𝙿𝚒𝚕𝚕𝚊𝚗𝚐𝚘́ 𝚑𝚊𝚝𝚊́𝚜

2. 𝔑év

  Erősen markolta meg Taehyung kabátjának gallérját. Hosszú ujjai fehérek voltak az erős szorításától. Alkarjain lévő különböző tetkók összessége villantak fel a hófehér, hosszú ujjú ingje alól. Kézfején az inak erőteljesen dudoroktak ki bőre puhaságából. Selymes, barna hajszálai formásan hullottak fekete szempárjaiba, mely éles villámokat szórtak a fürtös felé.

  Haja kócos volt, ahogy üldözőbe vette őket. Homlokán izzadság cseppek csillogtak, akár a legdrágább ékkövek. Szemöldökei kemény szigorral húzta össze, szinte mély ráncok futottak végig markáns orcáján. Orra finoman ült arca síkjában, mély lélegzetet fújt ki, cseresznye piros párnácskáit vonallá húzta idegességében. Arc élei kirívóak, kemények voltak. Nyakán az erek intenzíven jelentek meg.
Kidolgozott alkata volt. Hosszú, fehér ingje kellemesen emelte ki válla vonalát,s hozzá varrt ujjak pedig tapadva követték karjainak sziluettjét. Formás csípőjét fekete öv ölelte körbe, fekete nadrágja dekoratív combjainak kontúrját emelte ki, az anyag térdének fehérségét mutatta a külvilág felé. 

   - Ez nem lehet...Ez lehetetlen...Ez, hogy? - hebegte Jimin. Dús ajkai lassan váltak el egymástól, amik a furcsa meglepetés érzésétől meg- megrebbentek. Barna pupillái tágra nyíltak, mintha csak sötétségbe pislogott volna az élete során. Figyelme ide-oda pásztázott a két férfi között, s csak aprókat tipegett. Tanácstalan volt, hogy ebben a helyzetben mégis mit kéne tenni. Egyetlen könyv, se egy régi papirusz nem említettek ehhez hasonló szituációt. Sőt erre való szemtanút se látott még, mert az ilyen démonokat az esküdt padjára állítják. 
Abban biztos volt... Sőt tudja, hogy ő rendelkezik a harmadik szem kiváltságával. De még nem hallott volna egy ilyen erős, fejlettebb fokozatról, amely neki van. Csak az árnyéklátókról tud, akik nem tudják megérinteni őket. Mégis.. Mégis úgy fogja mestere ruházatát, mintha ők is húsvér emberek lennének. 

Vagy lehet ők rontottak el valamit? Egy apró hiba csúszott a tökéletesen kidolgozott számításukba? Hisz az lehetetlen. Évszázadok óta dolgoztak együtt, különböző sűrűségű településeken és még a legnagyobb létszámú városban se kapták el őket. Most pedig a lehető legrosszabb dolog is akkor történhet, ha hozzáér Tae bőréhez. 

  Jimin azonnal kapcsolt, erősen megcsóválta fejét, amitől a szőke tincs sokasága vad hintázásba kezdett, majd az izmos marok felé ugrott - Engedd el! - karmolt rá a festett kézre - Engedd el, nem hallod? Ereszd el! - ütötte a nála sokkal izmosabb kart. Próbálta tenyere oldalával, mint egy fekete öves karateművész, próbálta könyökkel, de az se segített igazán neki. Hiába próbálkozott minden erejével, semmire se jutott vele. Kétségbeesésében fájdalmasan harapott bele ellenfele bőrébe. Olyan sok erőt vitt bele, hogy az áldozat vére kiserkent egyenesen Jimin szájüregébe. 

Hihetetlen ámulatba kergette őt a vér íze. Ehhez hasonlót még soha nem kóstolt. Nem volt kesernyés, fémes íze, mint a legtöbb embernek. Nem volt semmilyen mellékíze a sok alkoholtól, vagy a nikotintól. Nem csapta meg a vas szúrós szaga. Ez másmilyen volt. 
Ennek a vörös nedűnek mézhez hasonló édessége volt. Illata akár a lótuszvirágé. 
Azt hitte, hogy a mennyországban lapul valahol és a legnemesebb vért szürcsöli a pálmafák alatt. Többet és többet akar belőle. Azt se érdekli ha kezei között hal meg, csak had érezze tovább ezt az ízt, ezt az érzést. 

- Isten szerelmére, engedd el! - szólt hozzá Tae erősen, mikor meglátta, hogy Jimin szeme kezd egyre vörösebbre és vörösebbre változni. A srác se hagyta magát, próbálta magáról a lehető legtöbb módszerrel leszerelni  Jimin fogait, de nem sikerült. Olyan ragaszkodó volt hozzá, mint senki máshoz nem. - Megveszett a barátod, vagy mi van? Szedd már le rólam! 
- Hallod? Elég legyen! - fogta meg a szőke derekát és kezdte el húzni. Az egész szituációt bizarr légkör lengte körbe. - Azonnal ereszd el, vagy többet nem húzom ki a segged a halálbüntetés elől! - mintha falnak beszélne, úgy érezte magát Taehyung. Nem volt más választása, így hát elengedte társa derekát, oldalra kitárta karját. - Jimin, készenlétbe! - s ezzel Jimin teste azonnal Taehyung keze közé került, fegyver formába, s azonnal rohanni kezdett az állomás felé. 

