ℕé𝕝𝕜ü𝕝𝕖𝕕

•𝔅á𝔩•

𝕠𝕜𝕥ó𝕓𝕖𝕣 𝟛𝟙

A bál napja, amennyire vártam tegnap, most már hallani se akarok róla. Lénáék kibírják nélkülem, hiszen tavaly és előtte se voltam itt. Reggel írtam már neki messengeren, hogy ne számítson rám, azóta meg nem láttam a telefonomat és egésznap az ágyamba feküdtem. Apa egyszer bejött megkérdezni, hogy mi a baj, de nem mondtam el neki. Azt kéne, hogy még intézkedjen. Anya letudná nyugtatni, de én semmit se tehetek ha rosszul reagálna. A mellkasom egésznap fájt, a selyem párna huzatomon meg lassan egy tenger alakult ki a sós könnyeim által. Amikor ide jöttünk láttam reményt az újra kezdéshez, de mostanra teljesen elszállt. Nem fog menni anya nélkül.

- Nancy Horváth Miller. - hallottam egy dühös lány hangot és legalább két ember trappolását a szobám felé. Léna dühös szemei szinte égették a bőrömet, amikor belépett a szobámba.

- Megszűnt. - gyorsan magamra húztam a takaróm, hátha nem vesz észre.

- Reggel írsz egy üzenetet a tuskó Kornélról és utána leírod, hogy faképnél akarsz hagyni minket a bálon. - úgy lepattant mellém az ágyra, hogy majdnem leestem arról.

- Tavaly is nélkülem voltatok. - felültem, majd közben kedvetlenül néztem rájuk.

- Uh, de szarul festesz. - tört ki Adélból.

- Adél! - szólt rá Léna. - El kell jönnöd ne hagyj cserben. Mostmár itt vagy velünk, tuskók miatt meg ne hagyd ki. - győzködött tovább.

- Jó, elmegyek, de ha nem érzem jól magam akkor haza jövök. - szabtam szabályt. Kényszerből nem leszek ott, de itt van a két legjobb barátnőm, akiket tényleg nem hagyhatok cserben, nem lehetek önző.

- Még szép. - hirtelen átöleltek mindketten én meg elmentem lefürdeni, hiszen már öt óra, a bál meg nyolc körül kezdődik.

>>>

Mind a hárman elkészültünk, Lénának meg az egyik ruhám meg is tetszett szóval azt ő vette magára. Úgy döntöttem neki is adom, hiszen mostmár nem igazán van szükségem az összesre. Annyira boldog volt, ami engem is boldogsággal töltött el.

- Na mondom a technikát. Ezt elvisszük a suliig. - emelte fel a kezében lévő jägeres üveget. - Letesszük az egyik közeli bokorhoz. Ha a tanárok akik a bejáratnál állnak az elején és eltűnnek, akkor becsempésszük. - vázolta a stratégiákat az én bolond barátnőm.

- És hova visszük bent a suliba? Úgy hogy a tanárok ne vegyék észre? - kérdeztem tőlük, de szerintem a két év alatt már vér profik benne.

- Tudod a termünkben van hátul egy szekrény, és én tudom hol van hozzá a kulcs, oda eltudjuk dugni. A tanárok azokat sose nézik át, mert mindig azt hiszik, hogy biztos helyen tartják a kulcsot hozzá. - ravasz tekintettel mesélte el az egészet. Én csak felnevettem és megöleltem mind kettőt. Imádom őket. Ma annak ellenére is, hogy a nap folyamán szarul voltam, ők így is feldobják a kedvem. Ennél jobb barátokat nem is kívánhatnék. 

- Istennők vagytok, na de induljunk mert már fél órája elkezdődött. - sietettem a lányokat.

Kimentünk a házból és hamar jött is egy villamos az utca végén, ami az iskolánk fele visz minket. Eléggé tele volt, hiszen az iskola többi tagja is most ment a sulihoz. Sok diákon lehetett látni, hogy otthon alapoztak, bár mi se panaszkodhatunk.
Tíz perc alatt odaértünk és eldugtuk a piát egy bokorba, majd beálltunk a sorba ami még így is hosszú volt hogy később jöttünk. Hosszabb várakozás és fagyoskodás után végre sorra jutottunk, ahol a tanárok elkérték a diákigazolványunkat, hogy ide járunk-e, mert aki kísérőt hoz akkor a külsősnek fizetnie kell a bálért. Mi ingyen mentünk természetesen.
Az egyik nagyobb termet kinevezték kabát lerakónak, ahova mi le is raktuk a kabátot.
A bál a hatalmas tornaterembe volt, aminek lelátója is van és mint mondtam tényleg hatalmas. Bár még suli utáni sportról nem hallottam, ami itt a suliba zajlik, csak a fociról ami az iskola udvarán van tartva a szintén nagy focipályán. Majd megkérdezem a lányokat, miért van ekkora torna teremre szüksége az iskolának. Na de elkanyarodtunk. A bál, amint beléptünk a terembe leesett az állunk, olyan szép volt. Nos a tanárok és pár tanár nagyon odatették magukat, de aztán lehet csak azért, mert egy csomó fényképész is lesz, ami valószínű fent lesz a neten is, mivel hát miért is ne kéne az egyik legismertebb sulit tovább híresztelni.