A világ nem változott

Írok a sötétben

Rám hívtad a zsarukat az éjjel.
Nem tetszett az új képetek,
A tűznek címezve téptem széjjel,
Nézem a parázsló részeket.

Rád nézve sokat változtál, szívem.
Még mindig kiszolgálsz a Princessben?
Már akkor mondtam, hogy nem vagy sínen,
Nemrég elnéztél mikor intettem.

Hiányzik az ölelésed néha.
Remélem őt is úgy öleled meg
Csak erősebben, s az ő célja
Eltüntetni mi rajtad maradt heg.

Sokszor hallak, ha egyedül vagyok.
Néha az a vita is felcsendül,
S akkor mindig fejemhez kapok,
Van hogy sírok vagy testem elgyengül.

De most szirénákat hallok tőled.
Sajnálom, s hogy ezt tettem vele,
De tudtad te is, hogy ő nem győzhet,
Mert akkor már vérbe folyt a szeme.

Most a sötétben írok levelet.
Ajtómat betörve futnak elém,
Megfognak és elvisznek engemet,
Csak a levelet hagyták a helyén.

Címezve a tűznek. Onnan tovább
A pokolnak a postájához megy.
Szeretőd kapja meg azt nemsoká',
"Én is megyek hamar, kell át egy jegy."