𝙿𝚒𝚕𝚕𝚊𝚗𝚐𝚘́ 𝚑𝚊𝚝𝚊́𝚜

4. 𝔑év

A nyüzsgő város halk zaja szűrődött ki a távoli centrumból.
Egy kisebb lakóparkban éltek, ahol minden ház konkrét másolata egymásnak, hisz mindegyik ugyanolyan két emeletes, fehér falú, vörös tetőcserepes, erkélyes családi ház volt, melyek szinte útvesztőként is szolgáltak.
A fehér háznak a bejáratát és a kaput egy kisebb térkő út kötötte össze, de ez néhány kertben már csak a gaz sűrű szőnyege emlegeti. A kapu hajdanán ezüstszürke rácsos volt, manapság már fülsiketítő nyikorgással ad utat az oda betévedő embereknek.

Ritkán lakott lakópark volt ez, amiben a démonpáros lakott, hiszen a fiatalok a több lehetőséget adó Szöül szívébe költöztek, és itt már csak a gyermekeit hazaváró szülők laktak, de azok is inkább az telek elülső felében. A hatalmas területnek a hátán, senki nem lakott,sőt már bontásra is várt, annyira lement a telkeknek az ára. Hogy miért? Az egész csak haszontalan pletykára épült, amit szinte az egész ország elhitt, és hiszi a mai napig is.
Azt mondják, hogy esténként az egyik házból, történetesen az utolsó utca, legutolsó házából hatalmas dörrenések, puskalövés hangjai zengte be a környéket. Eleinte a lakók azt hitték, hogy csak vadászok élnek ott, és túl sok a vad, amit ki kell lőni, de amikor télen is ezt hallgatták, kezdett gyanús lenni.  Így hát többször is átkopogtak, hogy tessék már a puskadörrenéseket abbahagyni, de senki nem nyitott ajtót, vagy amikor bejutottak senkit nem találtak a házban. Egyre többen rebesgették, hogy kísértetek, vagy netalán sorozatgyilkosok látogatnak oda, akik ott végzik el a piszkos munkát, de még a maffia vérfagyasztó elmélete elhangzott.
Pedig ott nem élt semmilyen maffia, csak két démon, akik szeretik hazavinni a munkát.

Jimin fájdalmasan szisszent, ahogy mestere a földre lökte. Mögötte hatalmasat csapódott az ajtó, amitől környéken élő varjak, recsegő kánon mellett menekültek el a veszélyes hangforrás elől.
A szőke szemében félelem csillant fel. Még sosem tartott ennyire barátjától, kinek a szemei meggy bordóan izzottak a dühösségtől, halántékán az ér erőteljesen kiugrott, állkapcsai megfeszültek, dús ajka, most egy szigorú vonallá húzta. Nyakának síkjából mereven ugrottak ki az erek. Szaggatottan vette a levegőt, próbált magára nyugalmat erőltetni, de most a vörös méreg irányítja a gondolatait, és ez ijesztette meg Jimint. Sokféle büntetést kapott már mesterétől. Volt szenteltvízzel teli hordóban, volt templomba bezárva, addig míg már csak lélegezni volt ereje, de azt a vadász érzelemmentes arccal csinálta, most pedig a harag, a benne lakó pusztító démon próbál feltörni a szívébe elzárt pecsétből.
A szőkeség nyöszörögve kúszott egyre hátrébb, míg a háta el nem érte a végzetes karmazsinvörös kanapét. Szinte eggyé akart válni a bútorral. Próbálta apró mancsával a szájkosarat leszedni, hisztérikusan kaparta feje búbját, de ezt az eszközt direkt arra találták ki, hogy csak a mester tudja kezelni. Ujjain csordogált le a vér, ahogy a bőr felszakította puha bőrét.

- Neked mi a fasz bajod van?! Minek kellett ebbe az egészbe beleavatkozni? Van fogalmad arról, hogy mit tettél ezzel?! - Taehyung hangja tele volt karccal és undorral, csak úgy száguldtak kifelé az ocsmány szavak szájából.
- Te tanultál valamit abban a kibaszott kiképzésen?! Nem említettek neked... Ezt az egész metódust?! Hogy minek kell ezt a kicseszett szart csinálni?!  - Jimin gyorsan feltápászkodott, ott térdelt a saját mestere előtt, és két tenyerét vadul egymásnak súrolta. Az életéért könyörgött.
Szánalmas látvány volt ez Taehyung szemében. Amióta a halandók világában jár, azóta jó pár fegyverdémonnal dolgozott együtt, de egy olyat se látott volna, aki ennyire értetlen és nyomorult lett volna, aki a becsületét ennyire leadja. Igenis egy démonnak legyen becsülete, és ne ereszkedjen térdre, hogy az mihaszna irháját mentse. Undorító emberi szokás, hogy megmeneküljön. Folyamatosan csak ezt látja a prédáktól. Szánják, bánják amit tettek, és könyörületért esedeznek, hogy meg fognak változni. Pedig mindenki tudja, hogy ez valójában nem így lesz. Helyette a lehető legmesszebb elbújnak, hogy ne találhassák meg őket. A fekete fürtős egyszerűen elvetette ezt a viselkedést.
- Most mégis mit csináljak veled?! Neked mindig akcióznod kell, már nem tudom mit csináljak veled! Azt szeretnéd, hogy feljelentselek a Bíróságon? - fogta körbe hosszú ujjaival Jimin torkát, aki automatikusan a csuklóba kapaszkodott, és vadul rázni kezdte a fejét. Már amennyire a kéz szorításában lehetett.
- Kurva életbe, nekem nagyon elegem van belőled, elhiszed? Tedd hasznossá magad és csinálj nekem Jjajamyeong-ot, idióta korcs! - majd azzal elengedte a nyakát, mire a másik összerogyva kapkodott friss levegőért. Tüdeje sípolt, ő maga prüszkölt, és könnyezett. Összeszedte minden erejét, és a konyhába csoszogott. Nagyon fájlalta a torkát, a kéznyomok biztos egy jó pár napig ott fognak ékeskedni a bőrén.