Fénygyűjtők

364 nap délelőtt

Ez egy régi hagyomány volt köztünk. Az egyik első fellépésem előtt kezdődött, nagyon izgultam és apa nem tudott elvinni sehova a táborból, ahol a hatalmas nyüzsgés csak még jobban megijesztett. Akkor még csak Marcoval ketten voltunk gyerekek a cirkuszban. Apa Marco, az akkor már nagy 12 éves kezébe nyomott egy marék pénzt és elküldött minket a városba, hogy nyugiban legyünk.

Azóta minden fellépés előtt elmegyünk valahova pizzázni, csak ketten és én imádom ezt a szokást.  Miután leléptünk, megkerestük Párizs létező legkevésbé népszerű pizzériáját, hogy nyugiban legyünk. Ezek után a srácok után ha minimális zaj is éri az embert, rohamot kap. Egyszerűen telítődik. Miután kibeszéltem magamból a műsor miatti stresszt, ő pedig megnyugtatott (nem értem, hogy nem izgul, tényleg), előhozakodott az ő mondandójával.

- Ava- sose hív a teljes nevemen. Szerintem az Avie-t eleve ő találta ki- valamit tudnod kell- jesszus! Nagyobb a baj, mint gondoltam? Így az elválások, a rossz hírek, és a durva veszekedések szoktak kezdődni.

- Van barátnőm. Amikor tegnap Eyan felhozta, hogy te meg én - felhozta? -..gondoltam, ez így nem fair, hogy nekem meg van barátnőm és te nem is tudod.  

- Megint?!- kérdeztem - És..ezt nekem miért kell tudnom?  - a szemembe nézett - Marco - kezdtem szomorúan -  imádlak, mint egy barát, imádom, ami köztünk van és ezt a hormonok sosem fogják elcseszni. Ráadásul te 17 éves vagy.

- És?

- Én meg 15 - magyaráztam keserűen, mert amiről beszéltem, épp kezdett megtörténni.

-Ez nem lenne baj - a hangsúly az "ez"-en volt, én meg felhúztam a szemöldökömet. És "ez a beszélgetés ennél úgysem lehet kínosabb"alapon megkérdeztem.

-Akkor mi?- néztem rá. Adta a hülyét. Egy idő után viszont már muszáj volt válaszolnia.

-Ja! Van barátnőm - emlékeztetett.

- Mark, fogadjunk, hogy csak tegnap óta. Ne nézzük már egymást hülyének -néztem rá meglepetten.

- Nem, nem Ay, egyáltalán nem vagy az esetem, nem, soha nem tetszenél. A friend zone kellős közepén vagy, nem, abszolút nem- tiltakozott, talán túlságosan is hevesen.

-Friend zone.. - ismételtem a szemébe nézve, de éreztem, hogy ebben valami már megingott.

- Friend zone- nyújtotta a kezét és viccesen kezet fogtunk. Amikor el akartam venni a kezem, utána nyúlt és..összekulcsolta az enyémmel. Kérdőn néztem rá, ő pedig felém hajolt. Nem gondolkoztam. Már csak egy milliméter volt az ajkaink között..

A konyhába vezető ajtó pedig kivágódott.

-Zárunk! - Kiáltotta egy pincér. Majd kicsit zavartan nézett ránk.
- Bocsánat.

- Semmi gond - legyintett égő fejjel, mert valamennyire tényleg hálás voltam neki.

Ez hatalmas hülyeség lett volna. Marconak barátnője van, mi pedig legjobb barátok vagyunk. Ezen semmi sem változtathat.

Durva, hogy ezt tényleg elhittem.

Úristen, de ideges lettem. Hát jól sikerült a műsor előtti nyugizás...

Szó nélkül mentünk vissza a táborba. Volt min gondolkodnunk, az biztos.