Fénygyűjtők

364 nap a Nap kihűléséig.

Aztán benyitottunk a kávézóba. Az ajtó fölött kis harang csilingelt, ahogy beléptünk, egy távoli asztalnál ülő társaság pedig mosolyogva fordult felénk. Eyan, Ben, Ryan és Molly! Hogy megnőttek!

 - hellobello - lépett oda az asztalukhoz Marco. A fiúkkal kezett fogott, Mollynak csak biccenteni tudott, mert én éppen megfojtani készültem az ölelésemmel. A lány egyébként kedvesen tűrte.

 - Na és hogy van a Belly? - kérdezte Marco azonnal és ők Eyan azonnal magyarázni kezdte neki a Belly, vagyis Ben és Molly kapcsolatának viharait az utóbbi másfél évben. Ben tehetetlenül nézte, ahogy Eyan kitálal, de Molly nem gondolkodott sokat. Elkezdte dobálni az első dologgal, ami kezébe került. Ami a croissant-ja volt. Darabokra tépte, aztán Eyanhoz vágta őket. Csak egydologra nem számított. Eyan elkapta őket a szájával és el falatban megette az egészet. Na, innentől kezdve az volt a játék, hogy ki tud több kaját Eyan szájába dobni. 

Az este további részéből csak foszlányokra emlékszem. Ahogy Eyan torkaszakadtából üvölti az I Dream About Old Summers-t, Ryan nagy beleéléssel léggitározik, ahogy Ben és én táncolunk rá, ahogy Marco kovászos uborkát rendel és ahogyan Mollyval aggresszívan veszekednek a pincérrel, hogy miért nem hoz kovászos uborkát. Magában.

Arra sem emlékszem, hogy jutottunk vissza. Csak hogy szeretem őket. Nagyon.

Másnap kicsit megviselten ébredtem. Te jó ég , jutott eszembe, ma van az első műsor! Felkászálódtam a matracomról, Bella már a dresszével szenvedett (Tegnap elfelejtettünk szólni neki hogy indulunk.Upsz.),keresztanyám Julie hajába font szalagokat, Esmeralda pedig már harmadszorra húzta át a szemét. Jé, velük vagyok egy sátorban? Mindegy. Elővettem a lila fodros dresszemet - úristen, még mindig gyönyörű volt - felvettem, aztán lecsaptam az egyetlen szabad tükörre. Feszes kontyba kötöttem a hajam a fejem tetejére, lila szalagokat fontam bele és felcsavartam. Tettem bel még egy gyöngyös csatot és az egészet lefújtam..olyan fél tubus hajlakkal. Szuper jöhetett a smink. Ekkorra Marco már rég kész volt és ezt folyamatos kopogással jelezte a sátor falán. Megforgattam a szemem.

 - Julie, gyere vissza! - kiabálta a keresztanyám az elszaladt kislány után, akit Esmeralda is üldözni kezdett. Mondhatom, jól nézett ki az egyik oldalon bebodorított, a másikon őrült tudósára hasonlító hajával és a fél pár cipővel a lábán.

- Megőrülök - sóhajtotta mellettem Bella, de én csak mosolyogva folytattam a szemem kifestését.

 - 15 év alatt azért meg lehet szokni - utaltam arra , hogy születésem óta itt vagyok, és megvontam a vállam. Összenevettük. Én közben kész lettem sminkeléssel és elindultam a bejárat felé. Marco mosolyogva várt. Jó neki, rajta meg sem látszott a tegnapi.

 - Na mivan, lelépünk pizzázni?