Fénygyűjtők

Még 11 hónap, 2 hét, 4 nap

Reggel korán keltem és kicsit kábán néztem körül a Torony egyik kis vendégszobájában. Lassan lekászálódtam az emeletes ágyról és elindultam a mosdó felé. Egész büszke voltam, hogy milyen könnyen megtalálom az utat, pedig csak tegnap mutatta meg Anna. Gyorsan fogat mostam, lezuhanyoztam, megmostam és beszárítottam a hajam. Egész könnyen ment, egy ideje már rövid volt, hogy ne legyen vele gond. Kis csutka copfba kötöttem, felkaptam egy Californiás ujjatlant, meg egy rövid fekete farmert, felhúztam a tornacipőmet és kész voltam. A cirkuszban elég hamar megtanultam gyorsan elkészülni reggel.

Szerettem a reggeleket. Persze felébredni senki sem szeret, sem kikelni az ágyból, de ezt a részét, mikor zuhany után már gyorsulnak fel a gondolataim, ezt nagyon szerettem. És mikor körülöttem még mindenki nyúzott fejjel próbálta összeszedni magát, én már legszívesebben körbeszökdécseltem volna a tábort. Sokszor meg is tettem, ami azt illeti. Imádtam Mark agyára menni ilyenkor.

Kevés bolyongás után (mégsem maradt meg minden) eltaláltam az étteremig. Nagyon tetszett, hogy nem olyan volt, mint egy rendes munkahelyi ebédlő, inkább egy hotel étterméhez hasonlított. Pincérlányok jártak körbe, és én, mert már nagyon éhes voltam, nem vártam meg Markot, rendeltem egy rántottát. Mark biztos elnézi majd nekem, gondoltam, ő sem bírta volna ki: mindig éhes.

Hamarosan befutott ő is. Hát, ő nem szerette annyira a reggeleket, mint én.

- Helló - köszönt rekedtes hangon, lerogyott a székre. Rendelt egy hadseregnyi kaját, és egy espressot.

- na jó fogadjunk hogy azt nem fogod megenni - dőltem hanyatt, mert ez már Marknak is túlzás.

- fogadjunk? - csillant fel a szeme - Aki veszt, arra a másik bármit rátetoválhat alkoholos filccel. - nézett rám vigyorogva, mint aki biztos a győzelmében. Kezet nyújtott en meg hitetlenkedve felnevettem es elfogadtam. Ezután enni kezdett.

Mint egy disznó. Én komolyan nem hiszem el hogy hogy lehet így enni, pedig már lassan 15 éve nézem. De aljas módon ez is jól áll neki.

Na szép, elbámészkodtam rajta ő meg addig megette az összeset.
- Hát, ezt bebuktad - nevetett fel gonoszan.
- Hát ezt be - tártam szét a kezem kínosan mert nem akartam belegondolni, hogy fogok kinézni ezek után.

De nem volt idő hogy belegondoljak, mert egy középkorú férfi lépett az asztalunkhoz.
-Örülök, hogy jól szórakoztok - kezdte idegesen - de az első óra tíz perce tart!
- Elnézést máris megyünk- szeppentem meg es Markot is elkezdtem rángatni Anna irodája felé.

Anna haragosan fogadott minket.
- Jó lenne ha tudatosítanátok, hogy ez nem egy gimnáziumi matekóra! Nem is kellene itt lennetek, mostmár becsüljétek meg magatokat és jelenjenek meg pontosan! - mondta már szinte kiabálva. De valami nem stimmelt és ez Marknak is feltűnt.

- Elnézést- kezdte zavartan - hogy érti azt hogy nem kéne itt lennünk?

- Nos - sóhajtott - ez az első baklövéseim egyiket pedig már jó ideje pályán vagyok - rázta meg a fejét bosszúsan - csak anyukádat szerettük volna idehozni, de a teleport sugara túl nagyra sikerült, így mindenki aki tíz méteren belül tartózkodott abban a pillanatban, idekerült. Vagyis ti is - vallotta be kínosan és látszódott, hogy ezt meg mindig nem bocsátotta meg magának. Jó, gondoltam. De mire kellett nekik anya?!

- Viszont most hogy itt vagytok, kénytelenek vagyunk beavatni titeket, mert félő, hogy ha csak hazamennétek most, információk szivárognának ki. De ha kiképzünk titeket, akkor lesz két új Fénygyűjtőnk, ami nem is lenne rossz, ha egy egészen kicsit is komolyan vehetők lennétek, például - nézett ránk szigorúan -  nem késnélek el az óráról! - akadt ki majd hirtelen lenyugodott.

- De hát ez nem a ti hibátok. Egyáltalán nem itt kéne most lennetek - sóhajtott.

