11.a

6.

Szeptember 9. péntek

Ma is mint mindig fél nyolckor megszólalt az ébresztőm. Kikeltem az ágyból és egyenesen a fürdőbe mentem hogy megmossam az arcomat hideg vízzel. Ettől egy kicsit felélénkültem és kezdetét vehette a reggel.

Egy kék skinny farmert vettem fel egy bő fekete pólóval amin rajta van mickey egér. Fogatmostam, majd kifestettem a szempilláimat.

Ahogy a lépcsőn lefelé mentem az öcsém viharzott el mellettem, úgy, hogy engem majdnem fellökött.
-Hé seggfej nyisd ki a szemed! - kiabáltam utána.
-Ember ez életem legfontosabb napja, szóval ne idegesíst fel! - ordított vissza.
Beértem a konyhába.
- Miért is ez életed legfontosabb napja? - érdeklődtem.
-Mert ma van a sulis kosárcsapat válogatója. Ha nem kerülök be akkor nekem annyi - jelentette ki.
-Hát jó, sok sikert a bénázáshoz - erre ő mérgesen nézett rám. Tudom hogy bunkóság de az nem fair hogy neki mindig minden összejön - Nem árt neked is megkóstolnod egy kicsit a vereség ízet, ha megszokod finom az - rákacsintottam majd a szendvicsemmel a kezemben otthagytam.

Felvettem a cipőm aztán ki is léptem az ajtón.
- Jöttök már? - kérdezte apa a kocsiból kikiálltva.
- Mike még tököl valamit - válaszoltam, miközben beültem az első ülésre.

Egy perc eleteltével megjelent őnagysága is.
-Indulhatunk? - apa kicsit idegesnek tűnt.
-Ja - vágta rá az öcsém.

Tíz perccel később kiszálltam a kocsiból a sulinál. Apu még magyarázott valamit Mikenak a kosárról.

Oliver integetett nekem, ő egy párhuzamos utcából közelített az iskola felé.

- Sziaaaa!
- Hello! - én is köszöntem neki.
- Képzeld mára jobban lett a fizika tanárnőtök, állítólag bejön - újságolta el a rossz hírt.
- Jajj ne! De te ezt honnan tudod? Te spanyolos vagy - furcsáltam hogy tudja.
- Anyám ismeri valahonnan.
-Á értem - közben megérkeztünk az osztályba ahol már néhányan itt voltak.
- Sziasztok! - köszöntem a tőbbieknek.
- Hali!
- Cső!
- Csácsá!
- Bonjour!
Az utolsó köszönés Jake szájából hangzott el. Amikor ránéztem nagy ívben elmosolyodott. Én is visszamosolyogtam, majd tovább mentem a helyemhez.
Will még mindig beteg, egyedül ülök.

- Szia! - lépett oda mellém Deby - képzeld nyílt egy új rák étterem.
-Igen hallottam a rádióban. Merre van?
-Hát,tudod ott a nagy pláza mellett volt egy üres placc és oda építették.
-Ja tényleg!
-Mivel ma nyitott ezért minden fél áron van, nem megyünk el? Úgysincs edzésünk péntekenként - kérdezte csillogó szemekkel. Hát igen Deby ha rajta múlna csak rákot enne egész életében.
-Jó, felőlem elmehetünk - állítólag a hal egészséges, mondjuk ez rák, de majdnem ugyan az a kettő - hányra menjünk?
-A honlapon az volt írva hogy kettőtől nyit és tízig van nyitva. Meg előre kellett foglalni, szóval este fél hétre foglalatam, de módosítható.
-Várj honnan tudtad hogy elmegyek veled?- ez fura, ha nemet mondtam volna akkor vajon kivel megy?
-Ismerlek már - erre hangosan nevetni kezdtünk.
-Jó akkor menjünk taxival, mad az én házamhoz rendelem és felvetetlek téged - hirtelen becsengettek és nagy lett a hangzavar, de elvileg Deby beleegyezett.

Az óráink egész tűrhetőek voltak. Olasz, dupla tesi, francia nyelvtan, latin történelem, és az utolsó óránk a fizika. Pontosabban a francia fizika, amit tiszta szívemből gyülölök. És ma dogát írunk belőle. Szuper.

-Jó reggelt drága osztály - köszönt a tanánő, miközben finoman becsukta az ajtót - Á elnézést. Bonjour!

Páran vissza nyökögtek egy bonjour félét. Majd a tanárnő közölt hogy megírjuk a tegnap elmaradt dolgozatot. Ez egyszerűen brilliáns. Kiosztotta a lapokat, és mondta hogy elkezdhetjük.

Végig olvastam az első feladatot, amiben az állt hogy írjam le a fényképezés alapelveit. Hogy miket? Most írjam le azt hogy kell egy kamera vagy egy telefon meg valami amit le tudsz fotózni? Vagy ide mégis mi az istent kéne írnom. Oké nem baj mi a második feladat.Mit jelent a fényelektromos hatás? Úh pedig erre emlékszem hogy próbáltam megtanulni.
Valami olyasmi volt hogy ha elegendően nagy frekvenciájú fénnyel világítunk meg egy fémet... volt benne szó valami kilépő elektronokról is. Elkezdtem leírni franciául azt amit tudtam. Néhány feladat nem ment olyan rosszul. Néhány.

