Néha keszekusza vagyok, nem tudod követni, hol tartok a gondolatfolyamban. De te akkor is mosolyogva bújsz hozzám, és hagyod, hagy vesszek el a részletekben. Olyan különleges voltál mindig is. Nem sürgettél, nem akasztottál meg, mindig meghallgattál, bármennyire is nem tetszett, vagy nem érdekelt a dolog. Melletted igazán kivirágoztam. Félek attól, hogy elveszítelek. Mintha hullámok között sodródnék. Maga alá temet és megfullaszt. Szeretnék a felszínen maradni, veled. Veled, aki bármilyen nehéz helyzetből ki tudsz jutni, de mégis beugranál a feneketlen mélységbe, hogy engem felránts. Félek saját magamtól. Nem vagyok szörnyeteg, de nem is akarok azzá válni. Amikor melletted vagyok, nem érzem magam rosszul. Csak te vagy, és én. Nincs a többi ember, nem léteznek mások, akiknek próbálnék megfelelni. Mert te már régóta tudod, hogy előtted sosem titkolóznék. Falakat húztam magam köré, te egyesével bontod le tégláról téglára, nehogy bajom essen. Beragasztottad sebeimet, és mikor felszakadnak, te leápolod, és gyógycsókot lehelsz rájuk. Mert hiszel abban, hogy szeretettel minden megjavul. És néha igazad is van
ESTÁS LEYENDO
Levelek a barátomhoz
PoesíaMegismerhetitek, és elolvashatjátok azokat a leveleket, amiket a barátomnak szántam/szánok, viszont nem vagyok benne biztos, hogy van elég merszem hozzá. Ezekben a levelekben személyes információkat osztok meg a kapcsolatunkról, magamról, és róla, k...
