Order [Minsung]

8. fejezet

Amint Jisung hazaért, belevágott a nagy ruhaválogatásba:
- Mit vegyek fel? Mi tetszene Minhonak? Mit szoktak házirandikra felvenni? Ez egyáltalán házirandi? - gondolta.

Nagy nehezen kiválasztott egy melegítőgatyát meg egy rá kicsit nagy pulcsit. Izgatottan indult le a ház elé, ahol Minho már várta őt.
- Szia! Remélem nem régóta vársz rám...
- Hát, csak 20 perce. Vicceltem, most jöttem, körülbelül 5 perce.
- Neked tehetséged lehet a taxifogáshoz, hogy mindig ilyen gyorsan ideérsz.
- A titok annyi, hogy a szüleim egyik barátja ott dolgozik. De induljunk, készültem egy meglepetéssel - majd mindketten beszálltak az autóba - Csak haza, Taedong - mondta a sofőrnek.
Elindultak, az úton a pár összekulcsolt kézzel ült. Minho hüvelykujjával simogatta Sungieja kezét, amin a fiatalabb csak mosolygott.
Mikor megérkeztek, a herceg fizetett, aztán bementek a házba. Ő is társasházban lakott, csak egy kicsit kintebb a városban.
- Hetedik emelet - gondolkodott hangosan (valószínűleg az izgatottság miatt) Minho - Huszonegyes ajtó - mondta, mikor odaértek a bejárathoz - Csak utánad, baba.
Jisung csodálkozva lépett be a lakásba:
- Azta! Nagyon szép!
Miután a hyung bezárta az ajtót, halkan odalépett Sungie mögé, és átölelte hátulról:
- Örülök, hogy tetszik, édes - mondta, majd lágy puszit nyomott párja nyakára, aki felé fordult, és átölelte a herceget. Az idősebb nem bírta sokáig a szemkontaktust, így megtörte azt egy finom csókkal, amire a kisebb vissza is csókolt. Így voltak pár percig, egymás karjaiban, mikor a mókus gyomra megkordult.
- Akkor most jöhet a meglepetésem - mondta Minho, majd Jisung kezét megfogva elindult a konyha felé.
- Csukd be a szemed, baba - súgta a hyung, majd meggyújtotta a konyha közepén álló étellel teli asztalon lévő gyertyát.
- Mostmár kinyithatod.
Jisung a terülj-terülj asztalkámmal és élete értelmével, aki az egyik széket kihúzva és rá várva áll, találta szembe magát.
- Minho...ez gyönyörű! De én egyáltalán nem így öltöztem - mondta sajnálkozóan a fiatalabb.
- Sungie, mindegy, hogy mi van rajtad, vagy hogy van-e rajtad valami, én úgy szeretlek, ahogy vagy. Te az én hercegnőm vagy, ahogy vagy. Na gyere, még mielőtt kihűl.
Jisung leült a székre, Minho pedig a vele szemben lévőre.
A fiatalabb bátran nekivágott az ételnek, és az első falatnál felragyogott a szeme:
- Hyung, ezt te csináltad?
- Igen, ízlik?
- Nagyon finom! Te mindenben ilyen jó vagy?
- Hát, mindenben nem, de bizonyos dolgokban lehetséges - válaszolt vigyorogva.
Jisung elképedve nézett rá, rosszra gondolt:
- Te most komolyan-
- Nem, vicc volt! Édes, csak vicc volt, tényleg! Ne haragudj, nem-
- Nyugi, nem vettem a lelkemre. És az ,,édes" miatt amúgy is megbocsátottam volna - mosolygott.
- Nem hiszem, hogy viccnek szánta, de nem is bánnám, ha nem lennénk hozzá fiatalok. Majd idővel. Minden a maga idejében...ajh, mit gondolkozok ennyit, éhes vagyok a francba is! - gondolta a fiatalabb.
- Majdnem tönkretettem az életem...de egyszer úgyis...sorra kerül...az...basszus, miken gondolkodom? Annyira szeretem Sungiet, megőríti a gondolataim, a mindenem...- itt be is fejezném Minho gondolatmenetének a tárházát, mert közben elfogyott a vacsora is.
- Köszönöm a vacsit, hyung - mondta mosolyogva Jisungie.
- Szívesen, baba. Örülök, hogy jól esett - mosolygott vissza a herceg - Na és...úgy állapodtunk meg, hogy itt alszol, ugye?
- Basszus, nem hoztam pizsamát...

- Adok szívesen! Ha szeretnéd, most kiválaszthatod, gyere nyugodtan-

- Hyung, nem kell ennyire hajtanod értem, a tied vagyok.

- Szeretném a lehető legtöbbet belőlem neked adni. Szeretném, ha te nem csak az első lennél nekem, hanem az egyetlen és utolsó is. Szeretlek, baba. Jobban, mint gondolod.

- A legtöbbet azzal adod nekem, ha jól érzed magad. Csak add magad...de egy pár csókot is elfogadok - mondta, majd kacsintott a fiatalabb.

Minho csak mosolygott rá, aki megfogta a kezét: