Két hétnyi szerelem - sskk short novel- Befejezett

Engem választott.

Sietve léptem be az ADA épületébe. Dazai san hivatott, ezért szedtem a lábamat, de a lépcsőházban meg-megtorpantam az emeletről leszűrődő hangok miatt. Mikor először hallottam meg a kiáltásokat még azt hittem Dazai santól jönnek mert megint megtréfálta a szemüveges mogorva kollégáját és ő nyúzza meg éppen. De közelebb érve az ajtóhoz rá kellett jönnöm, hogy női hangok azok, amik hangossá teszik az épületet.

- De én a lakótársa vagyok!

- Én meg vele egykorú! Nekem kell vele mennem! Hogy néz ki az, hogy egy ilyen kislányt visz magával, mint te?

- Mondjuk, hogy a húga vagyok! Amúgy is te milyen jogon akarsz a barátnője lenni? Még csak most kerültél ide! Meg akartad őt ölni!

- Mert te nem? Ennyi erővel téged is ki lehet zárni! Meg egyébként is! Az én képességem hasznosabb!

- Egy fenét! Csak a baj van a bohócoddal.

- Ne merészeld Anne-t szidni! Gyilkos csitri!

Ekkor nyitottam be.

Érdekes látvány fogadott. A legtöbb irodatag jelen volt, aki körben álltak, vagy fogták a fejüket, az orrnyergüket, vagy a homlokukat masszírozták. Illetve Dazai san meg az okoskodó kalapos szemüveges egy-egy forgós irodaszéken ült hátrafelé és vigyorogva figyelték a jelenetet ide oda forgatva magukat. Úgy tűnt ők ketten azok, akik tudnak most szórakozni. A többieken nem ez látszott.

Ez leginkább a középen álló 3 személyre volt igaz. Jinko nyúzott arckifejezéssel állt miközben a két karját két irányba húzva szorította magához Kyouka, illetve a korábbi Guild tag akivel néhány alkalommal már összefutottam itt.

Amióta Jinko állítólag kiszabadította egyre gyakrabban legyeskedett az Iroda körül és most már úgy tűnik hivatalos tag lett belőle. Vagy legalábbis úgy viselkedik.

Hihetetlen, hogy Jinko eddig, akivel találkozott azt valahogy átállította a saját oldalára. Kivéve engem...

A két lány fog vicsorgatva szikrázó tekintettel nézték egymást, mint akik bármelyik pillanatban egymásnak esnek és akkor biztosan Kyouka nyer. Hiszen az ő áldása közelharcban erősebb. És gyorsabb.

- Mi a fene folyik itt?

Kérdeztem, ahogy becsuktam magam mögött az ajtót. Jeleznem kellett, hogy ideértem, mert mindenki a középső jelenettel volt elfoglalva.

- A! - nézett rám a kötéses - Akutagawa kun is ideért!

- Dazai san... - bólintottam felé köszönésképpen majd visszafordítottam a tekintetem a hármas felé.

Amint megtettem Jinko szemével találkozott össze a figyelmem. Először mintha meglepődött volna. De utána kettőt pislogva kijózanodott. Kitépte magát a lányok fogásából ugyan azzal a módszerrel, mint amivel Rashomon karmai közül anno a hajón. Átváltotta karjait tigris formára majd, ahogy a két lány rá kapta a fejét visszaváltozott ezzel kisebb lett a karja, mint amit egy pillanattal hamarabb fogtak így megszabadult tőlük.

Ügyes trükk engem is meglepett vele akkor. De azóta már nem fog ki rajtam, ha ilyet csinál. Kyouka-ékat viszont kijátszotta vele. Mivel már nem volt mire támaszkodniuk és csimpaszkodniuk egymásra estek, ahogy kibillentek az egyensúlyukból. Ugyanis Jinko nem maradt ott mellettük. Egy pillanat alatt kikerülte őket és felém ugrott.

Azt hittem rám akar támadni. De mire kihúztam a kezemet a zsebemből, hogy Rashomont felé irányítsam engem is kikerült. Mögöttem ért földet. Kicsit megszaggatott ruhában, de emberi alakban állt mögöttem éreztem, hogy engem néz. De mire megfordultam volna csak azt éreztem, hogy háta az enyémnek dől és nagyot sóhajt.