Jin (ejsd : "Dzsin") Shouta vagyok 15 éves és apámmal egy nem túl híres hős Aizawa Shoutaval élek. Anyám egy autó balesetben meghalt mikor 3 éves voltam. Jelenleg a U.A.-ba járok barátaimmal és barátnőimmel
A többi pedig a könyvben kiderül! Jó olvas...
Végül nem aludtam semmit aznap este. Ha pedig sikerült is elaludnom akkor is csak rémálmom volt. Reggel bejött egy ápoló és hozott nekem reggelit. Mosolyogva lépett be az ajtón. A reggelimet lerakta az éjjeli szekrényemre aztán odalépett a függönyhöz és elhúzta. Egy picit behunytam a szemem ahogy világos lett.
-Jó reggelt! -mondta kedvesen- Jól aludtál?
-Nem nagyon bírtam aludni -mondtam az igazat
-Ó... Remélem azért éhes vagy! Hoztam neked reggelit -lépett vissza az ágyamhoz és lerakta a gőzölgő reggelit- Ha minnél hamarabb fel szeretnél épülni egyél meg mindent, hogy legyen energiád!
Ránéztem a tálra. 3 darab gofri volt rajta egy kis sziruppal és gyümölcsökkel. Mellette egy pohár narancslé volt. Bele kortyoltam az üdítőbe utána pedig elkezdtem enni a szirupos süteményt. Igaza volt az ápolónak tényleg nagyon finom volt. Ekkor rájöttem, hogy már nagyon régen nem ettem gofrit. De rendes ételt sem ettem mostanában. Gyorsan megettem mindent és megittam a gyümölcslét. Sosem szerettem annyira a narancslevet. Az őszibaracklé sokkal jobb.
A nővér boldogan figyelte ahogy mindent megeszek. Utána elvitte a tálcámat és megint egyedül maradtam a szobába. Jobban körbenéztem a helységben és találtam egy távirányítót. Utána nyúltam és bekapcsoltam a tévét. Elkezdtem nézni valamit amikor kopogást hallottam. Lehalkítottam a tévét és belépett egx nem várt személy az ajtón.
-Bakugo! -kiáltottam boldogan és felültem az ágyamon.
Ő közelebb sétált én pedig felálltam, hogy átöleljem. Elkeztem zokogni ahogy magamhoz szorítottam.
-Semmi baj nem lesz! Itt vagyok! -mondta és hallottam a hangján, hogy elcsuklik. Felnéztem rá és észrevettem, hogy ő is sír- Itt vagyok. Nem lesz semmi baj!
Visszamentünk az ágyamhoz és én lefeküdtem ő pedig a szélére leült. Elmeséltem neki mi történt ő pedig csendben végighallgatta. A végén megint magához szorított. Nagyon hiányzott már. El sem bírom képzelni, hogy reagált mikor megtudta , hogy elraboltak vagy amikor megtaláltak.
-Nagyon, nagyon, nagyon hiányoztál! -mondta
-Nekem is te! El sem bírod képzelni mennyire! -mondtam
Még egy fél óráig beszélgettünk utána pedig bejött egy orvos, hogy letelt a látogatási idő. Még utoljára megölelt és adott egy gyors csókot utána pedig felállt és elindult az ajtó felé. Az ajtó előtt visszafordult és mosolyogva integetett egyet.
Így telt el a két hét. Bakugo sokszor jött látogatni meg apa is. Persze sok másik osztálytársam is meglátogatott szóval semelyik nap sem voltam egyedül. Ahogy telt az idő Eri is úgy gyógyúlt. Az utolsó napomon miután összepakoltam és megköszöntem minden segítséget az orvosoknak, elindultam Eri kórterme felé. De amikor megérkeztem nem volt ott senki.
-Jin! -hallottam a folyosó végéről
Oda fordultam és Erit láttam meg apával engem várni. Odaszaladtam hozzá és magamhoz öleltem. Ő egy picit meglepődött de ő is megölelt.
-Sziasztok! -mondtam mosolyogva és apát is megöleltem- Eri is a koliba jön?
Apa bólintott egyet és végre kiléptem a kórház ajtaján. Beültünk a fekete kocsiba és elindúlunk. Apa vezetett én pedig hátul ültem Erivel. Kíváncsian nézett kifele az abalakon. De még egyszer sem mosolygott. Furcsa. Bár mondjuk meg is értem. Szegény születése óta be volt zárva és semmi jó dolog nem történt vele. Meg szegény annyi mindenen ment keresztül, most felgyorsult neki az élet. Mikor megérkeztünk a kolihoz segítettem neki kiszállni az autóból és kézenfogva elindultunk a nagy épület felé.
-Megjöttünk! -kiáltottam mikor beléptünk a koli ajtaján. Az egész osztály lent volt és kíváncsian néztek fel. - Óvatosan gyertek mert még nem volt ilyen sok ember között!
A lányok egyből odajöttek és elkezdték kérdezgetni a kis vendégünket aki csak ide oda kapkodta a fejét.
-Ő Eri igaz? -kérdezte Uraraka mosolyogva
-Igen! Eri köszönj a többieknek -mondtam de ő megfogta a ruhám szélét és félig bebújt mögém.
-Sziasztok... -mondta halkan becsukott szemmel
-De aranyos! -kiáltották a lányok mire Eri mégjobban megszorította a nadrágomat.
-Nem kell tőlük félned Eri! Ők nagyon kedvesek! Gyere üljünk le és beszélgessünk a többiekkel! -mondtam és elindultam a nappali felé ő pedig félve követett.
A délután jól telt. Sokat beszélgettünk és nevettünk de Erit még mindig nem láttam mosolyogni... Apa már haza vitte és valószínűleg alszik. Az osztállyal úgy döntöttünk, hogy megint csinálhatnánk eggyütt vacsorát szóval mindenki sürög forog a konyhában.
-Jiro! Elkérhetem a húst? -kérdeztem mire ő oda adta- Köszi!
Mikor kész lettünk az Onigiri-vel megterítettünk és elkezdtünk enni. Megint sokat beszélgettünk és mindenki jól szórakozott. Vacsi után elmosogattunk és még beszélgettünk egy keveset. Aztán elindultunk fürödni és mindenki felment a saját szobályába. Lekapcsoltam a lámpám és helyette egy kisebb lámpát kapcsoltam fel, hogy ne legyen olyan sötét. Kapcsoltam egy kis halk zenét és behúztam a függönyöm. Leültem az ágyamra és éppen kapcsoltam volna be a laptopom amikor az ajtóm kicsapódott és a lányok törtek be.
-Hellooo! -kiáltott Mina és bejött a szobába a kezébe néhány chips-el és egy nagy tál popcornnal.- Hoztunk egy kis nasit!
A többiek is bejöttek utána. Hoztak poharakat és üdítőket is. Becsukták az ajtót és megálltak a szoba közepén.
-Ez micsoda? -kérdeztem és én is felálltam.
-Meglepetés! -beszélt továbbra is a rózsaszín- Egy csajos buli! Olyan rég nem volt már ilyen kis buli!
-Ezért gondoltuk meglepünk egy kicsit. -nevetett Momo
-Meg sok minden történt most kell egy kis szórakozás is! -mondta Uraraka mosolyogva
-Köszönöm! -mondtam és egy nagy ölelésba vontam őket
Leültünk egy nagy körbe és a nasikat letettük középre. Mindenki kapott egy poharat és elkezdtünk beszélgetni. Mikor már nem volt téma elkezdtünk kártyázni. Nagyon jó volt az egész. Mindenki mosolygott és nevetett. Ez már nagyon hiányzott. Hajnalban valamikor mindenki visszament a saját szobályába én pedig picit feltakarítottam. Aznap este végre nyugodtan tudtam aludni.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
