17. rész: 31. nap

246 24 3
                                    

Másnap úgy döntöttünk, hogy elmegyünk a közelben lévő menhelyre, hogy megnézzük, mennyi kutya van.

Amikor megérkeztünk, elszorult a szívem. Több kutya volt egy kennelben, ráadásul ahogy elhaladtunk mellettük, mindannyian pörögtek, forogtak, ugrándoztak, ugattak, mintha azon versenyeztek volna, hogy minél hamarabb elnyerjék a tetszésünket.

Láthatóan Harryt is megrázta a rengeteg kutya látványa.

- Hidoi – suttogta.

- Kegyetlen? – kérdeztem.

- Igen. Összeszorul a szívem, ha arra gondolok, mennyi kutya van itt. És a legtöbbjüket kidobták. Miért ilyen kegyetlenek az emberek? Nézd meg, ezek a kutyák csak a szeretetre várnak.

- Nem minden ember kegyetlen – válaszoltam, mert éreztem, hogy nem csak azokra gondol, akik kidobták a kutyákat. Hanem az összes emberre.

- De, mind azok vagyunk. Kegyetlenek, könyörtelenek, önzőek... Irtózom az emberektől és tehetetlennek érzem magam. Mert nem vagyok elég arra, hogy megváltoztassam az embereket.

- De Harry, annyi jó ember létezik! Gondolj az állatvédőkre, vagy akik segítenek az embereken, vagy akik a természetet védik! Ők mind azon fáradoznak, hogy megváltoztassák az emberek véleményét arról, hogy a természet nem azért van, hogy kihasználjuk.

- Hiába vannak páran, akik segíteni akarnak, ha nem ér semmit.

- Nem azért vagyunk itt, hogy erről beszéljünk – zártam le a vitát.

Harry sem folytatta, így csendben haladtunk. Miután kijöttünk, úgy éreztem, hogy rossz ötlet volt. A rengeteg gazdátlan állat látványa elkeserítő volt. Megértettem Harryt. De nincs igaza, hogy minden ember rossz.

- Neked mikor van a születésnapod? – kérdeztem Harryt szórakozottan.

- Vagy két hónap van addig.

- De pontosan mikor?

- November 11.

- Tizenegyedik hó tizenegy?

- Ja, anyámék a születésemkor kicsesztek velem.

- Szerintem nagyon érdekes, és szerencsés vagy, hogy ilyen különleges napon születtél.

- A tizenegyedik születésnapomon nevetségesen éreztem magamat a sok egyes miatt.

- Az lenne még a nevetséges, ha 111 évig élnél, és a 111. születésnapodon halnál meg.

- Köszi – nevetett fel.

- Született: 11. 11., meghalt: 11. 11., élt 111 évet.

- Még jó, hogy nem 1111-ben születtem.

Egymásra mosolyogtunk, majd hazasétáltunk.

56 napWhere stories live. Discover now