1 év a Nap kihűléséig

36 1 0
                                    

A cirkusz egy drog. A veszély, a közönség, a színek, a hangok és az illatok együttese elkábítja az embert, és ez minden gyakorlást megér. A legjobbat akarod adni, a legjobban, egyre gyorsabban és gyorsabban...a végén már semmit sem látsz. Csak a kötelet. 

A közönség pedig csak téged. Váltott bogni, szaltó, pörgés..aztán lelassultam és szinte éreztem a kisgyerekek ámuló, pop-cornnal teli arcait magamon.


Imádom, gondoltam később a kocsi első ülésén. Mellettem Marco aludt a vállamra biccentett fejjel, apa összeráncolt homlokkal vezetett az országúton. Mögöttünk a fősátor hatalmas ponyvája hevert összecsukva és halkan szólt a rádió. Újabb másfél fokos lehűlés, darálta a gépies női hang, újabb találgatások, aztán szörnyű zene. Mintha már a zenére sem lenne elég pénz.

Közben kint felkelt a nap és a távolban feltűnt Párizs. Elmosolyodtam a gondolatra, hogy hamarosan újra találkozhatunk a párizsi haverokkal, Mollyval és a többiekkel. Remélem, azóta megtanultak angolul, gondoltam vigyorogva, aztán elkaptam a fejem, mert mellettem mocorogni kezdett Marco.

-Faszomnak ébredtem fel - motyogta, összeborzolta a haját és visszaaludt. Ezt úgy 10 másodperc alatt. Én nem értem, hogy csinálja.

 - Hülye ez a te Marcód - nézett rám apa.

 - Nem az enyém! - néztem rá felháborodva  - a cirkuszé, vagyis... leginkábbb a tied apa! - gondolkoztam el. Marco szemei azonnal kipattantak.

 - Feliiix! - bociszemmel nézett apára. - Fogadjatok örökbe! - felém fordult.

 - Te meg lehetnél mondjuk a húgom Avie. - aztán kacsintott. Komolyan mondom, mint egy jegesmedve abból a hülye fagyis reklámból.

-Hrrrr! - hörögtem rá, ő pedig úgy tett, mintha nem értené-

 - Most dorombolsz?  kérdezte felvont szemöldökkel, aztán kacsintott mégegyszer. Kínomban felröhögtem és hitetlenkedve ráztam a fejem.

És ez így ment még nagyon-nagyon sokáig.

Amikor beértünk a városba, szinte már menekültem a két szörnyű férfi elől. Gyorsan előkaptam a telefonomat és felhívtam Mollyt, elhadartam neki, hogy megjöttünk, és hogy négykor találkozzunk a kávézóban, ahol a múltkori turnén félnapokat töltöttünk, aztán siettem tábort állítani. A sátrak és a vizesblokk felállítását apa irányításával a fiúk intézték, szóval nekem csak a saját cuccomat kellett elrendezni. 

A mi sátrunk már állt és a két sporttáskámmal a kezemben el is indultam felé. Hatalmas volt a nyüzsgés, mindenhol emberek siettek csomagokkal a kezükkben. A sátrak között már egész csinos ösvényt tapostunk ki. Csak Esmeralda, a jósnő cipekedett komótosan. A tornász srácok már a tűzhelyet állították fel az esti grillezéshez, a kisgyerekek visítozva rohangáltak, az anyukáik meg utánuk. Gyorsan bedobtam a sátorba a táskákat a sátorba, majd szegény, útközben elhagyott Marco keresésére indultam.

Bella, a lovagló lány mellett találtam rá, a jósnő sátrának dőlva beszélgettek.

- Mi van, mellőzve vagyok?  - léptem oda kuncogva.

 - Nem értékelted eléggé a kacsintásomat - vonta meg a vállát Marco.

 - Ne haragudj kérlek - hajoltam meg színpadiasan - na de csak annyira jöttem, hogy szóljak, hogy négykor tali a kávézóban! Bella, gyere te is! - a lány félénken bólintott, aztán én leléptem. Marcót néha egyszerűen hagyni kell csajozni. Alig pár lépést tettem, aztán letámadtak az unokatesóim, Ken, Michael és Julie. Három kisördög, esküszöm.

-Avieeee! - visította Julie - Fogadjunk, hogy én érek oda először!

Ezután kábé 5 percig ki sem látszódtam a három kiskölyök alól, és a végén a földön kötöttem ki.

 - Asszem, szeretnek - hallottam Marco hangját a hátam mögül. A picik persze, ahogy meghallották a hangját, őt is lerohamozták.

 - Marco báácsiiii! - károrvendve néztem végig. Felhúztam a srácot a földről, de nem állhattam meg:

 -Látod, ők bírják a kacsintásodat! - erre Marco se szó, se beszéd elkezdett kergetni.

Átfutottunk a táboron, ki a kapun és hamarosan a kávézó előtt lyukadtunk ki. Folyamataosan röhögve, vörös fejjel, lihegve néztük egymást.

 - Kikészítesz, te lány - tárta szét a karját, én meg beleugrottam. Kicsir meglepődött, talán nem erre számított, de aztán megölelt ő is. Vigyorogtunk, mint a hülyék.


FénygyűjtőkWhere stories live. Discover now