LOST ME | MINSUNG

II. Fejezet - Rózsacsokor bonbonnal

Nem túlzok, ha azt mondom, hogy ez a nap alig akart eltelni. Miután Minho elment, mintha minden lelassult volna. Az emberek alig mozogtak, sokat gondolkodtak, hogy mit vegyenek, és a kasszánál sokszor visszafordultak, hogy még valamit a kosarukba tegyenek.

Aztán végre eljött a nyolc óra, így összepakoltam, mindent amit kellett bevittem a raktárba, majd lezártam a kasszát, és a riasztót is beüzemeltem, hiszen nem lenne jó, ha valaki feltörné a boltot. Bezártam az ajtót, és sietve szaladtam egy busz után, amit éppen, hogy elértem.

A plázába vettem az irányt, ahol a ruhák közt kezdtem keresgélni. Sokat gondolkodtam, hogy milyen ruhát vegyek. Valami elegánsat, vagy inkább egy kicsit lazább szettet? A fiú elegánsat mondott, de ő is csak egy pulcsiban és farmerban volt. Áh, megőrülök!

Végül egy óra keresgélés után találtam egy fekete farmert, ami elég elegánsnak számít, és egy szép méregzöld, inkább barnás inget. Ez a szett lehet akár elegáns is, de ha kell, akkor lazának is megfelel. Megérte egy órát keresgélni a polcok között. Már az elárusító is csúnyán nézett rám, de az már az ő problémája, nem az enyém.

Hazáig megint szaladtam egy nagyot. Elkapott a baszott eső, de én nem kaptam el az utolsó buszt. Nagyon boldog voltam, mit ne mondjak. Kicsattantam az örömtől. Hazáig sikeresen megáztam, megfáztam, plusz még csak egy órám maradt mindenre.

Fél órán keresztül a vizet takarítottam fel magam után, tehát esélyem sem maradt arra, hogy elkészüljek. Fáj a szívem, de muszáj lesz írnom Minhonak, hogy ez ma nem fog összejönni. Ajh, pedig annyira el akartam menni vele egy randira! Nem hiszem el!

Végül instagramon találtam rá, és bekövettem. Pár perccel később gondolom felismerte a profilom, és visszakövetett. Ő írt rám először.

Lee Minho
Szia drágám! Indulhatok érted édes?

Han Jisung
Erről szerettem volna beszélni veled…

Lee Minho
Mi történt? Meggondoltad magad?

Han Jisung
Eszembe sem jutott nem elmenni veled, csak látod mekkora eső van?

Lee Minho
Az eső nem akadály, ha rólad van szó

Han Jisung
Nem kaptam buszt, és megáztam. Úgy érzem máris megfáztam. Gondolom nem akarsz egy beteg emberrel randizni

Lee Minho
Olyan butus vagy! Írd le a címed, és viszek neked teát és finom levest.

Han Jisung
Nem kell, megoldom. De azért kedves vagy❤️

Lee Minho
Hát jó. Akkor gyógyulást neked édes. Majd később megejtjük a randit.

Han Jisung
Köszönöm! Szia❤️

Lee Minho
Szia baba❤️

Hú, bazdmeg, az normális, hogy úgy vigyorgok, mint egy bolond? Ez a srác nagyon cuki! Örülök, hogy összefutottam vele.

A takarításomat követően vettem egy forró fürdőt. Felvettem a pizsamám, ami egy hosszú fehér póló, és egy nagyon rövid fekete rövidnadrág. A hátamra terítettem a takarómat, és leültem egy tasak zsepivel a kanapéra, ahol néztem valami filmet.

Már több használt zsepi volt a jobb oldalamon, mint tiszta a balomon, amikor a csengő megszólalt. Bezártam az ajtót, lehet, hogy mégis Jiung jött haza a munkájából, és most szépen megdorgál hogy milyen buta vagyok.

– Jövök! – kiáltottam ki rekedt hangon, majd letettem a teámat a kisasztalra, és jobban belebújtam a takaróba, s így nyitottam ajtót.

