56 nap

21. rész: 46. nap

Az őszi szünet első napja. Idegesen keltem ki az ágyból, mivel megbeszéltük Harryvel, hogy nálunk alszik. Egy problémám volt csak. A szüleim még nem tudtak róla.

Reggeli közben aztán erőt vettem magamon, és megkérdeztem:

- Itt aludhat Harry?

- Persze – válaszolta apa a kávéját kortyolva.

- Felőlem is – mondta anya is.

- Komolyan? – nem akartam hinni a füleimnek.

Azt hittem, könyörögnöm kell, és megígérni, hogy nem fogunk semmi rosszat csinálni, erre a szüleim szó nélkül beleegyeztek.

- Úgy gondolom, okos és értelmes gyerekek vagytok, nem csináltok semmilyen felelőtlen dolgot – mondta apa.

- Egyetértek – bólintott anya is.

- Köszönöm! – öleltem át a szüleimet.

- Mondtam, hogy nem lesz semmi baj – jegyezte meg Harry, miközben kézen fogva sétáltunk hazafele.

- Akkor is meglepő, hogy semmi problémájuk nincs veled.

- Miért, az jobb lenne, ha azt se engednék meg, hogy rád nézzek? A szüleid tisztában vannak vele, hogy te is felnőttél. Minden szülőnek ilyennek kéne lennie.

- Igazad van, örülök is neki, hogy így gondolkodnak.

- Hát akkor, mi itt a probléma?

- Semmi – lábujjhegyre álltam, és puszit adtam a szájára.

Este kicsit ideges voltam. Nem tudtam nyugton maradni az anime közben sem.

Aztán, amikor lefeküdtünk aludni, hirtelen elmúlt az idegességem. Először csak feküdtünk egymás mellett, majd beszélgetni kezdtünk. Végül hozzábújtam Harryhez, ő átkarolt, és így aludtunk el.