Order [Minsung]

1. fejezet

Han Jisung egy 17 éves szőke srác, amióta anyagilag instabil a helyzete, egy kávézóban dolgozik. Egy rosszul elsült vita óta nem a családjával él, a szülei vettek neki egy apartmant a belvárosban, hogy közel legyen az iskolájához és a munkahelyéhez. Mivel minden délután dolgozni jár, hogy eltartsa magát, a tanulmányi eredményei kezdenek lezuhanni a középpontról. A tanároktól is pluszmunkát kap suli után, amiért alszik az órákon, emiatt sokszor késik munkából is, amit levonnak a fizetéséből. Ő pedig csak arra tud gondolni, hogy mit fog kezdeni az életével, hogy fog leérettségizni, de ebbe még bele se mer gondolni, inkább csak tudja fentartani azt a kis lakást. Ezektől a gondolatoktól zúg a feje egész nap és éjszaka is ezek tartják ébren.

A mai nap viszont igyekszik mindent megtenni, hogy ne késsen sem munkából, sem iskolából, és hogy ne kelljen takarítania büntetésből. Talán még a túlórát is bevállalja a kávézóban.

Időben átlépi az iskola kapuját és besiet az osztálytermébe, hogy legyen még azon a 3 óra éjszakai alváson kívül egy kis ideje pihenni.

A barátai, Seungmin, Jeongin és Felix tudnak a helyzetéről és igyekeznek segíteni őt, ahogy csak tudják. Azonnal odasiettek Jisunghoz, nem sok jót sejtve.
- Már megint nem aludtál jól? - kérdezte aggódva legjobb barátját Felix. Óvatosan megsimogatja a fiú hátát, aki erre felkel a padjáról és barátai felé fordul.
- De legalább ma már 3 órát aludtam - mondta félig büszkén Jisung.

Eközben megérkezik a terembe az osztály és egyben az iskola forgatókönyvében a tipikus népszerű srácot alakító Lee Minho is. Leül a helyére a többiekre várva, de szinte azonnal egy sereg lány gyűl köré, mind Minhot akarják. Ő csak megforgatja szemeit, és félig-meddig hallgatja amit áradoznak neki, majd meghallja a Jisungról szóló beszélgetést, ami eredetileg egyáltalán nem rá tartozna, de felkelti a figyelmét.

- Haver, rendbe kell szednünk téged - jelentette ki Seungmin, amire Felix és Jeongin is azonnal bólogatással válaszolt.
- Ezt hogy értsem? - kérdezte értetlenül Jisung.
- Nem mehet így tovább az életed, Jisung. Nem fogjuk hagyni, hogy agyon dolgozd magad, hogy megbukj vagy hogy hajléktalan legyél. - mondta Jeongin.
- Ma aludjunk nálam, a szüleim úgyse lesznek otthon a héten, elmentek valami fontos konferenciára - vetette fel az ötletet Felix.
- Jó, és addig majd kitalálunk neked valamit Jis - tette hozzá Jeongin.
- Akkor tali Felixnél hétkor? - zárta volna a sort Seungmin, de eljutott Jisung elméjéig a beszélgetés és rögtön bele is szólt:
- Az nem fog menni, ma túlórázom.
- Azt ne mondd nekem, hogy ilyen fáradtan te zárás után még ott akarsz maradni rendet rakni vagy tudom is én mit csinálni szinte semmiért? Néha agyfaszt kapok az ötleteidtől, Jisung - szólt vissza keresztbe tett karokkal Felix - Biztos, hogy nem engedem meg. Hétre érted megyek taxival, felvesszük Seungmot és Jeongint is.

Jisung csak elmosolyodott látván, hogy barátai törődnek vele. Megköszönte, és mentek a helyükre, mert kezdődött lassan az első óra.

Miután elmentek Jisung padja mellől a barátai, Minho tökéletes rálátást kapott a fiúra. Tátott szájjal nézte, ahogy mosolyog, bármilyen fáradt is. Tetszett neki a látvány, de magának nem merte bevallani. Sose figyelt fel a kis szőkére, nem túl híres még az osztályban sem (csak akkor kap figyelmet, amikor a tanár megszólítja órán, hogy keljen fel). De a mosolyát látva Minho belül elolvadt, még ha nem is rá mosolygott. És a róla hallottak elkezdték aggasztani az idősebbet, ezért elhatározta, hogy szemmel tartja, remélhetőleg észrevétlenül. Vagy legbelül talán mégsem ezt remélte?

- Hallottad, Minho? - kérdezte az egyik lány a seregből.
- Mit kellett volna hallanom? - kérdezte kissé unottan és idegesen, amiért félbeszakították a "mozizását".
- Ah, már mindegy. Legközelebb majd figyelj! - vihogott a lány, majd a sereg szépen feloszlott vele együtt.
- Tch, legközelebb, mi? - jegyezte meg halkan Minho.
Valószínűleg azért oszlott fel ilyen hamar a lánycsapat, mert mögöttük vártak Minho barátai: Chan, Changbin és Hyunjin. Köszöntek egymásnak, majd Hyunjin érdeklődően kérdezte:
- Mit néztél annyira azon a srácon, Minho? - a hangján hallatszott a cukkolás.

Mindannyian tudják, hogy Minho nem a lányokat kedveli, hiszen az iskola legszebbjeinek mondott lányokat is leribancozta, nem keltette fel az érdeklődését egyikőjük sem. Mindezt a fiú nem mondta, még maga sem tudja, hogy mit és kit szeret vagy mit és kit nem.

- Én ugyan semmit - próbálta terelni, de látszólag nem vált be.
- Aha. Szóval szőke, alacsonyabb nálad és fiatalabbnak is néz ki. Ezt megjegyeztem, Lee Minho - kacsintott rá legjobb barátja, Hyunjin, mire mindenki felnevetett.
- Szerinted ráérnék csak úgy fiúkat bámulni, amikor még egy rohadt lánysereget sem bírok lerázni a picsámról? - nevetett hitetlenül Minho.
- Ezek szerint, igen. De te amúgy is bármire képes vagy, ó nagy Lee Minho, vagy hogy is szokták mondani? - cukkolta Changbin, mire Minho is csak röhögött.
- Az, a nagy és híres herceg, Lee Minho. Mindenki szívét meghódítja azzal, hogy ránéz. De ezt Hyunjin is megkapja általában - viccelődött tovább Minho "herceg".
- Fiúk, úgy hallom jön a tanár. Majd ebédszünetben tali, addig ha lehet ne kapjatok büntetést - szólt Chan.
- Jaj, kérlek, pont te mondod, aki a jómodoráról híres - mondta Hyunjin - Szóval, majd csak utánad, Channie.

Elköszöntek, mindenki ment a dolgára, majd hamarosan kezdődött is az első órájuk.

______________________________________

Hello!
Bocsi, ha unalmasnak tűnik, kezdő vagyok ilyesmiben. És tudom, hogy nem ilyen a beszédstílusuk, vagy a szókincsük, de igyekszem majd ezt a történet során javítgatni, és újra fogom olvasni, ha van benne valami hiba, kijavítom. Bocs a szóismétlésekért is!

Tudom, a valóságtól rohadtul eltér, de mint a sztori leírásában mondtam, ez egy fanFICTION. Kizárólag az író és az olvasó képzeletében valós, irl nem.

Ha kérdésed van, nyugodtan tedd fel, igyekszem minél hamarabb válaszolni rá.

(Ja, és Jisung azért szőke, mert a legtöbb fanficben amit olvasok, szőkeként írják meg.)

Köszi a megértést, igyekszem hetente legalább 1 részt írni.

Bye~