Jin (ejsd : "Dzsin") Shouta vagyok 15 éves és apámmal egy nem túl híres hős Aizawa Shoutaval élek. Anyám egy autó balesetben meghalt mikor 3 éves voltam. Jelenleg a U.A.-ba járok barátaimmal és barátnőimmel
A többi pedig a könyvben kiderül! Jó olvas...
Reggel mikor felkeltem felöltöztem és lesétálltam az ebédlőbe. Meglepődtem hiszen apát láttam meg éppen ahogy próbálja felvenni a cipőjét.
-Hova-hova? -kérdeztem- Nem kéne itthon maradnod és pihenned?
-A doktornő azt mondta, hogy taníthatok így is szóval - vonta meg a vállat- nem maradok itthon.
Csak megforgattam a szemeimet majd reggelit kezdtem gyártani. Miután ettem, felmentem és bepakoltam a táskámba. Szokásos zene és indulás a susuba.
Amikor beértem lepakoltam a helyemre és odamentem a többiekhez beszélgetni.
-Szerintetek ki fog jönni -kezdte Mina- Aizawa tanár úr helyett?
Választ már nem kapott rá ugyanis a sensei kullogott be az ajtón.
-Jó reggelt gyerekek -kezdte- foglaljatok helyet.
-Aizawa sensei! -kezdett papolni Iida- nem kéne önnek kórházban lennie az egészségügyi állapota miatt?
-Mivel itt vagyok így látod, hogy nem. -mondta unott hangon- A harc még nem végződött....
Az osztály ledermett. Gonoszok? Újjab behatolás? Mi történhetett?
-Közeleg a U.A. sport fesztivál.
Hangos éljengzég hallatszódott. Mindenki megnyugodott, hogy nem lesz semmi harc vagy ilyesmi.
-Ez így nem veszélyes? -kérdezte megint Iida- mármint 2 napja volt csak a U.S.J.-s incidens!
-Az iskola megerősítette a biztonsági rendszereket -mondta- és a sport fesztivál egy olyan híres mérkőzés japánban, hogy az olimpia labdába se rúghat mellette. 1 hét múlva lesz addig van időtök felkészülni rá!
Mikor kicsöngettek Bakugo kinyitotta az ajtót de kimenni már nem tudott rajta. A termünk előtt egy nagyob tömeg toporgott.
-El az útból nyomik! -mondta az idegbeteg süni.
- Bakugo! Nem szabad tiszteletlennek lenni az évfolyamtársainkal! -papolt Iida.
Egy lila hajú, álmosnak tűnő fiú előrelépett és elkezdett beszélni.
-Az 1 A osztály... -mondta unott hangon- pont olyan mogorvák és önfejűek vagytok mint azt gondoltuk. Attól még, hogy igaz gonosztevőkkel kellet szembenéznetek és harcolni velük, ne tartsátok magatokat jobbnak! Közeleg a sportfesztivál és ha ott valameikőtök rosszul teljesít a támogató osztályról bárki beléphet helyette...
Miután elmentek végre mi is kijutottunk az ajtón. Elmentünk ebédelni és mint az étteremben, most is Kiriékkel ültem. Beülltünk a többi órára majd pedig a gyakorlatira is.
Elindultam haza és leülltem az író asztalomhoz. Megírtam a házikat majd pedig az elméleti részt is gyakoroltam. Miután kész voltam lementem és készítettem egy turmixot.
Vissza mentem a szobámba felvettem egy szürke melegítőt és egy fekete pólót. Lófarokba felkötöttem a hajamat, fejhallgató fel a fejemre le a lépcsőn, cipő és indultam is futni.
Elfutottam egy jól ismert erdőhöz és elkezdtem futni. 30 perc múlva megérkeztem egy tisztáshoz és ott lefeküdtem a fűbe. A nap éppen ment le szóval mondanom se kell gyönyörű volt az ég. Felülltem majd futottam tovább. Már sötétedett be mikoris én még mindig az erdőben bóklásztam. Kitártam szárnyaimat majd elrugaszkodtam a földről és felrepültem a magasba. Lenéztem az erdőre és hát elég messze voltam a városból. Egyszercsak a szemem sarkából egy kis fényt vettem észre. Mikor közelebb értem lejjebb ereszkedtem és nem hittem a szememnek.
-Te mit keresel itt? -kérdeztem
-Ugyanezt kérdezhetném tőled -mondta a fiú
-Én jöttem egy kicsit edzeni. De te miért nem vagy még otthon?
-Ugyanazért vagyok itt én is amiért te! Amúgymeg sötétedik szóval inkább induljunk!
-Én haza tudok repülni. Te viszont nem és messze vagyunk a várostól...
-Tch...-mondta
-Gyere segítek haza jutni -nyújtottam a kezem a süni felé aki azt elfogadta és felszálltam vele. Mikor már a városnál jártunk le ereszkedtem és sétálva folytattuk utunkat
-Kössz,hogy haza kísérsz... -vakarta meg a fejét.
-Ugyan,úgysincs jobb dolgom! -legyintettem.
Mikor a házukhoz értünk elköszöntünk egymástól majd pedig adtam neki egy búcsú ölelést.
Oups ! Cette image n'est pas conforme à nos directives de contenu. Afin de continuer la publication, veuillez la retirer ou mettre en ligne une autre image.
Elkezdtem visszarepülni és az ajtó előtt megálltam. Benyitottam és a turmixomnak hűllt helye volt.
Morogtam eggyet, majd készítettem egy új adagot. Megittam majd felmentem a fürdőbe. Lezuhanyoztam és vissza mentem a szobámba. Leülltem az erkélyemen lévő korlátra és úgy néztem ki a fejemből.
-Hát te mit csinálsz ott? -kérdezte apám- gyere le onnan, le esel!
-Nem fogok ne izgulj -ugrottam le hozzá a kertbe és megöleltem.
-Milyen napod volt? -kérdeztem- és hova lett a turmixom?
-A napom szokásosan unalmas volt. A turmixodat pedig elnyelte egy fekete lyuk.
Mindketten nevettünk eggyet majd pedig bementünk vacsorázni. Miután ettünk elmosogattam és ő felment a dolgozó szobályába.
Lefeküdtem az ágyamba és elnyomott az álom.
Az álom: 2-3 éves lehetek. Éppen egy fekete hajú kisfiúval fogócskázok a játszótéren aki kb 6 évvel lehet idősebb lehet tőlem. Nevetgélünk és jól elvagyunk mikor egy kedves hang szólít meg engem.
-Jin! Gyere megyünk haza! -mondja egy férfi hang
-De apa! -mondom sszipogva
-Semmi baj drágám majd holnap vissza jövünk! Megígérem! Na most köszönj el a többiektől és induljunk haza! Anya már biztos vár!
-Szia! -mondom a kisfiúnak akivel eddig játszottam majd pedig megfogom apa kezét és elindulunk haza...
