Levelek a barátomhoz

Mesélek neked

Két és fél éve vagyunk egymás mellett. Gyakran csapnak össze a fejünk felett a hullámok, de ritkán éreztem azt az elmúlt időben, hogy nem kellene együtt lennünk. Talán egy kezemen megtudom számolni, hányszor bizonytalanodtam el a kapcsolatunkban, de azok az emlékek üvegszilánkonként fúródnak a mellkasomba. Nem voltunk sosem az a pár, akik sülve-főve együtt vannak, elválaszthatatlanok, és mézes-mázas szavakkal illetik egymást folyamatosan. Viszont az elejétől kezdve őszinték voltunk egymással, ami szerintem sokkal fontosabb, mint az, hogy mézescsuporborsóscskámnak szólítalak. Nálunk nem voltak kérdések, a bizalmi kapcsolat ami kialakult azelőtt, hogy randizni kezdtünk volna, az minden gátlást lebontott. De ezt a történetet úgyis ismered. Az életem tornádóként tekergészik körbe körbe, de te mindig visszarántasz a való életbe. Sosem kerteltél, sosem hazudtál, és mindig megosztottad velem, mi jár a fejedben. Ezért szeretlek. Te nem csak az agyaddal gondolkozol, hanem a szíveddel is, ezért vagy sokkal különlegesebb férfi társaidnál. De erről úgyis tudod a véleményemet. Ketten jobbá tehetjük a világot. Megállíthatatlanok vagyunk. Pedig első ránézésre semmi extra. De mi vagyunk azok, akik túlélték, ahogy a családjuk szétbomlik, mi vagyunk, akik látták hogy esik szét a párunk atomjaira, és mégis, mégis tudunk szeretni. Itt vagyunk egymásnak, és ezért becsülendő a kapcsolatunk❤️