••  --••••••••  -•--••-

  A démon halkan dalolgatva merte ki a ramyeont a lábasból két külön tányérba, mellé pedig kimchit rakott. Apró konyha volt, épp hogy elfért benne két ember. A falak tejeskávé színben pompáztak, a bútorok fehérségbe voltak burkolózva. A parketta sötét tölgy színét kölcsönözte vissza, a bőrszínű függöny a hideg szellőtől libbent fel párszor. Az ablakpárkányon liliomvirágok díszelegtek legszebb fényükben.

  Zavartalanul bújt ki a boltív mögül, de oly annyira merült el gondolataiban, hogy egy rossz lépés és a szálló könyv kilöki az ételt a kezéből. Sandán nézett körbe a nappalin.
Jimin a régi, bebarnult könyvek oldalait lapozgatta, feltekert papíruszokat lengette, s a haszontalannak titulált dokumentumokat, zavartalanul továbbhajigálta. Az egész parkettát papírok lepték el, akár a szőnyeg. - Ez sem az...  Ez nem is ír róla... Egy random romantikus könyv.. - motyogta orra alatt a fiatalabb, kezeinél pedig újabb és újabb lexikonok jelentek meg.

- Jimin, gyere enni! - szólt a fürtös, mikor a kávézóasztalra letette a két tányért, egymással szembe. A a szőkeség néhol ugrálva, néhol nagyokat lépkedve kerülte ki a stószokat és ült le legjobb barátjával enni. - Mégis elmagyaráznád, hogy mégis mi ez a kupleráj itt?
- Emlékszel arra, hogy a csávó hogyan ragadott meg?
- Miért ne emlékeznék, mikor alig pár perce menekültünk el onnan, mikor úgy ráharaptál szegényre, mintha veszett lennél... Legközelebb hozom a szájkosarat.. - emelte fel szúrós pupilláit a fiatalabbra, majd tovább szürcsölgette a tésztát.
- Szóval emlékszel... Csak annyira zavar... Eddig egy árva szót nem szóltak, hogy létezik egy ilyen ember, aki... Képes ilyenre.. - keverte össze a csípős szósszal a pasztát. Úgy érezte, hogy ugyanilyen katyvasz van az ő fejébe a történetek miatt, mint ami most a tányérjában tekeredik. Kilátástalannak tűnik megfejteni ezt a rejtélyt.
- Ne tereld a témát, arra is kérek magyarázatot, pont úgy mint erre a káoszra! - csapta le a pálcákat az asztalra. - Minek kellett felforgatni a könyvtárat?

A közepes nagyságú helyiség volt a nappali. Sötétbarna festék fedte el falait, a sima tölgy parketta apró részleteit a papírszőnyeg vastagsága nyelte el. Fehér polcokon néhány újonnan szerzett pecséteskönyv dőlt, pár helyen pedig aprócska kis figura szobrocskák ültek. Madarak, szarvasok meg miegymás. Régi, porosodó DVD lemezek, kazetták sorakoztak a lapos TV sarkaiban. A fal egyhangúságát pedig egy-egy fehéres festmény törte meg. Az egyik sarokból pedig nyír lépcsők vezettek fel az emeletre.

Szerény kis házikó volt egy aprócska kertvéggel a város egyik csendes részlegén. Két emeletes, kis családias ház volt, mely fehéren virított az utcán. Az ablakok alatt apró rózsabokrok voltak, mely tavasszal és nyáron gyönyörűen törte meg a ház egyhangúságát. A bejárati ajtóhoz egy kavicsos ösvény vezetett.

- Ezt most úgy mondod, mintha te nem bolygattad meg a könyvtárat.. - pusmogott Jimin, mire Tae türelme elszállt, akár a meleg lehelet a fagyos levegőben.
- Ha még egyszer megemlíted ezt az estet, garantálom, hogy kitekerem a nyakad!

- Jól van, nem kell így felhúznod magad! Csak próbálok valamit találni, ami ugyanilyen szituációt dolgozz fel.. Nem lehet az, hogy mi vagyunk az egyetlenek, akik hasonlót tapasztaltak.. Nem is az, hogy teljes valójában látott minket, hanem meg is tudott érinteni. Fel tudod te ezt fogni? - nézte aprócska tenyereit. - Kell lennie valahol egy jelentésnek, egy apró bejegyzésnek, ami igazolhatja, hogy nem kamuztuk be az egészet..
- De ne felejtsd el, hogy ugyan pici, de lehet rá esély, hogy csak velünk fordult elő ez a helyzet.. Nekem is fura volt átélni, pedig régóta bolyongok Korea területén. - sóhajtott a fekete fürtös, majd felkelt helyéről. - Készen vagy?- kérdezte, mire a másik bólintott és egy köszönöm mosollyal viszonyozta kedvességét, törődését.

Mielőtt a szakács eltűnt volna a konyha rejtelmeibe, Jiminnek hirtelen eszébe jutott valami. Oly hirtelen világosodott fel, mikor egy villanykörtét kapcsolnak fel. - Tae! - a szólított érdeklődve fordult Jimin felé, akiről a magabiztosság csak úgy sugallt. Taehyung tudta mi követlezik... Jimin és az ő fenomenális ötlete.
- Holnap műveletre megyünk...
- Milyen műveletre gondolsz?

- Az alapja egyszerű.. " Derítsük ki a, mi a franc ez a férfi" Hadműveletre!