Beginning of the end I. - 𝔅𝔢𝔣𝔢𝔧𝔢𝔷𝔢𝔱𝔱 - RÉGI VÁLTOZAT (FOLYTATÁSSAL)

28. A pokol hercege

- Mi a fasz? – Jayce úgy ugrott fel, mint a nyúl, majd zavarodottan körbefordult. – Hol vagyunk?

- A pokolban – tártam szét kezemet egy pillanatra, miközben felegyenesedtem a térdemet masszírozva.

- Haha, nagyon vicces – felelt grimaszolva, majd karba fonta kezét mellkasán. – Szóval hol vagyunk?

- A pokolban, Jayce! – vágtam rá ismét megemelkedett hangnemben. Nem értettem, hogy miért volt ez annyira hihetetlen.

Jayce megrázta fejét, majd pillantását egyenesen az azóta is a földön kuporgó Dailanre emelte. Amint felismerte, meglódult felé, majd a nyakánál fogva a magasba tartotta. Összeszorítottam a szám a kép láttán, majd Jayce mellé léptem, hogy lenyugtassam.

- Te... – sziszegte feldühödve Dailannek. Szegény fiú szüntelenül kapálózott a lábaival, hogy szabaduljon, de Jayce nem kímélte. Haragosan meredt rá, miközben tartotta a torkánál fogva.

- Jayce! – szólítottam meg kedvesen. – Már eleget kapott tőlem a fiú. Lényegében megöltem.

- Mi? – fordult felém hirtelen, miközben ledobta a földre Dailant.

- Kicsit talán elragadtattam magam – sóhajtottam, majd vállat rántottam. – Aztán felkeltettem, mert amúgy nem akartam megölni. Egész jóban voltunk, mielőtt... megölte anyát.

- Értem – motyogta Jayce összevont szemöldökkel, majd egyből témát váltott. – Hogy jutok ki innen?

- Sehogy! – Lucifer markánsan szólalt fel, majd nemes egyszerűséggel idesétált hozzánk, és átvetette Nathan vállán a kezét. – Lezártam a poklot. Se ki, se be, amíg az angyalkák fel nem sorakoznak.

- Apám, ez szerintem elég rossz ötlet. Jayce nem tartozik ide – hozta fel Nathan.

- Dehogynem! Nézz csak rá, a szíve a leányhoz húz. Hát nem érzed? – fordította fejét Lucifer fia felé, majd megcsóválta. – Ilyen egy mihaszna kölyköt amúgy is! Annyiszor elmondtam, hogy mit ne csinálj, de te csak állandóan lázadsz a szavam ellen, Nathaniel! – Nathan kihúzta magát apja keze alól, majd összefont karokkal arrébb lépett tőle. Elég durcásan tekintett vissza rá.

- Nem, apám, de nem hagyhattuk ott Jayce-t! – érvelt magunk mellett. Teljesen igazat adtam neki.

- De igen! Eleanor életét kockáztattad egész végig! – mondta az ördög ingerülten. – Olyan, mintha járna a szám, de ott lenne egy hatalmas fal a fejedben, Nathaniel! Áruld el nekem, mi a fene ütött beléd?

- Semmi apám, ugyanaz vagyok, aki voltam – sóhajtott nagyot Nathan, majd felém pillantott.

- Tényleg? – rikkantotta Lucifer keményen. – De azért ma is megpróbáltad rábeszélni a leányt, hogy menjen az angyalokkal. Még szerencse, hogy láthatóan több ész szorult belé, mint beléd, fiam!

Jayce közelebb lépkedett hozzám, majd lehajolt, hogy a fülembe súghasson.

- Mindig ilyen szokott lenni vele az apja?

- Többnyire igen – rántottam meg a vállam, majd belekaroltam öcsémbe. – De nem aggódj, nem fognak egymásnak esni, vagy ilyesmi. Eddig csak egyszer történt meg.

- Apám! – rázta kobakját Nathan. – Nyilván az ő érdekeit néztem a sajátjaim fölött!

- És a mi érdekeinkkel mi lesz, amikor ott állunk egy egész hordányi mennybélivel, kisfiam? – ordított Lucifer, mire a szemem kitágult. – Hogy védjem meg a gyermekeim, ha túlerőben vannak? Mi, Nathaniel? Kérlek, mondd el nekem, hogy a leány nélkül, hogy tervezted túlélni ezt az egészet?! Mert megsúgom, sehogy! Szükség van rá és az erejére!