Order [Minsung]

6. fejezet

Hamarabb jött be az osztályfőnök a terembe, mint szokott. Egy papír volt a kezében, ami felkeltette a diákok figyelmét.
- Gyerekek, itt az új ülésrend, kérlek becsüljétek legalább azzal a munkámat, hogy végighallgatjátok.
Mindkét csapat tagjai egymásra néztek, hogy most hogyan fognak nyomozni a céljuk után.

A tanárnő kezdte olvasni a listát, de a 8 fiú csak a saját nevére és a barátai nevére figyelt.
Így nézett ki a dolog:

Tanár

1. Padsor: Seungmin/
Chan
2. Padsor: Felix/
Changbin
3. Padsor: Hyunjin/
Jeongin
4. Padsor: Minho/
Jisung

Miután helyet foglaltak, Minhon és Jisungon kívül mindenki vetélytársként köszöntötte az új padtársát. Bár így legalább nyomozhattak a saját ügyük után.
- Ez már sors - mondta hyungjának halkan a fiatalabb.
- Igen, mondhatni - nevetett hasonló hangerővel a herceg.
A nap szinte azzal telt a nyomozók számára, hogy az "ellenség" csapata észrevétele nélkül kémkedjenek utánuk és az ügyük céljáért.
A csapatok nem vették észre a másikat, csak a saját tervükkel foglalkoztak...de valaki észrevette a leskelődést:
-

Mit néz Changbin annyira Sungie barátain? - gondolta Minho, miközben erősen szugerálta barátját - Nem is csak ő... Felix is hasonló. Ezek egymást stírölik...
- Pszt, Jisungie! - suttogta a hyung, mire Jisung azonnal odafordult.
- Igen?
- A barátaink egymást vizsgálják, nem furcsa?
- Mi a...
- Csak nézd - mutatott Felixre és Changbinra, majd a többiekre, miközben szinte egy fejnyire volt a padtársáról.
- Kifaggatjuk őket? - kérdezte ördögien a szőke, majd odafordult hyungjához. Észrevette az egyre szűnő távolságot és visszábbhajolt a "saját padrészére".
- Kár lenne kihagyni - vigyorgott a hercegnőre a herceg.
- Hallod, Seungmin és Hyunjin minket kukkol - mondta Jisung, majd szúrós tekintettel nézett az előbb említettekre.
- Adok én Hyunjinnak akkora nézelődést - szólt mélyebb, gyilkos hangon Minho, amin Jisungie meglepődött, odafordult hyungjához.
- Minho..?
- Bocs, csak már rohadtul unom, ha kutatnak utánam. Elég azokat a lányokat lerázni...nem bírják megérteni, hogy egyikőjük sem érdekel?
- Talán azt hiszik, hogy játszod a megkaphatatlant...vagy nem tudom.
- Ez már lassan szerepcsere részükről.
- Ja, körülbelül. De egyszer úgyis feladják ha lesz valakid.
- Remélem igazad van. Akkor tudatukra adom, hogy már van valakim.
Ezután a mondat után szinte meghasadt Jisung szíve.
- Már...van valakije? Mit jelent ez? Járnak? Vagy csak kedveli? Biztos nem a suliból van...itt minden lányt elítélt. Akkor...én tényleg CSAK egy barát lehetek..? - gondolta magában, de nem merte megkérdezni, hogy ki az illető.

Teltek az órák, majd elérkezett az ebédszünet. A herceg és hercegnő ebéd előtt megbeszélte, hogy összehívják a barátaikat, már csak azért is, hogy megismerkedjenek, de elsősorban azért, hogy kiderítsék, mi folyik itt körülöttük.

- Hé, Felix! - szólt Jisung barátjának.
- Mivan? - kérdezte értetlenül a megszólított.
- Érjük utól Jeonginékat, ők már elindultak.
- Ja, oké.
Az ebédlőben helyet foglaltak és többnyire nyugalomban ettek. Mikor mindenki befejezte az ebédet, a mókus megszólalt:
- Menjünk ki a suliudvarra, szeretnék beszélgetni veletek valamiről, nagyon fontos lenne.
A "nagyon fontos lenne"-vel kijátszotta barátai rendszerét; amióta aggódtak Jisung miatt, minden, ami után azt mondja, hogy fontos, az tényleg fontos is.