S te leszel, aki majd megment? [BarnixPeti ff.]

❦︎𝑷𝒓𝒐𝒍𝒐́𝒈𝒖𝒔❦︎

- Today I woke up next to her. I saw the smile that I prefer. The only thing I wished was lay there forever. And then she looked at me so sweet... - Csodás tavaszi nap volt. Az ablakon kinézve látni lehetett, ahogy a szél gyengéden fújja a fák lombjait. A levelek helyét átvették a szebbnél-szebb virágok. A madarak csiripeltek, a méhek szorgosan gyűjtötték a mézet. A nap ezer ágra sütött, bearanyozva az egész környéket. Én gitáromon játszottam egy saját dalt a barátnőmnek, aki velem szemben ült az ágyon. Ő csak mosolygott rám. Elbabonázva hallgatta, ahogy éneklek, s pengetem a húrokat. - She's not a saint. Uh, she's a sinner. Yeah, she's a sinner. Oh, she's a sinner. Well she's a sinner. - fejeztem be.

- Csodás volt, mint mindig.

- De nem annyira, mint te. - tűrtem el egy hajtincset a füle mögé, amibe belepirult. Tekintetünk összetalálkozott. Sajátomat az ő szemei és ajkai között váltogattam. Egyre közelebb hajoltunk egymáshoz. Már csak milimétereken múlott. Megtettem. Megcsókóltam. Ez volt az első csókunk.
Minden szép és jó volt. De csak volt. Ez mind már három éve történt. Valami nem működött közöttünk. Két éven át minden tökéletesen ment. Aztán valahogy rosszra fordultak a dolgok... Már egy éve, hogy szakítottunk, de nekem még mai napig nehéz felfogni. Nem is csak a szakítás miatt. Nem én voltam, aki kimondta, hanem ő, mégis látszott rajta, hogy ez neki a legnehezebb. Nem csak aznap az arckifejezésén, hanem másnap a tettein. Ő annyira nem bírta ezt az egészet, hogy... Öngyilkos lett. Mikor bejelentették a hírt, csak falfehér arccal bámultam magam elé. Nem értettem a miértjét. Persze, nekem is rosst kedvem volt miatta, és van is... de ezt nem tettem volna meg. Most csak arra tudok gondolni, hogy mennyire hiányzik ő, és a vele együtt töltött idők. Vajon, ha nem tette volna meg, ujrakezdhettük volna? Vagy egyáltalán nem volt nekünk kettőnknek közös befejezése ebben az életben? Lehet, hogy egyszer úgyis így alakultak volna a dolgok? Végülis eleve rossz kedvű volt. Szüleivel nem épp a legjobb volt a viszonya, testvérei nem voltak. Csak én voltam neki. Lehet a tudod miatt tette, hogy már többé nem leszek ott mellette. Pedig én ott maradtam volna. Örökre. Nem számított, hogy mennyire nem voltak már jók közöttünk a dolgok, ugyanúgy támogattam volna mindenben.