A véres karjaidban

vásárlás

Nagyon félek,hogy mit akarnak a rendőrök. Persze volt egy sejtésem azért,dehát akkorsem a legnyugtatóbb dolog. Nagyon félek,már remeg a kezem és a lábam is. Egy kis sámlin ülve vártam őt a pincébe. Nagyon furán éreztem magam,mivel mellettem egy zacskóban van valaki,vagyis már csak volt. Azt érzem,hogy kezdem megszokni ezt az életet,na azért azt nem mondom,hogy nem tudok semmire panaszkodni. De most csak nézzük meg,most,hogy lehetségesen terhes vagyok teljesen a tenyerén hordoz. Ma megyünk vásárolni,azt is mondta,hogy egyik este elmegyünk étterembe és ha bármi gondom,vagy csak egy kisebb rossz érzésem van,szóljak azonnal. Még a végén kiderül,hogy jól járok az anyakomplexusával.

-Itt is vagyok Bum,remélem nem várattalak meg.-hallatszott Sangwoo hangja.

-nem,minden oké.-mondtam halkan.

-Jó akkor menjünk,gyere segítek neked feljönni a lépcsőn.

Sangwoo óvatosan megfogta a derkam,felkapott a kezébe és felvitt a lépcsőn,majd ki a kocsiba. Én éltem már át nagyon sok dolgot,de ez nekem nagyon szokatlan és nyomasztó. Soha senki nem bánt velem ennyire kedvesen.

-Meg is érkeztünk. Várj egy pillanatot.-mondta Sangwoo,majd kiszállt,rámcsukta a kocsiajtót, bezárta az autót és elsétált. Éreztem én. Eddig tartott a nagy kedvesség. Őszintén már kezdtem örülni,hogy végre sok év után úgy alakulnak a dolgok,ahogyan én azt szeretném. Ez most nagyon megviselt,és nem bírtam tovább,elsírtam magam. Egyszercsak a sírásom közepette arra lettem figyelmes,hogy kinyílik a kocsiajtóm. Sangwoo állt az ajtómba,széles mosollyal,maga előtt egy kerekes széket tartott.

-Itt is lenn...Bumi,te sírsz?

Úristen várjunkcsak. Mégsem hagyott el,csak szerzett nekem egy kereskesszéket,mivel nehezen megy a közlekedés. És azért zárta be a kocsit,hogy nehogy valaki megtámadjon,és azért mosolygott rám,mert jót csinált nekem. Mikor ezt realizáltam,jó hangosan kitört belőlem a sírás és belekapaszkodtam Sangwooba. Nem gondolkodtam,csak megtettem.

-K-köszönöm-ennyi jött ki a számon,és tovább szipogtam.

-Nem tudom ezt hová tenni,de énis szeretlek Bum.-mondta és megfogott,úgy mint a menyasszonyokat a filmekben és berakott a tolószékbe.

-Oda bemehetünk?-kérdeztem,közben egy ruhaboltra mutattam.

-természetesen-mondta Sangwoo és már vettük is a bolt felé az irányt.

-El tudnánk menni abba az irányba inkább? Nem szeretnék semmit a női részlegről.-mondtam kissé elvörösödve,mert nagyon kínos volt.

-Ó,nemnem. Te most anyuka leszel,és az anyukák a női részen vásárolnak. Már ki is néztem a neked tökáletesen passzoló szokynát. Egy pillanat.-mondta Sangwoo és befutott egy ruhasorba,ahol két oldalról voltak szebbnél szebb ruhaszoknyák. Persze én megint ittmaradtam.

-Itt is lennék-tért vissza Sangwoo,száján hatalmas mosollyal és kezében egy fekete csipkés,fehér szoknyaruhával.

-Ohh,hát ez,hát....

-Naa gyerünk máár,próbáld feel.

-Hát Sangwoo nem is tudom....-mondtam kicsit elhaló hangon.

-Hát jó,ha nem tetszik,visszaviszem..-mondta nagyon csalódott hangon.
A fenébe is, tudja,hogy ez a gyengém.

