𝙿𝚒𝚕𝚕𝚊𝚗𝚐𝚘́ 𝚑𝚊𝚝𝚊́𝚜

3. 𝔑év

Ahogy Jimin mondta, másnap reggel az egyetem előtt szobroztak. Az előző napnál is fagyosabb volt az idő. A két férfi vacogva figyelte az üres, halott területet, ahol csak egy elhagyott műanyag szatyor gördült el. - Ez fura.. - pillantott a csuklóját ékesítő órára. - Mindjárt 8 óra, de sehol senki... Milyen nap van ma? 
- Szombat Jimin.. Szombat... Ne csodálkozz, hogy nincs itt senki... - ásított egy hatalmasat. Álmos volt, mert kedves társa hajnalok hajnalán ébresztette fel, hogy kitalált valamilyen elméletet, ami teljes katyvasz volt az ébredező elméjének. Így egész úton, az egyetem bejáratáig azt tárgyalta Jimin, hogy mit is képzelt el. - Illetve az is felugrott, hogy... - Tae a mutatóujját Jimin dús ajkaira tapasztotta. Meghitt, szent csönd szállt le közéjük. Már amilyen szent lehet egy démon, s annak fegyvere között. - Egy percre hallgass el, könyörgöm... Már unom a hangod. - közölte, majd sarkon fordult és a közelben látott teaház felé vette útját. 

- Hé! Ez nem volt szép től.... - hangja megakadt, mintha a levegőben egy láthatatlan olló elvágta volna. Szakadozottan vette a levegőt, ahogy meglátta Őt. Barna pupillái kitágultak az emlékektől. A vére lótusz ízétől. Lagymatagan lépegetett előre Jimin. Elméjét a vörös köd lepte el. Akart még egy kortyot abból a fenséges nedűből. Taehyung kíváncsian pillantott hátra, társára. Unottan forgatta meg barna csillogó tekintetét, majd a közeledő férfire meredt, ki szúrósan állta a szemkontaktust. - Jimin, nem játszuk ezt el újra, meg se forduljon a fejedben! - súgta a fülébe, de ahogy mondani szokták, az egyik fülén be a másikon ki. Egyre gyorsabban szelte át a közöttük lévő távolságot, mikor a férfi közel ért hozzájuk, Jimin rá próbált ugrani, de mestere a hasát átölelve tartotta magához. - Tudtommal, nem egy rohadt vámpír vagy! Szedd össze magad! Hallod?! -  minden erejét felemésztette, hogy maga mellett tartsa barátját, ki teljesen megvadult a fiút látván, ki megilletődve szambázott közelebb hozzájuk. - Jimin! Kell az a szar szájkosár?! Nyugodj már le, az Isten szerelmére! Te! - bökött állával a velük szembe álló harmadik szeműre. - Maradj ott, míg ezt a vámpírtanoncot kinyírom! Érted? - aprót biccentett, mire Tae azonnal elfordult, hogy az ember ne lássa, hogyan is kényszeríti rá ezt a bonyolult szerkezetet.

Hatalmasat dobbantott egyik cipőjének sarkával, mely távolról úgy nézett ki, mintha valami kisgyerek lenne és olyan miatt toporzékolt volna, amit nem kaphatott meg. A dobbantás hatására apróbb pecsétkörök jelentek meg, melyekből a szájkosár egyes részei jelentek meg. Először egy bőrszíj  lebegett Jimin nyakához, amit erősen, de mégse túl szorosra húzta meg. Majd ezután következet az a bőr rész, mely teljesen eltakarta száját,s ezt a részét a fejpánt kisebb ezüst karikáira erősítette. Jimin kapart, rugdalózott, ütött, hogy kiszabaduljon Tae nyomorgató kezéből és, hogy a rettenet szájkosár ne kerüljön fel rá. 
A szájkosarat a tarkójánál, halántékánál és a fejbúbján lévő hevederrel erősítette meg, hogy semmiképp ne szabaduljon ki Jimin a fogsága alól és tapadjon rá szegény srácra, mint valami pióca.

- Tényleg veszett ez a szerzet... - A tetkós hangjából mérhetetlen gúny csepegett, mire Tae mérgesen rászegezte barna tekintetét. Haja szépen középen volt elválasztva, mely finoman simogatta homloka síkját, illetve részlegesen mutatta gyönyörűen ívelt szemöldökeit. Mandula vágású szeme, fekete volt akár a csillagtalan éjszakai égbolt, amely oly lenézően néz rá, mintha a démoni és a halandói szerepek felcserélődtek volna. Orra kecsesen emelkedett ki fehér bőre alól, s alatta egzotikusan vöröslött ajkai, mely egy apró gúnyos mosolyra ívelte. Fekete ballonkabátja kiemelte bőrének fehérségét, s némi komolyságot adott kisugárzásának. Szintén fekete farmere tökéletesen követte vádlijának izomzatát, szénfekete bakancsa zárta az egész szettet. - Ezt magad nevében mond... Mit akarsz? - kelt fel Jimin mellől, ki könnyes szemekkel könyörgött mesterének, hogy szedje le a szíjakat. - Hiába nézel így rám kedves barátom, mondtam, hogy nyugodj le, de te teremtetted magadnak a helyzetet. Nem veszem le addig, míg haza nem értünk!  - süllyedt le Jimin szintjére, hogy szemtől szembe tudjon vele nézni, jobb kezét a másik vállára tette, majd párszor megpaskolgatta.