ℕé𝕝𝕜ü𝕝𝕖𝕕

•𝔎𝔢𝔷𝔡𝔢𝔱𝔢𝔨•

Sziasztok. Kezdenék a szokásos bemutatkozással. Nancy Miller a nevem 17 éves vagyok, félig amerikai és félig magyar. Anyukám amerikai származású volt, apukám pedig Magyar. Teljesen véletlen volt a találkozásuk. Apukám Magyarországon dolgozott egy jol menő cégnél, és egy éves szerződés által kellett kimennie Amerikába, ahol az utcán sietve teljesen véletlen bele ütközött anyukámba. Szerelem volt első látásra, és ezáltal később is találkoztak. Végül apukám kint maradt az amerikai cégnél, és anyukámmal családot szeretett volna alapítani, tehát így jöttem én.
Nagyon boldog család voltunk, irigylésre méltó. Nagy házunk volt, nekem se voltak gondjaim a tanulással és a napok 90%-a boldogan telt. Anyuék nagyon jól kijöttek a szomszédokkal, nekem pedig sok barátom volt a suliba. Amikor betöltöttem a 15. életévem, anyu rákos lett. Mindenki meg volt ijedve rajta kívűl, ő pedig folyamatosan csak azt mondogatta, hogy úgysem hagy itt minket, fontosak vagyunk neki. A doki azt mondta kezelhető a rák, és ki is gyógyulhat.
Elkezdték a kemoterápiát, de fél évvel később rosszabbodott a helyzet. Mostanra pedig három hónapja, hogy anyukám meghalt. Amilyen szép életünk volt addig, hónapok alatt romba dőlt. Én iskolába se akartam járni és a barátaimmal sem beszéltem. Apa pedig csak azért járt be dolgozni, hogy elterelje a gondolatait, de minden nap ott ment el, ahol anyába belefutott amikor megismerte, a cég előtt. Így jött a döntés, hogy költözzünk Magyarországra. Semmi gondom nem volt a magyar nyelvvel, hisz mióta megszülettem apa elvárása volt, hogy tudjak magyarul, márpedig anyukám se tudott olyan fényesen. Én viszont mára kiválóan beszélek mind a két nyelven. Apának direkt mondtam, hogy ne keltsünk feltűnést, de beszélhet neki az ember, hisz a lehető legdrágább házat vette meg Magyarországon. Nem akartam, hogy meglegyek itt béjegezve "a dús gazdag amerikai lány".
Új élet anya nélkül, egyáltalán nem voltam rá felkészülve.