Order [Minsung]

9. fejezet (+ új fanfic?!)

,,- Te vagy az a Jisung, nem? Minho új szerzeménye, akiről a pletykák szólnak.
- Sokkal inkább az a Jisung vagyok, aki megmentette a reggel történtekkel Lee Minhot a hozzád hasonló lányoktól.
- Nem te voltál az a jelentéktelen senki, akinek még csak alvás sem jutott? Nem te álltál bukásra, nem te jártál rendszeresen büntetésre? Kinek tartod magad, Han Jisung? Vagy mindezt már el is felejtetted? Biztos a te Minhod miatt van. A TE Minhod. Ha ő nem lenne, mit kezdenél magaddal? Minden menne tovább így? Gondolkozz egy kicsit. Ne állítsd be magad sikeres embernek, mert ez csak a jelenlegi állapotod miatt van. Csak az iskola hercegének köszönhető mindez. Ne hazudj saját magadnak, Jisung.
- Ő nem az iskola hercege. Nem valami közérték vagy megosztott jutalom. Ezt ilyenkor már nem tudom feldolgozni, kérlek a megmaradt energiád ne erre pazarold, úgyse tudnál manipulálni ilyesmivel.
- Csak gondolkozz rajta, Han Jisung. Magas lóról nagyobbat esel, talán a lóval együtt.
- Mondtam, a többit az ügyfélszolgálatnak, ne nekem. Zárunk, úgyhogy ha csak ezért jöttél, akkor megkérlek, hogy távozz.

- Te tényleg azt hitted, hogy a suli legnépszerűbb sráca komoly kapcsolatban lesz veled? Tényleg ennyire lenézel engem, hogy egy hozzád hasonló senkivel legyek együtt? Nevetséges vagy, Han Jisung. Éretlen vagy még ehhez. Nőj már fel végre..."

Hajnali 3-kor itt riadt fel álmából a fiatalabb, szembe találva magát Minhoval, aki az ágyán ült és a kezét simogatta.
- Végre felébredtél! Rosszat álmodtál és a nevemet sírtad megszakítás nélkül. Mesélj, mi történt?
Jisung csak hirtelen felült az ágyon és átkarolva az idősebb nyakát, megcsókolta őt.
- Úgy örülök, hogy még itt vagy - kezdte miután megszakította a csókot - Az egész ott kezdődik, hogy tegnap egy lány a suliból bejött a kávézóba zárás előtt pár perccel és közölte velem, hogy nem vagyok elég neked. Csak azért jobb minden, mert most itt vagy nekem, és elgondolkoztatott azon, hogy mi lenne, ha nem lennél velem. Mintha valami célja lenne vele.
- Állj, hogy nézett ki? Tudod a nevét? De mindegy is, hogy ki ő, az a lényeg, hogy egy szavát sem szabad elhinned, mert mindig itt leszek veled, neked.
- A nevét nem mondta el, de kissé alacsony, fekete, hosszú, lófarkas hajjal és asszem zöld szemmel.
Minho egy pillanatra lesokkolt, mert rájött, hogy kiről van szó. Lepergett előtte minden azzal a személlyel kapcsolatban; az együtt töltött idő, a családja, a személyisége, amit tett.

