Lurch finoman lenyomta a kilincset, és előreengedte a családot. Az épület belülről még tágasabbnak tűnt,mint kívülről,ráadásul a gótikus elemek hatványozottan megtalálhatóak voltak itt is. Világosbarna márványpadló borította az egész előcsarnokot, az ablakok hol színesek,hol alig áttetszőek voltak,és annyi kép,emlékkönyv,trófea és növény díszítette a helyiséget,hogy első benyomásra inkább tűnt volna egy múzeumnak,mintsem iskolának. Az aula végén egy szintén vörösesbarna márványlépcső vezetett felfele,valószínűleg a körletekhez, a másik végében pedig egy hosszú folyosó volt megtalálható, tucatnyi ajtóval,melyek mögött a tantermek bújtak. Wednesday azonban nem merenghetett el túlságosan a nem mindennapi látványban,mivel egy halk és rendkívűl finom köhögést hallott maga mögül.
-Köszöntelek benneteket a Nevermoreban! Remélem kellemes volt az ide vezető út.-mondta egy lágy női hang azelőtt,mielőtt Wednesday megfordulhatott volna a köhögés forrását keresni. Amint ezt megtette,egy magas,erős testalkatú,rövid szőke hajú nőt talált maga előtt elegáns méregzöld egyberuhában,kötött fehér sálban és szintén fehér selyemkesztyűben. A nő olyan szélesen vigyorodott el az újonnan felvett szemkontaktust követően,hogy Wednesday ijedtében hátrált egy lépést. Olyan természetellenesen fehérek voltak a fogai,hogy szó szerint zavarta az összképet.
-Szép jó napot!-köszönt érzelemmentesen a lány,a nő kéznyújtási gesztusát várva. Ez meg is történt,ahogyan a bemutatkozás is:
-Az én nevem Larissa Weems. A Nevermore büszke igazgatónője volnèk!-mondta még mindig kínosan széles mosollyal.
-Wednesday. Wednesday Addams.-mutatkozott be a lány,cseppet sem eltúlozva a dolgot.
-Miért nem megyünk fel az irodámba? Ott lebonyolíthatnánk a jelentkezést,és lenne pár kérdésem feléd is Morticia-mondta a nő Wednesday anyjára pillantva.
-Hát tegyünk úgy Larissa!-helyeselt a nő érzelemdúsan.
Wednesdayből ezen a ponton felszínre tört két kérdés:
- Honnan ismeri anyámat? És hol van a többi diák?-kérdezte nem túl tapintatos hangnemben az üres aulát kémlelve.
- Éppen a félévzáró vizsgák zajlanak ezen a délelőttön.-válaszolt Larissa annál udvariasabban.
Édesanyádról pedig majd inkább fent mesélek.-nyugtázta,majd Morticiára pillantott,és egy alig észrevehető fejbbicentéssel jelezte indulási szándékàt.
-Lurch,Pugsley, ti várjatok meg minket a kocsiban!-adta ki az utasítást Morticia,miközben elindult az igazgatónő irányába. A két lerázott családtag kissé lelombozva nyugtázta a feladatot,és elindultak a kijárat felé. Wednesday követte Larissát felfele a márványlépcsőn,mely egy ponton csigalépcsőbe csapott át,ami felvezetett a következő emeletre,melyekből a jelek szerint lehetett még egy pár. A második emeltnél az igazgatónő kisétált a csigalépcső spiráljából,majd balra fordult egy szűk folyosóra,melynek világosbarna falain szintén tömérdek mennyiségű kép volt megtalálható. A legvégén egy elegáns barna faajtó állt arany gravítozott névjegytáblával ellátva:Larissa Weems
