Beginning of the end I. - 𝔅𝔢𝔣𝔢𝔧𝔢𝔷𝔢𝔱𝔱 - RÉGI VÁLTOZAT (FOLYTATÁSSAL)

2. Első benyomás

Az ablak alatt ültem, a lábamat szorosan magam alá húztam, míg kezemmel átkaroltam térdem, az állam pedig rátámasztottam. Egy örökkévalóságnak tűnt, amíg felkelt a nap. Csak meredtem ki az ablakon, és igyekeztem legyűrni a bensőmben felgyülemlett végtelen feszültséget.

A végzős évem két órán belül kezdetét vette, de egész éjszaka egy percet sem aludtam. A mai nap variációin pörgött az agyam, elképzeltem legalább százszor, hogy mi fog történni, de nem sikerült megnyugodnom. Jobbára minden zavart, legfőképp az új emberekkel való ismerkedés. Az elmém rémképeket vetített ki elém, miközben azt ismételgette: miért nem maradhattam Los Angelesben?

A múlt héten viszonylag hamar berendezkedtem a frissen felújított szobámba. Jayce rengeteget segített, főleg a cuccaim kipakolásában. A kedvence a ruháim szortírozása volt, mely közben igencsak fancsali képet vágott. Ki is nevettem párszor, amikor hisztisen fújtatott a nadrágjaim szekrénybe helyezése közben.
Sosem éreztem még ennyire közel magamhoz a bátyám, annak ellenére sem, hogy eddig is napi szinten beszéltünk. Alapesetben mindent tudtunk a másikról.

Imádtam, és egyszerre gyűlöltem a kialakult szituációt. Nem volt könnyű beletörődni, hogy egy másik ember döntése miatt, két perc alatt a feje tetejére állt az életem.

A tanév végén még vidáman beszélgettünk a barátaimmal arról, hogy mennyire izgalmas lesz az utolsó együtt töltött évünk, aztán egy hét múlva bejelentettem nekik, hogy elköltözöm. A legjobb barátnőm, Morgan úgy sírt, mint egy kisbaba, amikor megtudta, de ennek ellenére megpróbáltuk a legtöbbet kihozni a maradék együtt töltött időből. Az érem másik oldala pedig Jayce volt.

Nem győztem hangsúlyozni, és tudatosítani magamba, hogy végre tölthetek egy kis időt a bátyámmal, de ez nekem mégsem volt elég. Otthagytam az életem egy részét, és még azóta sem sikerült feldolgozni.

– Luna, jó re... – Jayce benyitott a szobába, arca meglehetősen nyúzottnak tűnt. Grimaszolva nézett rám. – Mi a francért nem alszol?

– Csak... – sóhajtottam. – Nagyon félek.

– Mitől? – kérdezte, majd becsukta maga mögött az ajtót. Beletúrt kócos, vörösesbarna hajába, majd törökülésben lehuppant az ágyra. Vicces volt, ahogy kimerülten, egy szál alsógatyában csücsült előttem. Láttam már így Jayce-t nem egyszer, de így élőben teljesen más volt. Mintha megerősödött volna az utóbbi időben. – Stírölsz még egy darabig, vagy válaszolsz a kérdésemre?

– Én, nem... – morogtam. De igaza volt, megnéztem magamnak, de félreértés ne essék, egyáltalán nem olyan szemmel. – Mindegy... hagyjuk inkább.

– Na, nyögd már ki, mi bánt!

– Csak idegesít, hogy újra be kell illeszkednem egy közösségbe. Mindezt csak egy hülye év erejéig – ráztam a fejem rosszallóan. Ismét éreztem, hogy összerándult a gyomrom. – Hiába leszel ott, Jayce, attól még én leszek az új lány. Mindenki, aki elsétál mellettem, jól megnéz majd magának. Összesúgnak a hátam mögött, kinevetnek.

– Nem vagy te kicsit paranoiás? – érdeklődött felvont szemöldökkel. – Nathant már úgyis ismered.

– Az egy kicsit túlzás, hogy ismerem. Meséltél már róla, igen, erőszakosan le kellett csekkoljam a Facebook profilját, emlékszem, de ettől még nem lettünk legjobb barátok. – Hát igen, nem sokat tud meg az ember a másikról egy profilkép nélküli oldalról, de mindegy.

– Majd azok lesztek, hidd el! Nath jó gyerek. – Furcsa fény csillant zöld szemében. – Sokat meséltem már neki rólad!

– Ő lesz a legjobb meleg barátom, vagy mire célzol?