56 nap

18. rész: 33. nap

Eljött Lisa születésnapja. Náluk aludtam, mert Lisa azt akarta, hogy együtt várjuk az éjfélt és a nagy napját.

- Tizenhat éves leszek – ugrált a kanapén, miközben valami vígjátékot néztünk.

Én Harrynek dőlve próbáltam nem elaludni, több-kevesebb sikerrel. Végül Lisa tizenegy óra körül megkegyelmezett, és engedélyt adott, hogy aludjak egy kicsit, de éjfél előtt fel fognak ébreszteni. Harry ki akart menni, hogy nyugodtan tudjak feküdni a kanapén, de megfogtam a karját, visszaültettem, és az ölébe hajtottam a fejemet, majd összegömbölyödtem, és pillanatokon belül elaludtam.

- Ana! – hallottam Harry hangját, és hogy valaki gyengéden rázza a vállamat.

Felsóhajtottam, megfordultam, aztán éreztem, hogy zuhanok. Rémülten kinyitottam a szememet, és egy pár lábat meg egy kanapét láttam magam mellett, majd Harry rémült arcát.

Lisa és Harry óvatosan visszasegítettek a kanapéra, majd kitört belőlük a röhögés. Én pár pillanatig kómásan ültem, majd csatlakoztam hozzájuk. Lisa annyira nevetett, hogy a könnyeit törölgette.

Végül megnyugodtunk, Harry pezsgőt hozott, és elkezdtünk visszaszámolni, mintha legalább az újévet várnánk.

Eszembe jutott, hogy az én 16. születésnapom nem volt ennyire komplikált. Nem vártam éjfélig, reggel felkeltem, láttam a konyhaasztalon anyáék üzenetét, hogy megint túlóráznak, és boldog születésnapot kívánnak, bementem a suliba, Lisa felköszöntött, hazafele beugrottunk egy cukrászdába és kaptam a kedvenc sütimből, elmentünk hozzájuk, hogy tanuljunk, Harry is felköszöntött, kaptam ajándékot, hazamentem, anyáék is felköszöntöttek, tőlük is kaptam ajándékot, majd lefeküdtem aludni.

Elértünk a nullához, éjfél. Harry pezsgőt nyitott, megöleltük Lisát, boldog születésnapot kívántunk neki.

- Az ajándékomat mikor kapom meg? – kérdezte, és úgy ugrált, mint egy hatéves karácsonykor.

- Majd holnap... akarom mondani, ma délelőtt – válaszoltam, majd egy hatalmasat ásítottam.

- Felvigyelek? – kérdezte Harry vidáman mosolyogva.

Válaszul kinyújtottam a karjaimat, átöleltem a nyakát, Harry pedig átkarolt, majd felállt, és elindultunk.

Lisa még elszaladt a fürdőbe, hogy lemossa a sminkjét, így pár percig egyedül maradtunk.

A szobába érve Harry megállt az ágy mellett, majd a következő pillanatban beledőlt. Én meglepetésemben halkan felsikítottam, majd a szám elé kaptam a kezemet, és kuncogni kezdtem.

Lisa ágyában feküdtünk, és egymást néztük. Harry próbált nem rám nehezedni, hogy ne nyomjon agyon, én azonban átöleltem, és magamhoz húztam.

Így feküdtünk addig, amíg meg nem hallottuk Lisa lépteit a folyosón. Harry lemászott rólam, én elhelyezkedtem, majd be akartam takarózni, de Harry kivette a kezemből a takarót.

- Én szeretnélek betakarni – mondta, mire elengedtem a takarót.

Harry gyengéden betakargatott, majd fölém hajolt, és egy jóéjt-puszit adott a számra. Teljesen elpirultam.

A következő pillanatban Lisa lépett be, majd Harry kiment az ajtón, Lisa pedig bedőlt az ágyba. Pillanatokon belül elaludtunk.

Nyolckor felébredtem, Lisa azonban továbbra is aludt. Halkan felöltöztem, majd lementem a konyhába, ahogy megbeszéltük pár nappal korábban. Harry és a szülei vártak.

- Elnézést, sokat kellett rám várni? – kérdeztem.

- Dehogy is, én is nemrég keltem fel – válaszolta Harry, elnyomva egy ásítást.

Mrs. Smith egy-egy csésze kávét nyújtott felénk. Én öntöttem bele tejet is, és adtam hozzá cukrot, Harry azonban mindenféle ízesítés nélkül kezdte inni.

