A véres karjaidban

Barkácsolás

Eljött a nap. Mármint még nem az a nap,hanem az a nap,amikor elkezdük berendezni a kicsikénk szobáját. Elég pofás lesz,meg kell hogy mondjam. Csapatmunkában csináljuk,én mondom mit hova hogyan,Sangwoo pedig rakja. Tervezni is kell valakinek,nem?! Végül aztán megvettük ugye azokat,amiket megrendeltünk,mellé egy fehér szőnyeget,egy miniszőnyeget amit majd a pelenkázó elé rakunk, egy kényelmes rugós fotelt amiben ringatni fogom a kicsit,8 nagy tatami kockát amin majd a baba tud játszani,egy aranyos fonott kosarat amibe a játékok lesznek és végül pedig egy kis éjjeli szekrényt a fotel mellé. Egyébként Sangwooval arra jutottunk,hogy át fogjuk hozni az ágyat a gyerekszobába,mert ha éjjel felkel vagy bármi,akkor nem kell átfutni meg bébiőr parádé,hanem csak kikeünk z áhyból és szinte mellette lesz a babaágy.

Délután két óra van. Az idő hűvös,szállingózik a hó. Sangwoo az udvaron lévő kisfaházból hozza be a darabokban levő babaágyat. Én a gyerekszobában a már összeszerelt fotelben ülök,kezemben egy pohár forró csoki. Sangwoo hatalmas sóhajtással ledobja a léceket.

- HUHHH,hát ezis megvan. Már csak össze kell szerelni. Bum,megteszed,hogy kigurulsz az ajtóig és becsukod?-mondta Sangwoo.

- Persze.-mondtam,majd átültem a gurulós székbe,és kimentem becsukni a bejárati ajtót.

Tulajdonképpen már meg tudok állni a saját lábamon,meg kisebb távokat le is tudok sétálni,de Sangwoo azt mondta,hogy ne erőltessem így ,és miután megszületik a kicsi,azután meg végképp nem.

- Egyébként te gondolkodtál már azon,hogy mi legyen a neve?-kérdezte Sangwoo,amikor visszaérkezett.

- Hát én gondolkodtam azon,hogy Aiko,Yoshio,Miyoko..

- Miyoko... olyan szép hangzása van. Azt sugározza,hogy egy gyönyörű kisfiú. Ez legyen!

- Rendben.-eyeztem bele mosolyogva.

Sangwoo odasétált a fotelhez,amiben ültem,letérdelt és a fejét a hasamra hajtotta.

- Pár héten belül megismerjük egymást, Miyoko!

Hamar eljött az este,már csak az új függönyöket kell felakasztani és a magas szekrény legfelső polcát beszerelni. Azért is tartott egy hétbe helyre pofozni ezt a szobácskát,mert ezt a szobát 7 éve senkisem használta. Ez volt a névleges vendégszoba,de ide úgysem jön vendég,csak a rendőrök. 

Az este szépen lezajlott a szokásos módon. Amikor mentem ki a szokásos ágyba-kakaó utáni fogmosásra,észre vettem,hogy nincs a helyén az egyik már elmosott tányér,ezért megfogtam,kinyitottam a szekrényajtót és be akartam rakni a helyére,de ahogy kinyílt a szekrényajtó,a nyakamba zúdult egy egész polcnyi tányér. Ez nem volt egy halk dolog,ezért Sangwoo is meghallotta és idefutott segíteni.

- Mi történt,Bum?-kérdezte aggódva.

- Kinyitottam a szekrényajtót,hogy elrakjam azt a tányért,de a nyakamba zúdult a polc. Sajnálom..

- Bumi,ne sajnáld! Nagy bajod is eshetett volna! Istenem,gyere ide,betollak az ágyba. Neked ostmár rég pihenni kéne.

Sangwoo megfogta a kerekesszék tolókáját,és befuvarozott egészen az ágyig. Itt kézbe vett,betakargatott,megsimogatta a hátam és halkan mondta:

- Jóéjt Bumi,jóéjt Miyoko.❤️