Néha..máshogy is történhet

6. A póló, igen vagy nem?

-Hah! -szökött ki a számból, miközben bedugtam a jobb karomat a póló ujjába. Miután felvettem a felsőt, szememet forgatva haladtam a fehér fürdőszoba ajtó felé.
-Gyere csak ide! -kiabáltam ki a résnyire nyitott ajtón. -Hát ez? -mutattam a rajtam lévő pólóra, amit még én vettem neki gimnáziumban. Annak meg már ezer éve. -Ugye van valami magyarázatod, hogy ez miért nincs már réges rég a kukában?- néztem rá aggodalmas barna szempárral.
-Ez csak...-itt megállt mondanivalójával. -erre igazából nincs értelmes magyarázatom. -tárta szét karjait, majd össze fonta azokat.
-Mi..hogy hogy? Mi az hogy nincs Natt? -vontam kérdőre az akkor előttem álló férfit.
-Hát egyszerűen nincs oké? -Natt idegesen apró lépéseket téve, de arrébb ment.
-Te...még mindig? -próbáltam a vállához nyúlni de ő elhúzódott. -Ugye, nem vagy..?-itt befejezte a mondatot helyettem.
-Szerelmes? -szemeiben egyszerre csillogott a düh, csalódás és megkönnyebbülés. -De, talán igen, talán nem...nem tudom. -Hangját felemelve mondta ki ezeket a szavakat. Csak álltam ott előtte és nem tudtam mi legyen. Nem tudtam mit mondjak, vagy merre lépjek. Fogalmam sem volt mi a helyes lépés. Vagy hogy mi jön ez után.
-Szeretnéd, hogy most haza menjek? -szemeimmel a földet pásztáztam, mintha olyan érdekes lenne az a küszöb, ami a nappalit választotta el a fürdőszobától. Natt közelebb lépett felém. Mutató ujjával államnál fogva óvatosan emelte fel a fejemet. Így a szemébe tudtam nézni.
-Nem, semmiképp. -válaszolta kérdésemre. Hangja mostmár nyugodt volt, és lágy. Beleborzongtam. -Persze ha te menni szeretnél, szívesen elviszlek a könyvesbolthoz, ahol az autód van. - folytatta.
-Nem, arra azt hiszem nem lesz szükség. -mondtam, miközben félre löktem a férfi kezét, ami olyan kedvesen pihent az államon. Mindenemet hátra hagyva siettem a bejárati ajtó felé. Teljesen megijesztett a tudat, hogy Natt érintésétől pillangók repdestek a gyomromban. Így hát elindultam. Nagy sötétség borult rám hirtelen. Hatalmas fekete felhők gyülekeztek. Majd hullani kezdett az eső is. Az ég mély hanggal duruzsolt, jelezvén hogy villámlás közeleg. Natt utánam futott, amikor én már jócskán áztam mozdulatlanul, hiszen nem tudtam mi legyen. Gyalogoljak viharba a városig, vagy ki tudja mi lesz az exemmel?!...
-Ennyit a vidékies, tündéri tehenes varázsról. -rúgtam a járdába.
-Gyere be, legyszíves. -kérlelt Natt.
-Nem... igazán tudom mi lenne a helyes. -fordultam felé.
-Külön szobát kapsz, csak gyere be végre. -Az eső teljesen eláztatta felsőjét a férfinak ami hozzá tapadt tökéletes testéhez. Haja arcába lógott, amiről folyt le a víz, egyenesen a szemébe amitől aligha nyitva tudta tartani szép barnás - zöld szemét.
-Bejössz Donn?...-kérdezte, mire csak annyi volt a válaszom hogy bámultam pofátlanul helyes arcát. Majd újra megszólalt.
-Igen vagy nem?