- Cho Haru. Félig koreai, félig japán. Kétszínű pszichopata. Egy idióta, undorító szarházi. Ritkán mondok ilyesmit emberekre, de ő minden szitokszót megérdemel. Nem csak tönkretette évekig az életem, de még az exemnek is mondhatom. Majd később részletezem, de most folytasd kérlek.
A szőke gondolkodott egy ideig, hogy mit tehetett az a lány, majd folytatta a sztorit:
- És nem csak ez a Haru mondott rólam ilyesmit, hanem te is. De nem igazán az én hercegem hangját hallottam, sokkal inkább az a lány beszélt belőled. Ez megijesztett, mert...nem akarlak elveszíteni, ahogy te se engem. Ez volt eddig talán a legijesztőbb és legélethűbb álmom.
A hyung átölelte a párját és hosszú csókot nyomott a nyakára, utána az ölelést nem megszakítva kezdte:
- Régen ő volt a legjobb barátom egészen ovitól kilencedikig. Bizarr, hogy mennyire megváltozott. De már az apja se volt százas: elment Japánba építészmérnöknek, és elvette a főnöke lányát. De nem ám valami közönséges család lányát vette feleségül, hanem egy viszonylag gazdag mérnökét. Aztán ideköltöztek Dél-Koreába, ahol pályája sikerrel kezdődött. A nagy siker közben megszületett Haru, aki körülbelül másfél évvel fiatalabb nálam, de olyan volt nekem, mint egy nővér és egy húg egyszerre. Visszatérve az szüleire, az anyját rákkal diagnosztizálták, és sajnos nem tudták megmenteni. Mikor ő távozott, Haru körülbelül 6 éves lehetett. Én vigasztaltam, ahogy tudtam, és jól megvoltunk egymással. Az apja viszont kezdett zuhanni anyagilag és a hírneve is csökkent. Pont abban az évben, amikor az én szüleim kezdtek ott dolgozni. Nem is kellett sok, hogy apa ugyanabba a csoportba kerüljön, ahol Haru édesapja a főnök. De gondolhatod, hogy ő nem tért el az ő valóságától, az ő szempontjaitól, és nem használta ki úgy a tér adottságait, mint az én apám. Emiatt 2 év múlva leváltották és apámat tették csapatfőnökké. Elkezdte a lányát arra buzdítani, hogy kerüljön minél távolabb tőlem, de Haru nem tágított. Csak én voltam Harunak, és ő csak nekem, ezért nem értettem először, hogy miért csinálja. Aztán számon kértem apát, hogy mégis mit tehetett ellenük, de mint mondta, semmi rosszat. És mivel a lány nem mozdult mellőlem, változtatott a fater: megbízza Cho Harut, hogy minél közelebb kerüljön hozzám, és minél többet tudjon meg a családomról. Lassan Haru kezdett megváltozni: már nem nyílt meg nekem egyáltalán, csak vallatott. 11 évesen jöttem rá az apja terveire, de nem akartam elhinni. Főleg, hogy kihasználta a barátnőmet. 12 voltam, mikor "járni" kezdtünk. Én csak vissza akartam kapni a legjobb barátom, és ki akartam engesztelni. Még bocsánatot is kértem azért, mert apám lett a főnök. Nem vett komolyan. Mindig lerázott azzal, hogy neki íjászatra kell mennie. Tudtam, hogy jár íjászni, de azért csak lenni kellett volna rám ideje. Így kezdtem el megismerni másokat. Ott volt Jaehyun, a taxis Taedong öccse. Vele jól megvoltam, de hiányzott Haru. Aztán tudtam meg az igazat róla: Jaehyunnal beszélgettem, és valahogy szóba került az a lány. Jae egyből lehajtotta a fejét, és azt mondta, hogy: "Jól leplezte a családi problémáit, amíg melletted volt. Hirtelen elfordult tőled, mint aki nem is ismer. És azt hiszem, hogy ezt már nem lehet csak arra kenni, hogy nincs köztünk az anyja. Hallottam egy-két furcsa, de ha jobban belegondolunk, hihető történetet róla. Mit gondolsz, miért mondja azt, hogy íjászatra megy ahelyett, hogy veled lenne? Miért nem engedi az apja, hogy átjöjjön hozzád vagy hogy te menj át hozzá? Szerintem tudod. És tudom, hogy azt mondanád, hogy ez mind az apja terve, nem az övé, de nézd: ha eddig veled volt ha esett, ha fújt, most pedig nyoma sincs melletted, akkor? Nem akarlak megijeszteni, és amúgy is itt leszek melletted még ebben az évben. Kár, hogy te nem jössz hatosztályosba." Ennyire emlékszem, de ez a lényeg, ami abban a pillanatban belém égett. Még aznap felmentem Haruhoz, és szerencsémre az apja nem volt otthon. El akart küldeni onnan, és rájöttem, hogy minden igaz. Sírva próbáltam megölelni, de nyilat emelt a fejem elé. Csak annyit mondtam neki, hogy még szeretem és várok rá. Azóta se jött el a pillanat. Hetedik évkezdéskor már nem jött suliba, elköltöztek és iskolát váltott. Próbáltam nyomozni utána, mert nem akartam, hogy az apja nyomdokaiba lépjen, de sehol semmi nem volt. 13 évesen még nem sokan játszottak Sherlock Holmest, de én kötelességemnek éreztem. Kilencedikben barátkoztam meg Hyunjinékkal. Ekkorra Haru már teljesen elvesztette az eszét. Csak a rossz pletyka terjedt róla. Azt állították, hogy megvert egy eladót, mert nem tudta lealkudni egy termék árát. De mindegy is, elég ebből. Csak annyit akarok mondani ezzel, hogy most valószínűleg téged akar elvenni tőlem, mert te vagy a boldogságom. Ha már a szüleinek nem sikerült, akkor neki kell.
- Én...sajnálom. A lányt is és téged is, amiért így bánt veled. De szegény Haru...a családja...szörnyű dolgok történtek vele, de azok ellenére sem kellene így viselkednie...nem tudom, hogy mit gondoljak erről.
- Az biztos, hogy ezek után, meg hogy ismeri a kávézót, biztos, hogy nem hagylak egyedül. Ha lehet, mindig legyél valaki megbízható közelében. Ma szólok a többieknek is. Vigyázzatok egymásra. Gyere, átviszlek a szobámba, aludjunk.
A fiú megfogta a fiatalabbat és menyasszonypózba sétált el vele az ágyáig. Óvatosan lerakta, majd befeküdt mellé.
- Jó éjt, Sungie. Vigyázok rád - suttogta a másik fülébe a herceg, majd megpuszilta az arcát.
- Jó éjt, bár már nincs sok idő alvásra - suttogta vissza Jisung.

