A világ nem változott

éjszakai csillag

sebes mellbimbómról nyalod a vért,
amíg olajos testeddel simulsz hozzám.
- oh, te foglalkozol velem, de m'ért?
s míg kérdezek egy csepp sem marad szomján.

kezeim megkötve sötét iskolám folyosóján,
de közben nem tudlak nem megérinteni.
mellettünk halad száz virágot szóró nyoszolyólány,
s látjuk anyakönyveink vezércikkeit.

hisz az is egy pletykalap.
én mondjuk mindig elcsodálkozom, hogy megszülettem.
nevetésem felszakad,
s várom a holnapi gyászhírt magamról rendületlen.

én el akarok válni.
milyen életünk lehet egy lakókocsiparkban?
s én mellé fogok hálni.
szegény gyerekeink apja változtathatatlan.

vagy ha más nem én meg foglak ölni.
legalább a te bulvárod el lesz már könyvelve.
földet rakni nem fogok csak köpni,
s végül eső lesz csak mi sirat téged könnyezve.

hagyjál békén, eridj innen,
egyetlen éjszakai csillag vagy csupán.
érzelmeimnek vagy te minden,
ragaszkodik az másikhoz másik után.