𝙳𝚁𝙴𝙰𝙼 𝙵𝙾𝚁 𝚈𝙾𝚄 || 𝙵𝚊𝚗𝚏𝚒𝚌𝚝𝚒𝚘𝚗

🄲🄷🄰🄿🅃🄴🅁 « 🅃🅆🄴🄻🅅🄴

« Amelie POV »

' ... Sajnálom, hogy magadra hagytalak kicsi Abby-m! Kérlek, ne aggódj miattam, hiszen... Remekül érzem magam és tudom, hogy nem érhet semmi bántódásom! Hiányzol, de tudom, William Úrfi veled van és vigyáz rád! Ne felejts el sosem, mindig melletted vagyok!
A napokban meglátogatlak, kitartást!
Szerető nővéred - Amelie '

- Nem, ennél sokkal jobbat érdemel! - szóltam le magam. - Nem érdemli meg, hogy ne tudjon meg többet. A napokban beszámoltam már, de... Még nem .... De mi van, ha megkésve érkeznek a leveleim? É-és ... csak a harag miatt, amiért eltűntem hirtelen,  nem válaszol? - rémképek százai jelentek meg egy pillanat alatt a fejemben. Pánikba estem.

Nem sokkal azután, hogy idegeskedni kezdtem, és már nem tudtam megszólalni, egy kéz jelent meg mellettem, ahogy az asztalnak támaszkodik, erre a mozdulatra megugrottam. 

- ... Oh... Óvatosan! - majd egy hang kísérte, mely nem lehet más, mint... 

- ... William Úrfi? Ön, mit keres itt? - egy hirtelen mozdulattal gyorsan felálltam, majd szembe fordultam az Úrfival.

Próbáltam elrejteni arcomat és a tekintetemet a padlóra szegeztem, miközben az Úrfi még mindig nem hátrált. A közelségétől egyre jobban éreztem magam kényelmetlenül, majd elhátrált. Megemeltem a fejem, majd egyenesen a szemébe néztem.

- Ne haragudj, hogy így megijesztettelek! - megtörte a csendet.. 

-... Nem igazán ijedtem meg..! - 

- Egy pillanatra, beszélhetnénk?! - hangja lágyabb lett... 

- Biztosan, nagyon fontos lehet! - mosolyogni kezdtem, de az arckifejezése egyre aggasztóbbá vált.. 

- Abby-ről lenne szó... - felelte egy komolyabb arckifejezéssel.

A kis Abby neve hallatán, egy kissé megijedtem, hogy történt vele valami rossz és kezdtem visszanyerni eredeti színemet is. 

- Mi történt Abby-vel? Ugye nem esett baja? Kérem... Mondjon el mindent! - elfogott a pánik... 

- ... -egy kissé, mintha zavart lett volna, majd folytatta. - Ne aggódj! Abby jól van, csak épp nem a legjobb állapotban! - válaszolta...

- De... Mi történt? - kérdeztem aggódva.

- A napokban... Kate Asszony meglátogatta... - egy pillanatra, mintha hatás szünetet tartana, hagyta, hogy feldolgozzam az épp elhangzott szavakat. - ... Nem tudom, hogyan fejezhetném ki magam, de... Aggódom érte! 

Abban a pillanatban, mintha elment volna a hangom, nem tudtam szóhoz jutni. 

- ... Rettenetesen hiányzik neki a nővére! Ezért jöttem, hogy visszavigyelek a birtokra! 

A kijelentése elgondolkodtatott, de a legjobb hír, hogy az én Abby-m nem felejtett el, annyira boldog vagyok, hogy újra magam mellett tudhatom a kicsikémet...

- Amint lehet és Kate Asszony is engedélyezi, vigyen vissza rögtön a birtokra! - hű akartam maradni Kate Asszonyhoz, de már nem tudom meddig bírnám Abby nélkül... Beleőrülnék, ha valami baja történne és nem lehettem mellette...

Nem vagyok egy példamutató nővér, de kitartok mindvégig mellette és sosem hagyom magár, amíg élek, mellette kell maradnom, hogy megvédjem... A helyzet most akadályozza... Nem lehetek ott... És ez legbelül borzalmas fájdalom gyötör...