ℕé𝕝𝕜ü𝕝𝕖𝕕

•𝔑é𝔩𝔨ü𝔩𝔢𝔡 𝔫𝔢𝔥é𝔷•

Szerencsére a költözés még nyáron lezajlott, így volt ideje apának beíratni egy iskolába. Kint amerikában egy elitebb suliba jártam, ahol még egyenruha is minden egyes nap kötelező volt. Teljesen idegenül álltam a helyzethez, amikor a gardróbom előtt állva, fogalmam se volt arról, mibe kéne mennem.  Így kiválasztottam egy szakadt mom-farmert és egy fehér has pólót. Szeptember van igaz, de a nyári nap sugarai még mindig úgy sütnek kint, hogy eszméletlenül meleg van.
Kivettem még a fehér nike cipőmet és a lábamra húztam. Sminkelni nem igen szoktam, általában szempilla spirál, meg egy kicsit színezem meg a szemöldökömet, és most is ez történt. Miután késznek éreztem magam, lementem drága apukámhoz reggelizni. Már a hatalmas fehér konyhaasztalon vártak a friss pirítós kenyerek, és a szintén frissen csavart narancslé. Higgyétek el sokkal jobb, mint a kávé és egészségesebb is. A konyháról egy hatalmas ablak mutatott rá a házunk előtti részre, és még csak most láttam meg apa milyen új kocsit vett. A másikat ott hagyta amerikába, vagyis eladta. Kint a majdnem legújabb bmw állt, én pedig szúrós tekintettel méregettem apukámat.

- Apa. Ez neked a nem feltűnő?- mutogattam a fehér hatalmas autóra, és közben felváltva néztem apámra és az említett dologra. Nos, apa mindig is büszke volt arra, amit elért, ami hihető hisz itt Magyarországon nehezebb össze hozni ezt, ha nem külfülödön dolgozol. Azonban ahol mi éltünk, ott természetes volt a luxus ház és luxus autó, de amikor ide jöttünk azt szerettem volna, hogy fogjuk vissza magunkat, hisz minek fitogtatni a pénzünket, nem ettől leszünk boldogak. Viszont úgy érzem, anya nélkül sehogyse lehetek igazán boldog többet.

- Tudom, tudom. - lesütötte a szemeit. - De tudnod kell ez volt anyukád álom autója. - láttam, hogy szemeibe kósza könnyek szaladtak, de elakarta nyomni őket, úgy érezte neki kell az erősebbnek lennie, pedig az a normális, ha felvállalja érzelmeit.

- Hogy örülne, ha ezt most látná. Tuti már elvitte volna egy próba körre. - tekintetem megint a kocsi fele vonult, és oda képzeltem anyukámat, ahogyan örvendezve ugrál a nagy fehér autó körül én meg apa pedig jóízűen kacagunk rajta. Anya már Apa nyakára csimpaszkodott volna, apa pedig többször is megpörgette volna a levegőben. Utána elém lépne és a tarkómnál fogva szorosan a keblére egy ölelésre húzna, én pedig mélyen beszippantanám az illatát, ahogy azt mindig is tettem. Már anyukám szimpla illata is megnyugtatna, de az ölelése és a szavai...

- Nancy egyél, mert lassan indulnunk kell. - amíg anyun járt a fejem észre se vettem, hogy apa már rég másik témánál jár és hogy én még egy falatot se ettem. Ez az utóbbi három hónapba nem volt máshogy, anya halála óta én alig ettem, mostanra pedig kialakult, hogy néha le se tud csúszni egy falat sem. Én ezt normálisnak tartom, hisz még csak három hónapja, hogy anya elhunyt.

- Nem vagyok éhes. - kezembe vettem egy pirítóst és kelletlenül haraptam bele. Sokszor úgy érzem, hogy azt az egyetlen egy falatot is, de kihánynám.

- Akkor idd meg a narancs levet és szedd össze magad. - hadonászott kezével, közben pedig jó ízűen tömte magába a reggelit. Undorral néztem, aztán inkább megfogtam a narancslevemet felvittem a szobába és ott ittam meg.

Leültem a tükröm elé és meredten néztem farkas szemet saját magammal. Nagyon sokan mondták, hogy teljesen úgy nézek ki mint anya, és simán ikrek is lehetnénk. Tényleg eszméletlenül hasonlítottam rá és ezzel minden reggel szembesültem, amikor tükör elé álltam, vagy éppen amikor. Sóhajtva ittam meg a narancslevem, és azon gondolkoztam én ezt hogyan fogom anyukám nélkül végig csinálni? Magyarországon dús gazdagnak számítottunk és féltem, hogy emiatt majd a suliban ki is használnak. Na és az iskola? Fogalmam sincs arról, hogy itt hogyan működik.
Merengésemet apa kopogása zavarta meg, ami azt jelentette, hogy ideje elindulni.
A hasamba gyomorgörcs uralkodott, hisz egy teljesen idegen és új életbe vágtam bele. Apának ez a terep természetes volt, ő itt nőtt fel, na de én? Anyával sokkal könnyebb lett volna az egész, de így magamra maradtam.