Körbefordultam hátha valaki le tudja súgni az egyest meg a kettest. A tekintetem Jakere tévedt aki úgy néz ki hogy már készen volt mivel a ceruzáit hegyezgette.
-Jake - súgtam oda neki. Egy padsornyira volt tőlem így elvileg hallotta. Felkapta a fejét és a hang irányába nézett. Intettem neki hogy tudja hogy én szóltam.
-Mi az?
-Tudod az első kettőt? - próbáltam szinte tátogni nehogy lebukjak.
-A másodikat - tátogta vissza. Kérdőn néztem rá. Leesett neki hogy azt várom hogy diktálja le.
-Ha elegendően nagy frekvenciájú fénnyel világítunk meg egy fémet, abból elektronok lépnek ki. A kilépő elektronok segítségével áramot és feszültséget lehet létrehozni. - lassan súgta le hogy gyorsan le tudjam írni franciául. Végülis én tudtam hogy van benne valami kilépő elektron is.
Egy biccentéssel megköszöntem Jakenek a segítséget.

Kicsengettek így kénytelen voltam beadni a dogát. Remélem hogy azért egy hármast összehoztam.

-Köszi - mondtam Jakenek a teremből kifelé menet.
-Nem kell megköszönnöd -biccentett, majd tovább mentem.

Hál' Istennek most ebédszünet van. Brookkal ma még nem is találkoztam mert teljesen más óráink vannak a faktok miatt, meg ő spanyolos. Az ebédlőre visszatérve, leginkább itt jön le hogy a gimink egy hierarhikus rendszerre épül. Mindenkinek megvan a saját csoportja, osztálya és asztala. Mi a-sok nem ülünk oda a b-sekhez beszélgetni mert ők gázok és unalmasak. Habár ebbe belegondolva ők meg azért nem ülnek le hozzánk mert hülyének és túl mozgásosnak tartanak minket. Mindegy ennek ez a rendje. És az is valós hogy mi nem ülhetünk oda a végzősökhöz, mert az ö szemükben mi ugyan olyan kis szarosok vagyunk mint a kilencedikesek.

Levettem egy tálcát a kupac tetejéről és megindultam a kiadó pult felé. Ha jól látom az egyik lehetőség hamburger egy almával és narancslével, a másik pedig valami tészta gombás szósszal és madártej. Inkább legyen a hamburger. Elvettem egy hambit egy almát és egy narancs dzsúszt. Ahogy haladtam tovább megláttam hogy van hetchup így abból is vettem. Elindultam a szokásos helyünkre ahol az osztályba járó lányokkal szoktunk ülni. Ez egy téglalap alakú hatos asztal, de mivel csak öten vagyunk ezért néha csapódik hozzánk egy fiú is. Brook és Suzy már itt voltak. Deby és Karol még a sorban álltak. Szerencse hogy én ideértem a tumultus előtt.

-Hello csajok, látom ti is hambit esztek - levágtam magam Suzy mellé, Brookkal szembe.
-Egem - mondta Suzy teli szájjal. Erre Brook felnevetett.
-Sziasztok! - becsatlakozott a maradék kettő is.
-Ne mar elrontottátok a bulit. Mi a jó a gombás tésztában? - akadtam ki.
-Hát Aby sajnálom de ma sem fog összejönni az hogy mind ugyanazt esszük - nézett rám sajnálkozva Deby. Én csak sóhajtottam egyet majd bele ittam a narancslébe.

Mindenki elkezdett hamikázni, majd hírtelen Brook felüvöltött az első harapás után.
-Ez hús! - elkezdte kiköpni a hambi darabokat a szájából. Asszem elment az étvégyam.
-Hé nyugi nem halsz bele egy falatba - próbálta nyugtatni őt Suzy. Mit ne mondjak nem jött össze. Tudni illik Brookról hogy vegán ezáltal nem eszik semmi állati eredetűt. A konyhán mindig csinálnak külön a vegánoknak, tehát most nem nagyon értem hogy mi történhetett.
- Lenyeltem egy falatnyi disznóhúst! Megöltem egy malacot! - teljesen kikelve magából kiabált. Az ebédlőben mindenki minket bámult, mintha valami szaftos reality showban lennénk - Esküszöm hogy be fogom perelni azt a rohadt konyhásnőt!
-Nyugodj már le. Előfordul az ilyen, biztosan véletlen volt - bróbáltam megnyugtatni.
- Chh.Ez nevetséges. A filmekben pont így mérgezik meg az embereket - miközben magyarázott a kezével kalimpált - most elmegyek a korházba egy gyomor átmosásra. Nem akarom hogy az egész az én lelkemen száradjon - felállt majd távozott. Hát... ez fura volt.

-Khm akkor együnk tovább - mondta Karol majd bele is kanalazott a kajájába.