Wednesday kedvvesztetten követte az igazgatónőt a kastély másik szárnyába a szobák felé. Szülei egy pàr lépéssel mögöttük kullogtak alig leplezett izgatottsággal. Wednesday is érezte a nyomást belülről,ugyanis fogalma sem volt mivel vagy kivel kell összezárva lennie egy féléven keresztül. Tekintve,hogy a jó tanulmányi eredményei miatt év közben vették fel,sokkal nehezebbnek bizonyult számára a beilleszkedés mint azoknak akik már egy fél éve itt laknak illetve tanulnak. Habár a lány nem különösképpen tervezett barátsagot kialakítani senkivel. Nagyjából három perc lépcsőzés után Larissa megállt egy régi stílusú igényes faajtó előtt,ami a szobákat tartalmazó folyosó màsodik ajtaja volt. Az igazgatónő ràmosolygott Wednesdayre,majd lenyomta a kilincset és kitárta az ajtót. A látvány ami a lány elé tárult,azonnali hányingert és hihetetlen szorongást hozott magával.
A szemben lévő falon elhelyezkedő óriási kör alakú ablak a szivárvány legkülönbözőbb színeivel volt kiragasztgatva. Az ablaktól balra egy ágy foglalt helyet,amely körül megannyi színben pompázó plüssállat tornyok hevertek egymás hegyén hátán. Az ágy mellett lévő fal eredeti színét meg sem lehetett állapítani a csillogó poszterek tömkelege miatt. A szoba jobb oldalán egy íróasztal és szintén egy ágy helyezkedett el magányosan,vendégre várva. A csapat érkezte által keltett zaj hatására a szobában tartózkodó lány felállt íróasztalától,kivette füléből a fülhallgatót,és kíváncsian megfordult,hogy felmérje leendő szobatársát. A lány kinézete legalább annyira földtől elrugaszkodott volt,mint berendezkedési stílusa. Alacsony és vékony volt szintén fehér bőrrel, néhány halvány szeplővel és rendkívül kreatív színes sminkkel a szeme alatt. Vállig érő rövid szőke haja volt,amely rózsaszín tincsekben végződött. Lila Nevermore logóval ellátott egyenruhát viselt,a hozzá tartozó térdszoknyával és zoknival. Lábán fehér sportcipő volt,mely a jelek szerint naponta volt takarítva. Wednesday ezek láttán a maradék apró reményt is elvesztette amely az iskolával kapcsolatban élt benne. A lány sietős léptekkel a vendégekhez sietett,és lelkesen Wednesdayre nézett.
-Szervusz pajti! Üdvözöllek a Nevermoreban!-mondta,majd ölelésre nyújtotta karjait,amelynek következtében Wednesday olyan gyorsan és határozottan lépett hátra,hogy Larissa kishíján hátraesett megdöbbenésében. A lány ennek láttán leeresztette karjait,de a jelek szerint nem szegte kedvét ez a kellemetlen próbálkozás.
-Nincs ölelés. Vettem!-mondta óriási mosollyal és csillogó szemekkel.
-Wednesday,ő a szobatársad Enid Sinclair.-mutatta be az igazgatónő a boldog diákot.
-Hát ez az egész eléggé...,hogy is mondjam, élénk!-szólt közbe a háttérből Gomez.
Ezt bóknak veszem!-mondta Enid mosolyogva.
-Mi a baj, olyan sápadt vagy.-kérdezte Wednesdaytől kezével mutogatva saját arcára,mintha egy sükethez beszélne.
-Wednesday mindig félholtnak néz ki.-válaszolt helyette Gomez.
-Bocsáss meg neki,allergiás a színekre.-szólt közbe az eddig csendben figyelő Morticia.
Enid arcáról ennek hallatán eltűnt a mosoly,és meghökkentség vette át a helyét.
-Miért mi bajod lesz tőlük?-kérdzete riadtan.
-Kiütéses leszek és lerohad rólam a hús.-válaszolta ridegen Wednesday.
-Éppen ezért különleges egyenruhát kap!-oldotta a hangulatot Larissa.
-Enid lennél olyan kedves és lekísérnéd Wednesdayt a titkárságra,hogy megkapja az órarendjét?-kérdezte az igazgatónő jobb kezével már nyitva is az ajtót.
A lány nem válaszolt,csak mosolyogva bólintott és szökdécselve elindult kifelé. Wednesday vetett még egy utolsó pillantást meghökkent szüleire,majd nagy levegőt vett és elindult az ajtó felé.
