A terv rémesen egyszerű volt,szó szerint. Wednesday a saját szekrényéhez sétált,egy nagyon durva mozdulattal kirántotta az ajtót a kód beírása után,majd kivett belőle két darab nejlonzacskót,amelyekben tíz-tíz vérszomlyas piranha úszkált vadul és feldühödve. A lány ezek láttán kárörvendően elmosolyodott, majd az útjából félrelökve egy bámészkodó kisfiút,elindult az alagsorban található uszoda felé,ahol a vízilabdacsapat edzett napi két alkalommal. A zacskókat meg sem próbálta elrejteni,tudta,hogy ebből a kis magánakcióból ígyis-úgyis rosszul fog kijönni,de nem az a lány volt akit ez bármennyire meghatna,tekintve az öccse által elszenvedett incidenst. Lesétált a gondosan felmosott lépcsőn, félrerúgott egy "Vigyázz,csúszik!"feliratú táblát,majd belépett a meleg klórszagú uszodába,ahol éppen egy igen dinamikus támadás ment végbe a vízilabdázó fiúk között. Egy darabig senki nem realizálta a lány megérkeztét,aki látni akarta a reakciókat miután megteszi amit kitervelt. Nagyjából két perc néma várakozás után(amit a vérszomjas halak meglehetősen rosszul viseltek), a Wednesdayhez közelebbi térfélen elhelyezkedő kapus megfordult,ránézett a lányra,majd széles vigyor terült szét az arcán.
-Nézzétek már,itt van a kis korcs nővére!-kiabálta mindenki számára hallhatóan majd kárörvendő nevetésbe kezdett,miközben egyre több játékos gyűlt köré,hasonlóan kaján vigyorral.
-Ez magánedzés félhalott!-jött a következő csipkelődő megjegyzés a csapatkapitánytól,aki két keze között passzolgatta a labdát. Wednesday egyik megjegyzésre sem reagált egy gúnyos fejbiccentésen kívül.
-Senki nem kínozhatja az öcsémet!-mondta,majd felemelte a két zacskót,hogy az mindenki számára jól látható legyen.
-Egyedül én!-kiáltotta,majd elengedte a zacskókat,melyek halk puffanàssal landoltak a medencében. A fiúk először nem fogták fel mi történt,de ahogy a húsz vérszomjas kopoltyús rohamtempóban úszni kezdett feléjük,az arcukon szétterülő vigyor szempillantás alatt félelemmel ötvözött meglepődődésbe csapott át. A medence széléhez legközelebb álló jàtékos ordítani kezdett(valószínűleg őt érte a megtiszteltetés,hogy először megkóstoljàk),majd kapálózva próbált kiúszni a medencéből,körülötte egy egyre növekvő vérfolttal. A csapat többi tagja szintén kiabálva és kétségbeesve indult el a másik oldali medenceszegélyhez,ám a piranhák gyorsabbak voltak. Wednesday az ordibálások hallatán szélesen de fogait azért így sem mutatva elmosolyodott,és melegség illetve öröm töltötte el a fiúk kínkeserves tusáját nézve. Öröme viszont nem tartott sokáig mert a háta mögül az igazgatóasszony rikácsoló hangja félbeszakította a "tökéletes pillanatot":
-MS.Addams!-hangzott a felszólítás.
-Azonnal velem jön!-nyomatékosított az igazgatónő.
Wednesday egy félmosollyal az arcán megfordult, majd lassú léptekkel elindult a főnökasszony írányába.
KÉT HÉTTEL KÉSŐBB
A Jericho felé vezető út kínosabban nem is telhetett volna. A koromfekete limuzin egyenletes sebességgel haladt a nemrégiben újított aszfalton. Lurch,a galád család komornyika finom kormánymozdulatokkal tartotta at úton a hatalmas járművet,miközben Morticia és Gomez duettjét hallgatta maga mögül,amelyet egyik kedvenc közös zenéjük hallatán kezdtek el. Ez a fél perces éneklés annyira érzelemdús volt,hogy szabályosan késsel lehetett volna vágni a tüzes a hangulatot és a Gomezből áradó latin szeretői gesztusokat. Wednesday és Pugsley unott fejjel néztek egymásra,mivel nem először voltak màr szem és fültanúi szüleik ilyen formában való elfoglaltságuknak. A zene végeztével Gomez földöntúli érzelmeket tanusítva nézett feleségére,aki egy mosollyal nyugtázta ezt a gesztust,majd akár a kiéhezett hiénák egymás ajkának estek. Morticia egy középkorú,felfoghatatlanul gyönyörű nő volt,lányához hasonlóan hófehér bőrrel,piros ajakkal,fekete szemmel illetve hajjal,annyi különbséggel,hogy mindig frissen mosott haját ő leengedve hordta. Mélyen dekoltált fekete goth ruhát viselt,magassarkú elegáns fekete cipővel,és ékszerekkel. Gomez ennek ellenére egy kinézetre átlag alatti, pocakos,szabálytalan fogú latin beütésű középkorú férfi volt,középen kettéválasztott hajjal,és elegáns egyenesre nyírt bajusszal. Ő fekete öltönyt,fehér inget,illetve fekete csokornyakkendőt viselt,frissen boxolt öltönycipővel. Az érzelemdús csókolózás már legalább fél perce tartott,mikor Wednesdayből kitört az indulat:
-Hányingerem van tőletek!-jegyezte meg gúnyos lekezelő hangnemben,szúros pillantás kíséretében.
-És nem a jó értelmeben!-tette hozzá,miutàn az előző mondatára szüleitől csak egy groteszk vigyort kapott.
Morticia megigazította hosszú fekete haját,majd lànyára nézett.
-Édesem,nem mi tehetünk róla,hogy kicsaptak.-mondta a nő fátyolos,misztikus mégis érzelmekkel teli hangon.
-Lurch, emlékeztetnéd a szüleimet,hogy semmiféle érdemi kommunikációt nem vagyok hajlandó velük folytatni?-adta ki az utasítást Wednesday a sofőrnek.
Lurch csak morgott egyet,ezzel jelezve a lány üzenetét,melyet groteszk módon mindenki értett.
-Hidd el,imádni fogod a Nevermoret,a tökéletes hely lesz számodra!-győzködte a kritikusoknál is szkeptikusabb lányát Morticia.
-Miért,mert számodra is az volt?-kontrázott Wednesday egy fokkal feszültebbé téve a hangulatot.
Pugsley hátul pislogott,és figyelte a beszélgetés kimenetelét,eközben Gomez is előredőlt jelezve,hogy részt kíván venni a vitában amennyiben lehetősége nyílik rá.
-Nem hasonlítunk anyám,én nem te vagyok!-döfte a kést Morticia szívébe a lány.
Imádni fogod!-vette át a stafétabotot Gomez.
- A Nevermore nem akármilyen hely,varázslatos!-folytatta a családfő a hangulat oldása érdekében.
-Itt láttam meg anyádat először,és beleszerettem!-hangsúlyozta olyan normális emberek által fel nem fogható érzelmekkel,hogy még annak is felállt volna a szőr a hátán,aki süket. Wednesday látta,hogy egy újabb csók van készülőben,így még idejében közbe tudott kiabálni:
-Elég!-harsogta vérfagyasztóan ridegen.
