Order [Minsung]

5. fejezet

Másnap mikor Jisung felkel az ágya melletti éjjeliszekrényen talál egy üzenetet.
- Na ez meg mi? És miért nem vagyok a pizsamámban? - gondolta.

Szia Jisung!
Ne lepődj meg nagyon mikor felkelsz, azért nem vagy a pizsamádban, mert a pizza után elaludtál a vállamon. Tudom, hogy ilyenkor mi lenne az első dolgod: bocsánatkérés. Most kérlek ne azzal kezdd, hanem hogy reggelizel és felhívsz.
U.i.: Semmi baj, remélem jót aludtál.
Köszönöm a tegnapi lehetőséget!

Minho

Ez állt az üzenetben. Jisung úgy is tett, ahogy Minho kérte: átöltözött, reggelizett és felhívta hyungját.

- Szia, Sungie! Jól aludtál? - kérdezte a herceg.
- Szia Minho hyung, igen, talán túl sokat is.
- Néha kell. Egyébként lenne kedved elmenni velem a suli melletti parkba? Gondoltam fagyizhatnánk.
- De, jól hangzik. Piknikezzünk?
- Oké, de akkor én állom.
- Milyen udvarias! - kuncogott a mókus.
- Ha már herceg, akkor hercegként mutasson példát, nem? - nevetett Minho.
- Hercegként menjen pluszmunkára, igaz? - folytatta Sungie.
- És hercegként végezze azt el. Hercegnővel - zárta Minho viccelődve, de mégis kedves hangon.
Jisung szíve gyorsabb tempóban kezdett el verni a "hercegnő" hallatára, nem érdekelte, hogy az idősebb komolyan vagy poénból mondta.
- E-Ez is jó becenév - nyögte ki két szívverés közt.
- Szeretnéd, hogy használjam? - kérdezte sunyin a hyung.
- Az osztályban ha lehet, ne - nevette el magát Jisungie.
- Rendben, Sungie hercegnő - mondta kissé cukkolva a herceg.
- Akkor, Minho herceg, mikor találkozzunk? Neked jó a 11?
- Tökéletes, hercegnőm.
- Hercegnőm? Ez már egy új szint.
- Ha te is hívhatsz hercegemnek, akkor megegyeztünk?
- Igen, hercegem.
- Akkor tali egy óra múlva.
- Megbeszéltük.

Miután lerakták, Minho ülő pózból áthelyezte magát fekvőbe, kiterült az ágyán.
- Én most...hercegnőmnek hívtam. Ő pedig engem hercegének. És én indítottam el ezt az egészet. Pedig jobbat is tudtam volna mondani...már mimdegy. Túl gyorsan ver a szívem miatta...lehet, hogy elkaptam a szerelem-vírust, gyorsan terjed mostanság...de egy fiúba?
De még csak 2 napja ismerem jobban...
Nem akarom elrontani vagy elhamarkodni az egészet. Azt akarom, hogy úgy kedveljen engem, ahogy én őt...nem, ez önző. Csak boldoggá akarom tenni. A mosolya az oka az én mosolyomnak - gondolta.

Eközben Jisung már az izgalomtól és a türelmetlenségtől elkezdett készülődni, de közben gondolatai megzavarták:
- Hercegemnek hívtam, ő pedig hercegnőjének engem. Miért volt olyan jó ezt hallani tőle és miért ver ilyen gyorsan a szívem miatta? Felixnek, Seungminnak és Jeonginnak igazuk lett volna? Minho hyung több lenne, mint barát...? Túl sok kérdés, kevés válasz. Ma kiderítem.

Pontban 11-kor szállt le a buszról Minho, aki rögtön odasietett a rá váró Jisunghoz:
- Nem várakoztattalak meg nagyon? - kérdezte.
- Nem, nem olyan rég állok itt - itt valójában hazudott egy kicsit, mert annyira nem bírt várni, hogy már 20 perccel a megbeszélt időpont előtt a találkozóhelyen volt.
- Akkor jó, menjünk be. Ebédre szendvicseket hoztam, remélem ízleni fog.
Jisungie leterítette a takarót és leültek ebédelni. Amint Sungie beleharap a szendvicsbe, nagyon finom ízt érez a nyelvén:
- Hyung, ezt te csináltad?
- Igen, miért? Nem jó?
- Ez talán életem legjobb szendvicse és nem túlzok. Szuper vagy!
- Örülök, hogy bejön - mosolygott csillogó szemekkel a fiatalabbra, aki még mindig az ízzel volt tele. Minho csak nézte ugyanúgy, és azt érezte, mintha megállna körülöttük az idő.
- Megérdemellek, Sungie? Talán többet várok tőlünk mint kéne, de én akkor is meg fogok tenni mindent, hogy boldoggá tegyelek, amennyire csak tudlak - gondolta.