Start writing your story
A nő lenyomta a kilincset,és előreengedte a családot az irodájába. Egy tágas,nagy belmagasságú helyiség volt, barna falakkal,könyvespolcokkal és néhány gyéren világító petróleumlámpával. Az iroda közepén egy elegáns régi perzsaszőnyeg terült el,megadva a tökéletes összhatást a helyiség hangulatának. A bal sarokban egy életnagyságú kitömött medve vicsorította fogait a bámészkodó családra,akik lelkes odaadással nézegették végig. A medve mellett egy óriási kandalló helyezkedett el,amely fölött egy kőből kifaragott medúzanő nézett előre üres tekintettel,hajszálai végén elhelyezkedő kígyófejei társaságában. Az ablak előtt az iroda közepén Larissa íróasztala volt megtalálható,melynek bal oldalán egy szintèn kitömött sas tárta ki éppen szárnyait. A nő leült a tölgyfaasztalhoz székébe,és egy kedves mozdulattal hellyel kínálta az újonnan érkezetteket. Gomez az egyik bőrfotelre tessékelte Morticiát, majd ő maga leült a mellette nagyjàból fél méterre elhelyezkedő párjába,ameddig Wednesday a két fotel közötti fekete lábtartón foglalt helyet,ellehetetlenítve bármiféle kínos fizikai kontaktust szülei részéről.
Larissa egy mosollyal nyugtázta az elhelyezkedést,és egy nagy levegő után megnyitotta a beszélgetést:
-Mortica,lennél olyan kedves és ideadnád a papírokat?-kérdezte a nő olvasószemüvegét felhelyezve.
A szólított fél egy enyhe habozás után elővette táskájából a kért dokumentumokat,és az igazgatónő felé nyújtotta. Larissa nagyjából két percen keresztül tanulmányozta ezeket,rendkívül kínos csend társaságában,majd felpillantott és Morticiára nézett.
-Hmm,Wednesday.-ízlelgette a nevet a nő.
-Rendkívül érdekes névválasztás. Gondolom ezen a napon született.-találgatott Larissa.
-Péntek tizenharmadikán születtem.-válaszolt nyersen a lány ellehetetlenítve szüleit bármiféle közbeszólástól.
A nő egy félmosollyal nyugtázta a kijelentést,majd áttért a jelek szerinti második pontra,amely a papírokon szerepelt.
-Nagyon érdekes eddigi életpálya. Öt év alatt nem több és nem kevesebb mint nyolc iskola.-jelentette ki az igazgatónő borzalmasan leplezett meghökkenéssel.
Wednesday a jelek szerint nem kívánta a szükségesnél jobban szüleit belevonni a beszélgetésbe,ugyanis megint ő válaszolt elsőként:
-Egyiket sem építették olyan erősre,hogy kontrollálni tudjon. Gyanítom ez sem fog sokban különbözni.-tette feszültebbé a hangulatot az újdonsült diák.
Larissa a jelek szerint kizökkent ezen mondatok hallatán mert következő kérdését Morticiához intézte. Ezt azzal tette egyértelművé,hogy a lehető legjobban elfordult Wednesdaytől,amennyire barna irodaszéke engedte.
-Mégis kíváncsi lennék ennek a ritka és különleges névnek az eredetére amennyiben rám tartozik.-érdeklődött szemüvegét igazgatva.
-Az egyik kedvenc idézetem ihlette egyetlen viharfelhőm nevét! "A szerdai gyermek csupa bánat"-válaszolt érzelmekkel telítve Morticia,Gomez felé nyújtva jobb kezét,melynek láttán a férfi habozás nélkül viszonozta a szerelmes gesztust,és megfogta felesége felé nyújtott végtagját.
-Mindig volt tehetséged ahhoz,hogy máshogy tekints a világra Morticia!-mondta a nő,alig hallható gúnnyal szavai mögött.
Morticia erre csak egy fejbiccentéssel,és egy félmosollyal válaszolt.
Ugyan már Larissa,te mindig észrevetetted magad a tömegben.-kontrázott egyből.
Az igazgatónő a jelek szerint kissé kínosan érezte magát ezen kijelentés hallatán,ezért ismét Wednesdayhez fordult.
Édesanyja mesélte,hogy szobatársak voltunk?-kérdezte erőltetett széles vigyorral.
-És maga megőrizte itt a józan eszét? Érdekes.-szúrt oda durva hangnemben a lány.
-Larissa, mi lesz Wednesday terápiájával?-tette fel a kérdést Morticia a hangulat oldása érdekében.
-A bíróság rendelte el a piranhás eset utàn.-mondta szemeit lesütve,de halvànyan mosolyogva.
Jericho városában dolgozik egy terapeuta. Heti kétszer találkozhatnak,amennyiben Wednesdaynek is megfelel.-válaszolt Larissa széles vigyorral.
-Feltéve ha túléli az első ülést.-kontrázott ismét a lány gyilkos tekintet kíséretében.
-Az anyja régi helyét fogja kapni, az Ophelia körletet.-mondta az igazgatónő figyelmen kívül hagyva Wednesday gúnyos megjegyzését.
Ennek hallatára Morticia lelkesen felsóhajtott,és széles mosollyal lányára nézett.
-Jól emlékszem? Ophelia öngyilkos lett miutàn a családja őrületbe kergette.-kérdezte Wednesday tökèletes pókerarccal. Morticia néhány másodperc csönd után izgatottan bólintott és megfogta lánya kezét.
Larissa eközben felállt és a család mögé sétált,majd miután Wednesday ránézett lelkesen feltette neki a kérdést:
-Megismerkedne az új szobatársával?