Minho egy ideig csak nézte ahogy párja fekszik mellette, majd felemelte a kezét, hogy megsimogassa a hátát, de utána visszatette mellkasára:
- Nem akarom felébreszteni, inkább hagyom - gondolta.
De a fiatalabb megfogta a hyung kezét és összekulcsolta saját kezével:
- Nyugodtan, nem alszom - mosolygott büszkén, majd elengedte az idősebb kezét és mellkasára hajtotta fejét - Ismerős helyzet, nem? - kuncogott a parkban való piknikre visszautalva, amikor elestek és hasonló pózban voltak.
- Emlékszem, és soha nem akarom elfelejteni. Mellesleg megunni se fogom - jött a válasz Minhotól, aki utána megpuszilta hercegnője fejét.

Hamarosan elaludtak egymás karjaiban, aztán reggel szólította őket a munka. Az ébresztő hangjára sikeresen felkeltek, majd a reggeli rutint közösen elvégezték.
- Finom volt a reggeli, hyung - mondta Jisung miközben sétáltak a suli felé.
- Tudom. Ha rajtam múlik, a vacsora is az lesz - mosolygott a fiatalabbra, majd átkarolta a vállát.
- Ma lehetünk nálam? Bár vendégszobám nincs, de majd meglátom mivel tudom jóvá tenni - vigyorgott a hercegnő.
- Te tényleg ártatlan vagy? Néha elgondolkodtatsz, bár már 18 leszel...
- 17 évesen szabad gondolkodni, nem?
- Ha már a gondolkodásnál járunk, azon még nem elmélkedtél, hogy mit szeretnél csinálni a nyári szünetben? Mert már eléggé a tanév vége fele haladunk, és a jövő heti érettségik mellett nem hiszem, hogy sok időnk lesz rá.
- Basszus, az jövő héten van? Még RENGETEG dolgot kell addigra összeszednem, nem leszek rá képes...
- Még jó, hogy itt vagyok én. Jövő hét csütörtök-péntekig simán kész leszünk. És ha kell, szerzek neked különtanárt is. Meglesz az.

Az iskolához értek, ahol külön osztálytermekbe kellett menniük, elköszöntek egymástól egy rövid csókkal.
- Vigyázz magadra és sok sikert, baba -
mondta Minho.
A fiatalabb csak mosolyogva bólintott egyet célirányba véve tantermét.

Jisung mellett hirtelen haladt el hideg fuvallatként egy lány. Visszanézett rá, de hátulról nem tudta megmondani, hogy ki az.
- Hosszú, fekete, lófarkas haj...az az érzés kapott el, mintha nem először látnám - gondolta.
Nem akart vele túl sokat foglalkozni, csak ment tovább. Különben sem szeretné, ha Minho aggódna érte, nem akar rá okot adni. Meg kell mutatnia, hogy tud magáról gondoskodni, és hogy róla is tud majd.
Felixszel találta szemben magát a teremben. Hamarosan belebonyolódtak egy rövid beszélgetésbe, majd a csengőszóra a helyükön kezdték a munkát.

___________________________________________

Bocsesz az újabb unalmas és rövidebb részért, csak egyrészt nem ezzel foglalatoskodtam, másrészt pedig fantáziáltam egy kifejezetten nyárra ideális minsung sztorit.
Úgyhogy valószínűleg 2 fanficet fogok egyszerre vezetni, leginkább az újat, mert szerintem az izgalmasabbnak is mondható, de az Order-rel is vannak terveim.
Az új szerzeményt (aminek még nem nagyon akadt címe) valószínűleg a nyári szünettől rakom ki, de addig is írom a részeket, mert már az alap megvan. Azért is lesz azt könnyebb megírni, mint ezt, mert ennek nincs semmi konkrét alapja, csak az eleje meg a vége (nagyjából), a többi teljesen a hangulatomtól függ.
Annyit tudok mondani spoilernek, hogy Jisung és Minho nyári szünetéről fog szólni.

Köszi, hogy eddig elolvastad!
Remélem tetszett és tetszeni fog a többi is!

Nixx ;)