Levelek a barátomhoz

Szimpla

Eszembe jut, mennyire szeretek veled mindent csinálni. Elmenni a boltba bevásárolni, karácsonyi ajándékot választani a családodnak, együtt salátát készíteni, vagy a strandon olvasgatni. A szerelmünk nem nagy gesztusokból, világkörüli utakból vagy drága dolgokból állnak. Emlékszem, mikor értem jöttél a munkahelyemre és megvártad amíg bezártam. Azért tetted, mert haragudtam rád. Mindig tudtad, hogyan tudsz engem kibékíteni, mindig tudtad, hogy mi kell nekem. Tudod, hogy nagyon szeretek enni. Mindig mosolyogva figyeled, mikor eszem, én pedig imádok visszamosolyogni rád. Eszembe jut, hogy este 8-kor úgy döntöttünk, hogy mekit vacsizunk, és semmi nem tántoríthatott el minket. Odaálltunk a rendelő automatához, és te a vállamon átvetve a kezed mondtad, hogy válasszam ki mit akarok enni. Sosem szerettelek annyira mint ott. Najo de, de az nem publikus. Olyan ragyogással tekintesz rám, hogy zavarba jövök, ha csak hosszabban nézlek. Számtalanszor gondolkoztam, ez mit jelent? Azt, hogy te vagy az igazi? Azt, hogy mi egymásnak lettünk teremtve? Máskor viszont elbizonytalanít. Szeretném, ha úgy szeretnél, ahogy én téged. De vajon a szerelmünk állandó? Ki tudja. Mindenesetre azt tudom, hogy itt vagyunk most, és szeretnék még sokáig melletted lenni. Mert nem lesz még olyan fiú, aki ilyen odaadással áll mellettem akkor is, mikor a hullámok összecsapnak a fejem felett. Már pedig velem ez nem egyszer fordul elő. Mikor megismertél, tudtad, nem vagyok egyszerű eset. De a te szavaiddal élve zárom mai vallomásom, annyira különleges a kisugárzásod, az, ahogyan a világot látod, hogy ezt szeretném megismerni jobban.