𝐉𝐢𝐧 𝐒𝐡𝐨𝐮𝐭𝐚 (Bnha X Oc)

16. Az elfeledett múlt

Mikor át értünk a portálon egy szúrást éreztem a nyakamban. Hátra fordultam de a világ elkezdett homályos lenni majd pedig csak szaggatva láttam, hogy mi történik körülöttem amíg minden fekete nem lett.

Mikor újra felkeltem egy sötét szobában találtam magam. Körbenéztem és megpróbáltam felállni mikor lenéztem a lábaimra és azok le voltak kötve, a kezem pedig valami vas izében volt. Megpróbáltam robbantani eggyet hátha lejön úgy a kezemről a bilincs szerűség de nem bírtam.

-Mi a... -mondtam majd megpróbáltam savat kreállni Mina erejével de nem sikerült- miért nem működik a quirköm?!

-Hallom felébredtél -hallottam meg egy hangot a szoba eggyik sarkából ahol egy ködös alak állt- Már ideje volt.

-Ki vagy? És miért nem tudom használni a quirköm? -kérdeztem az alaktól.

-Szóval nem emlékszel rám? -kérdezte majd előrre lépett a sötétből- picit megváltoztam az igaz...

-Shigaraki. Mit akarsz tőlem? -kérdeztem szemöldökömet összehúzva

-Azt szeretném, hogy legyél itt velünk! A gonoszok ligájában! Hozzánk tartozol!

-Mi az, hogy hozzátok tartozok? Miért tartoznék hozzátok? -kérdeztem

-A hősök hazug emberek akik átírják az emberek agyát! Veled is ezt tették!

-Mégis miröl beszélsz?

-Látod! Nem emlékszel rám!

-Miért emlékeznék? Azt sem tudom, hogy ki vagy!

-Igen de ez majd segít! -mutatott nekem egy képet.

A képen két fekete hajú kisgyerek nézett a kamerába mosolyogva ahogy éppen a játszótéren játszanak. Az első gyereket felismertem hiszen én voltam. Aztán a másik gyerekre néztem akit pár másodperc után felismertem.

-Tenko! Honnan van ez a kép?

-Ez a kép? Ez még megmaradt a házból ahol élt.

-De te honnan tudsz erröl a kisfiúról? Több mint 10 éve eltűnt a családjával eggyütt a házuk pedig valami folytán elporladt!

-Szóval ennyire emlékszel... Azok a hamis hősök tényleg kimosták a fejed...

-Miröl beszélsz? -kérdeztem aggódva

-A legtöbb dolog előbb utóbb, újra eszedbe fog jutni... De néhányat megmutathatok... -ekkor elővett egy kis füzetet majd pedig oda jött hozzám levette (elporlasztotta) a bilincset majd átnyújtotta a tárgyat

Remegve átvettem tőle majd kinyitottam az első oldalon. Ekkor ő felállt és kisétált a szobából. Hallottam ahogy az ajtó kattan majd elkezdtem nézegetni a füzetet. Ami benne volt az pedig sokkoló volt...

(13 éve)
Május 4. Szombat

Ma délután négy körül egy profi hőst vesztettünk el. A szemtanúk szerint a hős gyermeke éppen az utcán játszott mikor egy autó hajtott be az utcába. A kislány ezt nem hallotta meg viszont az annya igen és egyből elkezdett futni érte. A kislány nem szerzett nagyobb sérülést ugyanis édesanyja időben ellökte a kocsi elől ezzel őt elgázolva. A kocsinak az orra betört a hős pedig ott helyben elvérzett. Ezek után a kislány csak az apjával marad Eraser headdel.
Nyugodjon békében az Aura hős Akemi.

Ahogy olvastam elkezdett derengeni ez az emlék. Könnyek gyűltek a szemembe ahogyan erre vissza gondoltam. Kisétáltam az ajtón amin az előbb Shigaraki is.

-Csatlakozz hozzánk! Itt végre megtalálhatod a helyed és az erődet is korlátlanul használhatod! -mondta karjait széttárva mintha egy ölelésre várna