A véres karjaidban

másnap

ÚRISTEN ÚRISTEN GYEREKEEEEK. EZ A KÖNYV 38. HELYEZÉST KAPOTT MANHWA KATEGÓRIÁBAN. ÓMÁJGÁD NAGYON BOLDOG VAGYOK KÖSZÖNÖÖM!!!

Reggel van. A szokásos szag csap meg,ami a pince felől jön. Én a földön,Sangwo....

Várjukcsak valami nem stimmel. Én az ágyban,Sangwoo a földön. Hmm ezt meg hogy?

-Szia Bumikám,hogy aludtál édesem?-kérdezte Sangwoo meglepően kedvesen.

-Köszönöm jól,te?-válaszoltam.

-Énis....

Tudod Bumikám,én azon gondolkodtam,hogy ha majd te kiszülöd a kicsiént,akkor ő úgy fog hívni téged,hogy anya.

-Hát valószínűleg igen,nemtudom.-mondtam meglepetten.

Sangwoo kiment a konyhába, és azt mondta, csinál reggelit. Én ennek eléggé örültem,mert általában csak felpofoz, hogy jöjjek azonnal enni vagy pedig kiadja h csináljak magamnak.
Nem telt bele 15 perc, ajtó nyikorgás.
-Ágyba reggeli,mert a kicsién megérdemli 🙈
Nem hittem a szememnek. Sangwoo, rántottát csinál nekem, és ágyba hozza és ott ehetek. Főtt reggelit ehetek.😶‍🌫️
-Na miazmar, miért sírsz?-kérdezte Sangwoo.
-N-nem sírok...-mondtam,de amúgy sírtam mert nagyon jól esett.
-Na gyereide hisztigép-monda Sangwoo és megölelt. Testközelből éreztem a rántotta és vér illatát vegyesen.
-Majd ha megetted szólj, megyünk a plázába. Addig én kicsit lemegyek barkácsolni a pincébe.
-J-jo.-mondtam. persze nyilván nem barkácsolni megy...
Szép lassan megettem a reggelit. Kisvártatva kopogast hallok. Gondoltam megyek megnézem. Felhúztam egy szakadt papucsot és kivánszorogtam. Ahogy megnyitottam az ajtót,nem hittem a szememnek. 2 rendőrtiszt volt.
-Üdvözlöm,yoon úr!
Nagyon megijedtem és az arcába csaptam az ajtót. SANGWOO SANGWOO!
Ezt kiabáltam, közben futottam le a lépcsőn. Najo nem futottam, sétáltam. Najo nem sétáltam, másztam. Najo csak próbáltam lejutni a tőlem telhető leggyorsabb módon.
-Egek Bum,mivan?
-hehhh,heeeh.
-Ne csak lihegj, nyögd már ki mivan -mondta Sangwoo.
-A-a rendőr. Rendőrök. Az ajtóban előtt.
-Jajj, jó hogy szólsz. Intézem.