- Majd most együnk tortát, vagy ha visszajöttünk? – kérdezte Harry.

- Ha visszajöttünk. Éhgyomorra nem fogtok édességet enni – válaszolta Mrs. Smith.

- Megreggelizünk, aztán megyünk – mondta Mr. Smith.

- Ügyesen kitaláltátok ezt az állatmenhelyet. Első állatnak valóban nem szükséges egy törzskönyves, fajtiszta kutyát választani. Amit ma választ, azzal megtanulja, hogyan kell bánni a kutyákkal, aztán, majd ha szeretne egy fajtisztát is, később kap – mondta Mrs. Smith.

Nem telt el fél óra, és Lisa is lejött. Megreggeliztünk, majd Mr. Smith szólt, hogy készüljünk, mert megyünk valahova. Lisa rögtön felkapta a fejét, és izgatottan, fél perc alatt összeszedte a cuccát, pedig általában percekig szokott készülődni.

Két percen belül már a kocsijukban ültünk, és a menhely felé indultunk. Harry hozott egy sálat is, amivel bekötöttük Lisa szemét, aki ettől még izgatottabb lett, de nem kérdezősködött.

Öt perc alatt a menhelynél voltunk. Lisa meghallotta a kutyaugatást, és még jobban felvillanyozódott. Kisegítettük a kocsiból, míg Mr. és Mrs. Smith bementek, hogy segítséget kérjenek.

Mikor visszaértek egy nővel, levettük Lisa szeméről a sálat. Rögtön kinyitotta a szemeit, majd pillanatok alatt felfogta a látottakat.

- Ez... ez komoly? – kérdezte a könnyeit nyelve.

- Azt akartuk, hogy te válaszd ki az első kutyádat – válaszolta Mr. Smith.

Lisa teljesen meghatódva magához ölelt, majd Harryhez és végül a szüleihez ment.

- Köszönöm! Köszönöm, köszönöm! Nagyon köszönöm! – örömében sírni kezdett.

Miután kisírta magát, elindultunk.

Harry hozzám lépett, és halkan a fülembe súgta:

- Szerintem több kutya van.

Szúrósan ránéztem:

- Ne most gyere ezzel, kérlek.

- Nem jövök semmivel, csak megjegyeztem – válaszolta, majd megállt az egyik kennelnél.

Lisa lassan haladt, minden kutyát megnézett, elolvasta a lapjukat, megsimogatta őket, beszélt hozzájuk. Látszott rajta, hogy legszívesebben az összes állatot hazavinné.

Az egyik kennelnél sokkal több időt töltött, mint a többinél. Egy kis, fekete foltos kutya volt benne. Csendben ült, nem ugrált, nem ugatott, csak nézett. Mikor Lisa leguggolt a kennel elé, odament a rácshoz, és kidugta az orrát. Lisa jól láthatóan beleszeretett a kutyába.

Lisa mellé álltam, és elkezdtem olvasni a kutya tábláját. Már az első szónál nevetni kezdtem.

- Mi az? – Harry mellém állt és átkarolta a vállamat, majd ő is elkezdett nevetni.

Lisa kérdőn felnézett, majd felállt, hogy megnézze, min nevetünk annyira. A következő pillanatban ő is elmosolyodott, majd a szüleihez és a gondozóhoz futott. A kutyus ugyanis Lisa névre hallgatott.

Mrs. Smithnek nem tetszett az ötlet, hogy a lányát és a kutyájukat ugyanúgy hívják.

- Akkor a kutya legyen Risa. A japánok az l betűt r-nek ejtik, így a Lisát Risának mondják. Ráadásul a kutyának se fog feltűnni a különbség, mivel hasonlóan hangzik a két név – jegyezte meg Harry.

- Jó, a Risa is jó név – mondta Lisa.

A gondozó egy pórázt adott Lisának, hogy hozza ki Risát. A kutya teljesen nyugodtan viselkedett. Míg a felnőttek elintézték a papírmunkát, mi sétáltunk egyet Risával. A kutyus nem húzott, teljesen engedelmesen és figyelmesen viselkedett.

- Hogy lehet kidobni egy ilyen szófogadó kutyát? – kérdezte Lisa.

- Az emberi kegyetlenség határtalan – mondta halkan Harry.

Lisa észre se vette, amit Harry mondott, én azonban igen. Rosszul esett. Harry úgy beszélt ezekről a dolgokról, mintha minden ember ugyanolyan lenne. Pedig voltak kivételek, nem is egy.