LOST ME | MINSUNG

IX. Fejezet - Ivászat

Felix távozása után csak ültem a kanapén, és néztem ki a fejemből. Nem tudtam mit kezdjek magammal, még arra sem vitt a lélek, hogy bekapcsoljam a tévét, és nézzek valami filmet, vagy vicces reality show-t. Teljesen lefoglaltak a mai napon fényrederült dolgok.

Végül a telefonom zavart meg a csendes elmélgetésemben. Hyunjin az. Mit akarhat Hyunjin? Felix azt mondta, hogy Jeonginnal játszanak.

— Cső, nem lenne kedved átjönni? Felix főzi a finom kaját, itt van Jeongin és Changbin is. Ne unatkozz otthon egyedül!

– Hát nem is tudom. Jisung nem ébredt még fel. – gondolkodtam.

— Nem is fog mostanában felébredni, azzal jó ha tisztában vagy. Ez a pszichopata itt mellettem rendesen elintézte. Kell neki két nap. Gyere na!

– Jólvan, átmegyek kicsit. – sóhajtottam.

— Ezaz! Jön Minho is! – kiáltott oda a többieknek. — Siess!

– Miért, ha nem sietek kihűl az el nem készített ramen? – mosolyodtam el halványan.

— Csak mondtam! Azt csinálsz amit akarsz! — sértődött meg, majd rám nyomta a telefont.

Rosszallóan megráztam a fejem, majd feltápászkodtam a kanapéról, és egy cipzáros pulóvert magamra kaptam, majd elhagytam a házat, de kötelezően bezártam az ajtót.

Átsétáltam a mellettem lévő házhoz, majd bekopogtam, és vártam, hogy valaki ajtót nyisson, de nem történt meg. Nem is csodálom, hiszen akkora volt a zene, hogy nem is hallhatták.

Szemforgatva nyitottam be a házba, majd lehúztam a cipőmet, és beköszöntem a nappaliba ahol Hyunjin és Jeongin a kanapé előtt videójátékoztak, Changbin a kanapén ült egy pohár borral a kezében, és mosolyogva nézte őket.

– Szia Minho! – köszönt először Felix, aki a konyhából rám látott.

– Szia Felix! – köszöntem szándékosan csak neki.

– Te mikor érkeztél meg? – lepődött meg Hyunjin, de közben nem is nézett rám.

– Például az előbb, csak te úgy le vagy foglalva, és ez a zene olyan hangos, hogy esélyed sem lett volna hallani a kopogást. – ültem le Changbin mellé, akivel kezet fogtunk.

– Mondtam, hogy halkítsátok le a zenét Hyunjin! – szólt ki a konyhából hangosan Felix.

– Te túl sok mindent mondasz, az a probléma! – szólt vissza neki Hyunjin.

– Felixnek igaza van. – halkítottam le a mellettem lévő kicsi hangfalat.

Senki sem reagált, csak folytatták tovább a dolgukat. Ha tudom, hogy minden ilyen unalmas lesz, akkor át sem jövök, hanem inkább Jisungban gyönyörködöm, amíg el nem alszom mellette.

Aztán végül, kezdtek beindulni a dolgok. Felix megterítette az asztalt, és a nagy adag ramen mellett sok piát is felszolgált. Nagyon aranyos abban a rózsaszín-fehér kockás kötényben egyébként.

Ettünk, ittunk, és jókat is nevettünk. Mindenféléről beszélgettünk, közben pedig mindenki kezdett kicsit becsiccsenteni. Mivel nekem egyedül nem volt itt párom, és a többieknek volt, így kicsit óvakodtam a piától. Ugyanezt tette Changbin is.

Jeongin nemrég kezdett el inni, de masszívan. Szerintem ő még azelőtt is ivott alkoholt titokban, mielőtt betöltötte a 18-at. Mindegy, de jelenleg ő ül a legbizonytalanabbul a székén.

Felix és Hyunjin régen egymáson ülnek, mintsem a széken. Changbin kacérkodik a részeg Jeonginnal, aki egyre többször vörösödik el, és ekkor a Hyunlix páros jót nevet rajta.