-Kérhetem?-mondtam halkan.

Sangwoo alattomosan mosolygott magának,majd megfogta a szék tolókáját és elindultunk egy próbafülke felé.

-Jó lesz itt.-mondta,majd nekidőlt a falnak és nézett.

-K-köszönöm,megtennéd,hogy behúzod a függönyt?-kérdeztem elhaló hangon.

-Attól félek,nem tehetem. Nézz magadra,tiszta lesérült kis gyenge vagy. Ha elhúzzuk a függönyt,nem látom mi történik ott bent. És ha összeesel?! Nem tudnék beletörődni,hogy segíthettem volna,de én csak bambán álltam,és nem tettem semmit.-mondta Sangwoo.

~ekkora manipulátort...~

-J-jólvan...-mondtam teljesen elvörösödve.

Felpróbáltam a ruhát,és meglepően jól állt. Megfordultam a kerekesszékkel és bemutattam Sangwoonak.

-Wáo,ez nagyon passzol neked. Szeretnéd ha megvenném?-kérdezte,majd letérdelt elém.

Bármit megteszek neked,csak azt kérem,hogy legyen minden pillanatod örömteli.

Hát én elsírom magam,de most komolyan. Annyira meghatódtam,hogy előredőltem,hogy megöleljem Sangwoot,de ő hátralépett és én pedig rákenődtem a padlóra.

-Áhh..-ez eléggé fájt,ezért csak ennyit nyögtem ki halkan.

Láttam Sangwoot,ahogy elmosolyodott,de ezt megpróbálta titkolni és gyorsan elmosta az arcáról.

-Jajj gyere,felsegítelek.-mondta,majd felkapart a padlóról.-Cseréld vissza a ruhát,és aztán megyünk a kasszához.

Átvettem a ruhám és elindultunk a kassza felé. Szuper volt.

Még megnéztünk egy-két boltot. Vettünk szappant,kéztörlőt,kettő új ágyneműhuzatot és nekem egy békás díszpárnát.

Elég jól elment ez a nap is,mert már kint teljesen sötétség volt. Az a helyzet,hogy én nagyon szeretem a sötétet,de félek is tőle. Ahogy beültünk a kocsiba,elfogott egy rossz érzés. Ez Sangwoonak is feltűnt.

-Mi a gond Bum?-kérdezte aggódva.

-Tudod..félek a sötétbe menni...-mondtam halkan.

-Ki tudnád fejteni?

-Hát szóval nem az,hogy nem bízok meg benned,hanem az,hogy nem látunk semmit. Ki tudja mi ugrik elénk,vagy honnan. Mi lesz ha elütünk valakit? MI lesz ha nekimegyünk valaminek?

-Nem értettem,ne haragudj. Meg tudnád ismételni?

Sangwoo lendületesen odahajolt és rácsókolt az ajkamra.

-Mmm.. Mrphh-csak ennyit tudtam mondani,de ezúttal nem ellenkeztem,hanem énis megpróbáltam úgy csókolni,mint ami tőlem legjobban telik.

Hazamentünk,Sangwoo kézben bevitt és elvitt lefürdetni. Miután engem lefürdetett,megfogott felöltöztetett és kivitt az ágyába.

-D-de hol a matrac? És miért van dupla ágy? Hol alszok én?-kérdeztem riadtan.

-Hát ennyire nem esik le? Ez egy dupla ágy,te belül,én kívül. Azt az öreg matracot meg kidobtam.

Sangwoo is lefürdött,majd betakart engem az új ágyneművel.

-Jóéjszakát Yoonbum.-mondta halkan és megpuszilta a fejem.

-Jóéjt ifjabb Sangwoo.-mondta Sangwoo és megpuszilta a hasam.

-Jóéjt neked is Sangwoo.-mondtam.

~úgy megölelném a takaró alatt,de félek a reakciójától.. Najó egyszer élünk..~

Megtettem. Odabújtam Sangwoohoz. Meglepő módon nem csinált semmit,csak elkezdte simogatni a hátam,és én erre aludtam el.