Néha..máshogy is történhet

5. Az ajtón át

Amint benéztem a szobába csak ámulni tudtam azon amit láttam...

A titkos szekrény-ajtón átlépve egy hatalmas nagy szobával találtam magam szembe. Ez teljesen máshogy nézett ki mint a ház többi része. Nem volt az a visszafogott, vidékies stílusú. Talán egyedül a vaj színű falak egyeztek. Egyből belépve, egy nagy bárpultot véltem felfedezni. Telis tele volt mindenféle alkohollal. Mint például  gin, likőr, bor, whiskey, vodka. Tényleg minden amit csak az ember eltud képzelni. De ami igazán meglepett az nem az üveg, vagy ahogy kinéztek ezek az italok, vagy hogy megannyi díszes kristály pohár virított a polcokon. Ami nagyon megfogott, az egy sör csap. Hiszen nem is gondoltam volna, hogy egy ilyen elegáns, és túlzottan csicsás helyen fogok találni egyet. Kissé túlzásba estem a nézelődéssel, mondhatni eléggé alapos voltam. Ugyanis onnan tudom, hogy a pult pereme alatt volt elhelyezve egy hosszú LED szalag, ami egyáltalán nem látszott, csak ha alá hajolt az ember, de hát ki is tenne ilyet rajtam kívül?. Az a szalag vörös színben pompázott, teljesen megadva ezzel a hangulatot a szobának. A bár székeken fekete műbőr ülés volt. A falakon festmények lógtak arany díszes kerettel. A pulttól jobbra volt egy besüllyesztett szekrény, aminek öt polca volt. Mind az öt polcon bor különlegességek voltak megtalálhatók. Rizling, sauvignon, sárdoné, rozé, és merlot.  Természetesen a növényekről sem szabad megfeledkezni, hiszen a pulttal azonos vonalban, mind a két sarokban volt egy japán cikász elhelyezve. Matt fekete kaspóban voltak, látszott rajtuk hogy gondozva vannak. A földet arany - piros padlószőnyeg díszítette, ami rettentően puha volt ahogy kiléptem a papucsból. Felnézve a mennyezetre láttam meg életem legflancosabb csillárját. Szinte már gyomorforgatóan puccos volt. Arany bevonat volt rajta és kis kristályok lógtak lefelé.  Gondoltam azért, mert illett a kristályos pohár szetthez. A csicsás csillár alatt, a szoba közepén virított egy kisebb üveg asztal, pohár alátéttel, és pár szépirodalmi könnyvel ellátva. Ugyanis a bárral szemben, azaz ahol van a titkos ajtó, ott az egész fal egy beépített szekrény volt, tele polcokkal. Csak most nem bor, sem semmiféle arany dolog nem volt rajta. Csak könyvek. Rengeteg kategóriában. Szinte egy egész mini könyvtár virított rajta. De a fal legaljától a legtetejéig tömve volt. Az ajtótól jobbra is, és balra is. Olyan magasan voltak a legfelső polcon lévők, hogy egy oda szerelt gurítható létra volt a jobb sarkához tolva. Akárcsak a mesékben.  Miközben közelebb merészkedtem Natthaz, hiszen megannyi kérdésem volt felé, ő addig már az asztalhoz tartott a kezében egy - egy boros pohárral. 

-Foglalj csak helyet. -mosolygott. 
-Nagyon mesés ez a hely, bár kissé flancos..nem gondolod? -mutattam a felettünk lévő csillárra. A férfi elnevette magát, és irányt váltva a boros polchoz sietett. Amíg oda ért, én helyet foglaltam az egyik nagyon puha fotelban. Kettő volt belőle, hangyányit ferdén letéve az asztalhoz képest. 

-Apropó! ha már flancos..milyen bort szeretne a hölgy? -Natt a kezével fel és le mutogatott az italok irányába. 
-Mmm..nem is tudom, talán rozé. 
-Jajj, ugyanmár, ennél többre vagy képes.
-Akkor lepj meg. -sóhajtozásom közben rácsaptam combjaimra, mikor egy hangos ugatásra lettem figyelmes. -Ezek a kutyáid? -néztem rá ahogy elém rak egy üveg sárdonét. 

