𝙳𝚁𝙴𝙰𝙼 𝙵𝙾𝚁 𝚈𝙾𝚄 || 𝙵𝚊𝚗𝚏𝚒𝚌𝚝𝚒𝚘𝚗

🄲🄷🄰🄿🅃🄴🅁 « 🅂🄴🅅🄴🄽

Fontos a mai! Az ifjú herceg koronázására készülődik a ház népe. Illetve inkább csak a szolgálók több ugráltatása... akarom mondani a feladataik elvégzése a fő cél, hogy minden a legjobban alakuljon. Semmit nem lehet elrontani, vagy a végén mi isszuk meg a.... Nem, ezúttal megígértem, hogy megváltozom és nagyon jól fogok uralkodni magamon! 

-Hajrá... Csak miattad teszem Amelie! - motyogom az orrom alatt, miközben nekiláttam a tisztítószeres vízzel sikálni a királyi udvar koronázásra szánt vörös szőnyeget. Nem igazán volt poros, inkább csak a család számára szerettem volna a mély tiszteletemet tenni, habár sosem voltam ennek a ceremóniának a híve, de... Csak egy cél lebeg előttem és érte megteszem!

-Hmm... Ott még kihagytál egy apró foltot! -szólalt fel egy hang mellőlem, miközben oldalamon éreztem tekintetét. - Nem lenne ellenemre, ha az a folt már nem lenne.. Hogyan is fogalmazzak?! - gondolkodást lehetett érezni a hangjában, viszont én még mindig nem emeltem rá a tekintetem és próbáltam higgadt maradni... - Na igen... Nem szeretném, ha ott maradna! Rossz fényt vet a birodalmunkra! - ekkor egy nevetés tört ki belőle.

Ráemeltem a tekintetemet, kérdőn felvont szemöldökkel meredt felé. Hasához kapta kezét, miközben jól szórakozott a kis műsorán. 

'Nem kislány! Szedd össze magad!' 

Mély levegőt vettem, majd kifújtam. Nem hagyhatom, hogy tovább szekáljon, de ezúttal tényleg sokkal tartozom a királyi család trónörökösének is.. Hirtelen elfogott egy érzés, amit már régen meg kellett volna tennem, de az egó, amit kiépítettem... Nem hagyta, hogy megtegyem! Minden mást kiejtettem a kezemből, miközben felegyenesedtem, majd tiszteletemet adva, meghajoltam.

-S-sajnálom! ... -kacagása azonban abbamaradt,a mint kimondtam. Értetlenül figyelte reakciómat, miközben épp próbálom magam rávenni a bocsánatkérésre és a kezemet tördelem. -Szeretnék minden kis kiakadásomért elnézést kérni! Bármi legyen a büntetésem, boldogan állok elébe!

-...Uhm... -igen meglepődött arckifejezésre váltott, amint ismét rá pillantottam és egyenes testtartással figyeltem, mi lesz a következő lépés, mivel fog ismét kihozni a sodromból... -Erre semmi szükség! Szeretném, ha megértené.... Keményen meg lesz büntetve! -az állam a padlóig ért, amint meghallottam... -Nem gondoltam komolyan, csak egy kicsit magára akartam ijeszteni! -mosolya szélesebben húzódott az arcán... 

-Kérem... fogadja el őszinte bocsánatkérésem! -komoly megbánással folytattam.

-Ne...! -úgy tűnik, nagyon nincs szájízére a vallomásom... Egyre rosszabb képet vág, mintha nem akarná elhinni, amiket épp hall a szavaimból. -Tudom, hogy maga most csak vissza akarja adni az elmúlt "tréfáimat"!

-Nem áll szándékomban! Mindent alaposan komolyan gondolok! -arckifejezésem még mindig nem változott...

Még mindig olyan gyanús tekintettel mered rám, mintha át akarnám verni. A baj csak annyi, hogy egy darabig én is azt hittem, de... Nem! Meg akarok változni! Tudom, hogy képes leszek rá, mert küzdeni fogok érte! Egy jobb Abby leszek... Egy nap!