- Na mindegy. Itt az órarend, a kurzus négy hétig fog tartani, többre nincs időnk sajnos. Ez így elég kemény lesz, de tartható. Nézzétek át - adta a kezünkbe a táblázatokat.

- Az első órátok elmélet lesz a 15. Emeleti előadóban. Tíz perc múlva kezdődik, addig is, itt vannak a füzeteitek és 5 toll mindkettőtöknek. Az otthon hagyott ruhákat és holmikat sajnálom, az okosgardóbokból rendeljetek nyugodtan, mindkét szobában van egy. Svédasztalos reggeli, ebéd és vacsora 8:00, 13:00, és 18:00 órakor, de a tetőteraszon lévő automatákból bármikor rendelhettek; ingyenesek. Fürdő a hálókörletetek felett, könyvtár a 35.-én, mozi eggyel alatta, sportpálya és liget az épülettől 100 méterre van. A Toronyból csak kikérővel mehettek ki, esténként pedig mindenki a szobájában marad - nézett Markra szúrósan, mire én elpirultam, Mark viszont csak elvigyorodott. Anna az égre emelte a tekintetét.

- Na jó, siessetek elméletre és jót ne halljak rólatok! - mondta morogva, de a szeme mosolygott. Már majdnem lenyomtam a kilincset amikor utánam szólt.
- És Ava! Vigyázz, mert belőled három mikrochipet szedtünk ki közvetlenül az érkezésetek után. Valaki nagy erőket fektet abba, hogy elkapjon. Nem tudom, mibe keveredtek, de ez nem játék! - mondta komoran, majd elküldött minket.

Ijedten léptünk ki a folyosóra és elkerekedett szemmel néztünk egymásra.

- Ez...durva - nyögtem, Mark pedig egyetértően bólogatott. Halkan beszélgetve elindultunk a csendes, tintaillatú folyosón a lifthez.

Aznap három elméletünk és két gyakorlatunk volt. Furcsa volt, mert rajtunk kívül csak fiatal felnőtt gyakornokok voltak, de ezt hamar megszoktam. Rengeteget írtam a füzetbe és a nap végén fájdalmasan dörzsölgettem a csuklómat. Kétségbeesetten próbáltam mindent észben tartani, de ez teljesen lehetetlen volt.

Fáradtan az íróasztalomra borultam, de ebben a pillanatban kopogtak és az ajtóban egy alkoholos filcet tartó kar jelent meg.

- Bejöhetek? - hallottam Mark vigyorgós hangját.
- Persze.
Mark belépett, leült mellém egy kisszékre és elkezdett összefirkálni. Oda sem mertem nézni. Kaptam egy kis cirkuszsátrat a vállamra pár szivecskét benne M betűvel (miért?!) és egy ormótlan vasmacskát is. Mark láthatóan remekül szórakozott de én nagyon zavarban voltam a jelenlététől. Furcsa volt de nem volt alkalmam az érzéseimet boncolgatni, mert Mark közben beszélt.

- A fogadás az fogadás - röhögött csúnyán - képzeld- kezdte.

- Na, mi? - kérdeztem, mint egy fáradt anyuka.

- Kértem kikérőt ma estére. Elmehetnénk megnézni azt a ligetet vagy mit.

- Úú szuper! - lelkesültem be egy pillanat alatt - hozom a gördeszkát!  álltam fel, ami kicsit elhamarkodott mozdulat volt, mert a filc így hosszú csíkot húzott a vállamra. Fintorogtam egyet és visszaültem. Mark kinevetett.

- Megkérdezzem, miért volt nálad a fellépésen gördeszka? - kérdezte furcsán.

- A kötél alatt volt, tudod - vontam meg a vállam. Fellépés után gyakran fedeztem fel városokat gördeszkával. Imádtam. Bármennyire szerettem a cirkuszt, egyedül töltött időre mindig szükségem volt.

- Inkább nálad miért volt alkoholos filc? - nevettem.

- Mindig van nálam, na - mosolygott - most is milyen jól jött!

- Hát persze - nevettem tehetetlenül. A fogadás az fogadás. Mark is énekelt már áriákat Berlin főterén. Mondjuk abból nem sokat hallgatott a nagyérdemű, mert a jódlizó hangokat elnyomta a röhögés..

Közben kész lettek a tetoválásaim.

- Tádám! - tárta szét a karját Mark. Nagyon boldog volt. A szoba kis tükréhez fordultam és elnevettem magam. Úgy néztem ki mint egy mauri.

- Hát ez valami csodálatos - néztem magam elé picit szomorúan. Ez nem fog egyhamar lekopni.

- Menjünk inkább- mondtam, Mark felhúzott a székről, felkaptam a gördeszkámat és elindultunk.

gördeszkázás Markkal

találkozás Floraval

Ay és Mark összecseréli a telefonját (ugyanaz a jelszó), megtalálja a demókat

Ay énekel

Ramona levelet ír