Fénygyűjtők

Aznap

Torony

- Anyukád nem jön el - mondta ki Anna.

- Elnézést. Mi?! - néztem rá hatalmas szemekkel.

- Nos... elment - a nő lesütötte a szemét, én pedig azon nyomban tudtam, hogy hazudik. Elég hamar meg lehet tanulni észrevenni a trükköket, ha az ember egy rakás szemfényvesztő között nő fel. A hazugság méterekről ordít, de az emberek sosem veszik észre, ha átvágják őket. 

Most mégis olyan furcsa volt. Anna első benyomásra olyan tipikus pozitív vezetőnek tűnt, akit mindenki szeret és akinek senki nem vonja kétségbe a döntéseit. Mint a régi történetekben.

Ma már az emberek túlságosan rettegnek ahhoz, hogy olvasásra fecséreljék a maradék időt   -  talán ezért megy olyan jól a cirkusznak. Az emberek szórakozni akarnak egy utolsót. De lehet, mégis jó, hogy nem olvasnak, így nem azonosítják be az  Anna-féléket rögtön Dumbledore-ként és nem bíznak bennük. Én sajnos bíztam és ez lett a vége, Anna hazudik.  Reggel anya még tök jól volt. A kérdés már csak az, hogy akkor hova tették őt. Ja, meg hogy miért.

Viszont elég nagy meggondolatlanság volna, gondoltam, ha ezt így egyenesbe megkérdezném, gondoltam. Valószínűleg nem csak úgy hobbiból hazudik. Valamiért nem jó neki az igazság. És néha vicces, ha az embert hülyének nézik, néha pedig egészen hasznos. Markra néztem egy pillanatra, aki teljesen ledöbbenve ült. A vállába fúrtam a fejem, mint aki sír, és a fülébe súgtam:

- Semmi baj, hazudik! -  mert ennyire volt idő. Kicsit ironikus volt, hogy egy ilyen helyzetben még én nyugtatgatom őt, de mit volt mit tenni. Ezután még szomorkodtunk egy kicsit, aztán vörös szemekkel (masszív dörzsölés) és némiképp számonkérőn megkérdeztem:

- Akkor... megmagyarázná, mi ez az egész?
- Igen... azt hiszem, tartozom nektek ennyivel - sóhajtott.

 - Gondolom hallottatok már az elektromágneses spektrumról fizikaórán.  - kezdte lassan - Mindenből árad a világon, de leginkább az emberekből és kis része látható fény. Ezt a fényt keressük mi, mert a Fény alig látható, de nagyon erős, és fel lehetne még erősíteni speciális eszközökkel. Már kifejlesztettünk egy különleges fekete tükröt, ami el tud nyelni belőle egy kicsit. Ezzel járják az embereink a világot, mert minden embernek más a fénye, de mindegyikre szükség van. Hát röviden ennyi.

 - És mégis mire megy ki ez az egész? Mi a lényeg? - kérdeztem.

 - Hát, nem fogjuk ölbe tett kézzel nézni, ahogy kihűl a bolygó... - mosolygott. Én ezt már megint nem nagyon tudtam hova tenni, de ezt most félreraktam egy kicsit. Már szóra nyitottam a szám, de Mark megelőzött:

 - De mire kell ez a Fény?

 - Ja! Egy új Csillaghoz.

Párizs

 - a Toronyba mentek! - kiabálta Ramona a telefonba - Istenem, hogy is hihettem, hogy maga majd egyedül a nyomukban fog tudni maradni! És mégis hogy képzelte? Eljön Oroszországba, visszatér, Ava meg majd a fenekén ül addig?! Ennyire nem lehet ostoba, Mehdi! - aztán lecsapta a kagylót.

Mehdi tehát enyhén szerencsétlennek és hasznavehetetlennek érezve magát elindult a kis sikátorban, hogy egy kis kávézót keressen magának. 

Beült az egyik sarokba, elővette a kis laptopját és ránézett a poloska helyzetére. Az alkalmazás töltött egy darabig, aztán feladta. Az eszközt kikapcsolták, írta ki a gép, Mehdi pedig felüvöltött.

 - Eltűntek!