-Azok bizony. -bólogatott beleegyezően. -Zeusz! Kacat!  -ordított egyet, mire a két kutya villám gyorsasággal rohantak a be nem csukott ajtón a gazdijukhoz. 
-Nem mondtat ezek ausztrál juhászkutyák. A legszebbek a földön. -annyira elkapott ismét a hév, hogy izgatottságomban oda rohantam az egyik bundás négylábúhoz. Márványos szürkés-barna,  és bézs színük volt. Fehér alappal. Szédítően aranyos foltos bundájuk kócos volt a sok csavargástól. Zeusz egyik szeme arany barna volt, a másik rikítóan tenger kék. Kacatnak mind a kettő világos kéken ragyogott ahogy közelebb mentem hozzá. 

-Gondoltam, ha körül írom őket tudni fogod, hiszen nem mindegyik kutya fajta ennyire különleges. -térdelt le mellém, kutyákat simogatni. Nagyjából öt percig szeretgettük őket, amikor ki lettek küldve a szobából. 

-Nem kellene előbb kezet mosni, mielőtt még bármit is meginnánk? -kezemet felmutatva vontam kérdőre azt aki már az első pohár bort töltötte. 

-Nem szükséges, hipoallergén, és tiszta kutyák. Heti egyszer járnak a városi kutyakozmetikába. Meg hát elég sűrűn viszem az orvoshoz is őket. -Itt egy mély lélegzetet vett, és folytatta. -Nem mellesleg minden reggel kapnak kutya vitamint, minden oltás megvan, és nem szemetet kapnak enni, hanem kiváló minőségű kutya ételt. -egy önelégült mosollyal fejezte be a mondatát.

-Azta, jobb soruk van kutyáknak mint nekem. -nevettem el magam szánalmasan. -Voltak már valamiféle versenyen? -érdeklődtem, amint lenyeltem első kortyomat a borból. 

-Igen. A nappaliban is van pár jelvény, meg trófea, majd nézd  meg jobban, ha szeretnéd. Velük csak nyerni lehet. Szeretik őket az emberek. Szépek, aranyosak, ügyesek, okosak. -dicsekedett. 

-Tudnak trükköket is? 
-Tudnak, igen. Alapokat mint, ül, fekszik, pacsi, ugat, lábhoz, és eljátszák a halottat ha lelövöm őket az ujjammal. De ismerik azt a parancs szót is hogy marad, nem, szabad és tiéd. Például ha esznek. -ezen a ponton csak nagyra nyitott szemekkel ámultam azon amiket mondott. -Személyes kedvencem hogy tudnak táncolni, és forogni. 

-Táncolni? -muszáj volt rákérdeznem. 

-Igen, ami annyi takar hogy két lábon ugrálnak, és forognak körbe-körbe. Nagyon jópofa. 

-Mm.Basszus! -Ez volt az amikor leöntöttem a barna garbó felsőm borral. -legalább a krém színű nadrágom megúszta. -morogtam. 

-Várj, hozok valami rongyot. -Az akkor a fényektől barna szeműnek tűnő férfi a pult mögé sietett. 

-Hagyd csak, inkább kiszaladok a fürdőbe. 

-Megyek, mutatom. -fordult utánam vissza, hogy megmutassa a fürdőt, mert már nem emlékeztem rá hol van. Bementem, és elkezdtem óvatosan dörzsölni a felsőmet vízzel, ami ugyan kihozta szerencsére az alkohol hagyta foltot, de cserébe az egész garbó vizes lett. 

-Nem lehetne, hogy kérjek kölcsön egy pólót? -mutattam ez enyémre. -nagyon hideg a víztől, és még kellemetlenül is érzem magam benne. -magyarázkodtam. 

-Hogyne, hozok neked egyet. -Natt elment a gardróbba hogy hozzon nekem valami ruhát, ami nem vizes, és kevésbé bor szagú. Mikor vissza tért egy régi bandás póló volt a kezében, amit felém nyújtott. 

-Köszönöm. -álltam, meg nézve rá, hogy már ideje lenne kimennie a fürdőből. 

-Ja..igen. -kelletlenkedett, mire becsukta maga mögött az ajtót. Belenéztem a hatalmas nagy szélesen elhelyezkedő tükörbe, és akkor láttam meg milyen póló is ez valójában.