– Szép jó estét édesem! – hajolt meg elegánsan Minho.

Egyik kezében egy hatalmas csokor rózsa volt és egy csoki, míg a másikban zacsiban egy doboz tea, egy csomag zsepi, és egy ételes doboz. Hogyan hozott ennyi mindent el idáig te jó ég? Egyáltalán hogy került ide?

– O-oh… – lepődtem meg. – Minho… hogy kerülsz te ide?

– Nem szokásom hagyni betegeskedni azokat, akiket szeretek! Az, hogyan kerültem ide az legyen az én titkom. – mosolyodott el édesen.

– Gyere bennébb! – álltam félre az ajtóból és szépen beengedtem őt.

– Szép házad van. – lépett ki a cipőiből.

– Köszönöm. – pirultam el halványan.

– Tessék, ezek a tieid. – nyújtotta felém a csokor rózsát, és a bonbont.

– Igazán nem kellett volna! – vette át tőle a hatalmas csokrot és csokit. – Ha nem félsz a vírustól, akkor…

– Nem félek tőle! – jelentette ki magabiztosan.

– Bátor vagy! – kuncogtam fel, majd felpipiskedve egy puszit nyomtam az arcára, ami eszméletlenül puha volt.

Egy kis mosoly után letette a szatyrot az ebédlőben az asztalra, hiszen ahogy belépünk a házba, egyből ott van az asztal. Én is letettem ami a kezemben volt, majd segítettem neki levenni a szvetterét. Olyan romantikusnak érzem a helyzetet.

– Megmelegítem neked a levest, rendben? – szedte elő a levest a zacsiból.

– Rendben. Itt van a konyha. – vezettem be a konyhába.

– Oh, ebben a konyhában álom lehet főzni. – nézett szét.

– Nem mindig. – ültem le egy székre, és félkönyököltem az asztalra.

Minho az én koordinálásommal minden edényt sikeresen megtalált, és felmelegítette nekem a levest. Kitette egy tálba, és elém rakta. Megkóstoltam, és eszméletlenül finom volt.

– Ez isteni, imádom! – dünnyögtem, mivel az orrom bedugult.

– Én téged imádlak! – csípkedte meg az arcom, és leült mellém. – Olyan cuki vagy amikor eszel. – bámult rám.

– Nem is. – sütöttem le a tekintetem.

– Na, ne legyél szégyenlős! – emelte fel a fejem az államtól fogva. – Én megyek, és előkészítek egy jó filmet magunknak, rendben?

– Rendben, de ne horrort, mert nem szeretem! Valami romantikusat! – néztem utána, mielőtt kiment volna a konyhából.

– Oké!

Gyorsan megettem a levest, és utána tényleg jobban éreztem magam. Bár az orrom még mindig be volt dugulva, meg néha folyt is, de az nem olyan lényeges. Elmosogattam, majd a takarócskámmal bebújtam Minho oldalába, és elkezdtük a filmet. Őt is betakartam, nehogy megfázzon.

A srác aranyosan átkarolt, és a hajamat simogatta, miközben én félig a mellkasán feküdtem. Igazából a bátyám, ha rám talál nem lesz boldog, de nem tud érdekelni. Végre valaki szeret, és én is szeretem őt.

– Minho? – motyogtam, mielőtt elnyomott volna az álom.

– Igen Sungie? – döntötte a homlokomnak álmosan a fejét.

– Ugye reggel itt leszel mellettem?

– Itt leszek, ígérem. – nyomott egy puszit a homlokomra

– Minho? – szólítottam meg újból.

– Igen?

– Szeretlek, ugye nem vagyok nyomulós, hogy már most szeretlek?

– Jaj, dehogyis! Én is szeretlek édesem. – kissé megemelte a fejem, és egy pici puszit nyomott az ajkaimra, aminek hatására elmosolyodtam. – Aludj picim.

– Már alszok… – motyogtam, majd tényleg elnyomott az álom.

Ha aterveim beválnak, akkor minden nap lesz rész. Ha nem válnak be, akkor nem tudom...