56 nap

28. rész: Boldog nap

A születésnapja. A volt barátom születésnapja. Harry születésnapja. Hetek óta először tudtam kimondani a nevét. Ez talán annak a jele, hogy kezdek beletörődni a sorsomba?

A suli olyan volt, mint bármelyik másik péntek. Ha nem költöztek volna el, délután valószínűleg elmentünk volna a cukrászdába megünnepelni a születésnapját. Aztán náluk aludtam volna. Vagy ő aludt volna nálunk.

Hazafelé menet aztán nem bírtam magammal, elmentem a cukrászdába, és vettem Harry kedvenc sütijéből.

Az utcánkba érve láttam, hogy egy idegen autó áll a házunk előtt.

Ez ki lehet? – gondoltam zavartan. Anyáék nem mondták, hogy várunk valakit. Közelebb érve láttam, hogy egy Audi. Látszott rajta, hogy iszonyatosan drága autó. Nem láttam be a sötétített üvegen, nem tudtam, hogy ül-e benne valaki.

A bejárathoz sétáltam, mikor hallottam, hogy nyílik a kocsiajtó.

Hátranéztem, és majdnem kiesett a süti a kezemből. Ugyanis Harry állt az autó mellett.

- Harry? – kérdeztem döbbenten.

- Ana-chan – válaszolta gyengéden.

Óvatosan leraktam a földre a sütit és a táskámat, mielőtt még leejtettem volna őket.

- Tényleg te vagy az? – kérdeztem hitetlenkedve.

- Nem, Kaiba kivetítő rendszerét használom, hogy kommunikálni tudjak veled – válaszolta egy YGO-s utalással.

Felnevettem.

- Mit csinálsz itt?

- Úgy döntöttem, hazaköltözök.

Nem hittem a fülemnek.

- Miért?

- Hogy azzal legyek, akit szeretek – lassan elindult felém.

Könnyek szöktek a szemembe, majd futni kezdtem hozzá. Ráugrottam, ő átkarolt. Megpördültünk a levegőben, nevettünk. Csókolóztunk, majd megint nevettünk. Újra megcsókoltuk egymást, majd sírni kezdtem. Harry lassan ringatni kezdett, és közben csitítgatott.

- Nem kéne bemennünk? A sütidet meg fogják enni a hangyák – mondta Harry.

Bólintottam.

Bementünk, és leültünk egymással szemben a konyhában.

- Még szerencse, hogy két sütit vettem – nevettem.

Kicsomagoltam, mire felcsillant Harry szeme.

- A kedvencem! Tudtad, hogy jönni fogok, te boszorkány?

- Nem. Csak gondoltam, így megünneplem a születésnapodat.

Csendben megettük a sütit.

- Nem vettem semmilyen ajándékot... - jutott eszembe.

- Nem is kell. Nekem az is elég, hogy itt vagy velem – válaszolta, majd hozzám lépett, és gyengéden megcsókolt.