meg Changbin a száját.-Most akkor átadom az ajándékomat!-nyúlt maga mellé. Két kisebb ajándékot adott kettejüknek, akik érdeklődve nyitották ki azokat.

-Nahát!-mosolyodott el Chan, majd egy sapkát húzott elő a papír alól. Seungmin csomagjában egy egyszerű oldaltáska volt.

-Láttam, hogy egyszer ezeket nézegettétek a boltban, szóval gondoltam jó ajándék lesz!-magyarázta kissé remegve. Félt, hogy nem elég személyes az ajándéka.

-Nagyon köszönöm, hyung!-ölelte át Min.

-Aranyos vagy, Binie baba!-puszilta meg Chan.-Most akkor az enyém jön! Bár ez kisebb, mint a tied!

Egy kis dobozkát húzott elő a zsebéből, majd feléjük fordítva kinyitotta azt.

Három gyűrűt pillantott meg a kettő fiatalabb.

-Tudom, hogy ezek nem eljegyzési gyűrűk, de azt majd később szeretnék az ujjatokra húzni!-nyújtotta feléjük, hogy kivegyék a sajátjukat.

-Köszönjük!-pityeredett el Min.-Olyan kedvesek vagytok mindketten! Nem tudom, hogyan kéne meghálálnom ezt a sok dolgot!

-Nekünk elég az, ha boldog vagy! Annál többet nem is kívánhatnánk!

-Köszönöm, hogy veletek lehetek!-ölelte őket magához. A két idősebb szeme is könnybe lábadt, majd eltolva maguktól hosszasan megcsókolták.

-Szeretünk Minnie!-mondták szinte egyszerre.

-Én is titeket!-szipogott.