porzik nyelvünkön a hála.
könnyebb tán ki szótlan, árva,
beveti magát forró lázba.
kering sok szótlan, étlen szó,
átesett önmagán a ló,
és így is megy tovább a show.
ez a valóság, ez lett neked,
saját szívem könnyezik veled,
kint a bimbó nyugodtan reped.
a föld sem végez elmozdulást,
túl kell élni a nagy bukást:
kívánok mielőbbi jobbulást!
VOCÊ ESTÁ LENDO
A világ nem változott
PoesiaÉletem legmeghatározóbb pillanata után kaptam tanácsként, hogy "vigyázz odakint, a világ nem lett más!". Ez azóta is kísér. Elkövettem aztán szörnyű dolgokat amiktől én sem lettem különb. Velem, velünk csodálatos, mesébe illő dolgok történhetnek, de...
